Villódzó képek

Csak

két videó az elmúlt időszakból.

Kedvenc pályánkon zötyögve. Sajnos állványt nem vittem magammal, így nagyon kapkodós a felvétel, majd legközelebb jobban sikerül ígérem.

Ez a másik pedig a kerti pályán készült, ide is jó lett volna állványt tenni, de azért a lényeg látható, elromlott a gőzmozdony füstgenerátora. Na jó, nem ez a lényeg, de ettől még tényszerűen kezelendő, valamit tennem kell majd ez ügyben.

Nagy utazás

Apróbb

javítások már elkészültek a blogban, például megint van címke archívum, de még közel sem úgy néznek ki a dolgok, ahogyan szeretném. Ez nem csak a blogra igaz, így, a korábbi postnak megfelelően legfeljebb heti egy bejegyzés kerül fel. Viszont, mire ez a bejegyzés megjelenik, már járnak a vonatok az asztalon, ami már most a végleges helyére került.

Tehát, ott hagytuk abba, hogy második szint építése. Mérések, vágások, pálya lefektetése. (Most nekem is át kellett néznem az oldalt, miről írtam már :) ez kész.) Ugyanazt a munkamódszert követtem mint az asztal másik felénél: magasság kimérése, közdarabok szabása, rétegelt lemez illesztése, közdarabok illesztése. A második szint ideiglenes rögzítése után a pályát felépítettem, bejelöltem a kitérők helyét, mérések, majd pálya bontása, fúrás, állítóművek felszerelése. Aztán a szint mehetett a végleges helyére, pálya felépítése és rögzítése következett az állomási szakaszon.

Az első kitérőhöz meg is érkeztünk. Az asztal bontható lesz, két részre. Nem tervezem szállítani, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, nem árt, ha könnyen mobilizálható, bármi adódhat. A két fél két méteres hosszúságú, könnyűnek szántam, bár a post időrendje szerint még nincs szó róla de már fent van a helyén így a terv jó volt, ketten minden erőlködés nélkül egyszerűen felemeltük az emeletre, egyikünk felnyújtotta a másik pedig felvette, mindezt leszerelt lábakkal persze. Szóval, bonthatóság. Ez azzal jár ugye, hogy a síneket meg kell szakítani a bontási pontokon, itt a probléma. Mivel nem szempont, hogy állandó szét-össze szerelésnek lesz kitéve, elvetettem a modulokon jól bevált megoldást, a betét-sínt. Maradtam abban, hogy a leendő néhány alkalmon tudom majd precízen illeszteni a két asztal-félt, az elektromos kábelezés sem okoz gondot, így egyszerűen elvágtam a síneket a felek találkozásánál. A vágás azért nem ment ilyen egyszerűen, mivel az eddig használt kis Dremel-koppintás gép vágókorongja majd fél mm-es pauzát okozott volna a pályában ami egyrészt elég béna másrészt kopog, zörög. Végül egy barkácsboltos út oldotta meg a feladatot, vékony vágókorong, precíz, ütés mentes befogó vásárlásával sikerült nagyon vékony vágást készítenem. A vágány fektetésnél néhány ponton leragasztottam a talpfarácsot, ettől durvább megoldásra nincs lehetőség, ha hangszigetelést szeretnénk. Hangsúlyozom: a talpfarácsot. Néhány ponton. Miért? Mert az illesztésnél keletkezett hézagot utólag el lehet tüntetni minimális igazítással - aztán rögzíthető a pálya többi része is, ilyen egyszerű! A két fél illesztése a végső felállítási helyen történik meg, erről majd egy másik postban, addig még van dolgunk elég, próbálok időrendi sorrendben haladni a leírással.

Mielőtt bekerülhetne a helyére az asztal, a legtöbb, sok porral-kosszal járó munkát igyekezzünk elvégezni. A terep alapjait is kialakítottam tehát. Ehhez egy tábla hungarocellt, a maradék zöld hablemez táblákat, TESA szalagot és glett gipszet használtam.

A hungarocellből elkészítettem a dombokat, lejtőket faragással, majd beragasztottam a helyükre ezeket. Ezután a zöld hablemezből elkészültek a sík részek, ahol majd a tereptárgyak, út, házak lesznek. Az illesztésükre az ötletet a sokszor hivatkozott Paksinutitól láttam, ragasztószalaggal húztam át, erre jön majd a terep kidolgozása. A szalag tartós, pláne ha majd rákerülnek a rétegek, könnyen megmunkálható és simítja az éleket, eltünteti a széleket, könnyen ment a munka.

A következő felmerült probléma az elkészült terepre kerülő támfalak. Az eredeti tervekben is több helyen támfalakat képzeltem el a pálya mellé, mivel minél több helyet ki akarok használni tereptárgyaknak, dombokat nem nagyon tudok kialakítani. A gyári megoldásokat ki kellett ejtenem hamar. Egyrészt drágák, másrészt a támfalaim a pálya két végén az ívekben lesznek, a kemény habból készült támfalak nem hajlíthatóak. Jobb ötlet nem lévén meg kellett próbálnom saját magam elkészíteni ezeket. A gipsszel, öntéssel rossz tapasztalataim voltak eddig, sosem sikerült úgy kialakítanom, hogy a végső látvány megfeleljen annak, amit elképzeltem. Ezért most nem gipszet, hanem glettet vettem, a lassan kötő változatot, amit akár 10mm vastagon is fel lehet vinni. Elkészíteni gyakorlatilag ugyan úgy kell, felvinni is, de mivel lassan szárad több idő van szépen eldolgozni. A glettet a 8mm-es hablemezből elkészített felületre vittem fel, több módon: az ívek melletti támfalakra kőfal mintát szeretnék készíteni, oda vastagabb réteg került. A két vágányos, állomás alól kibújó alagútkapu beton jellegű lesz, vékony sima bevonatot kapott. A leendő út széli rész szintén téglás-köves megoldást kell kapjon, megint csak vastagabb réteg ment rá. A száradás után becsiszoltam a kellő felületeket, a tégla és kő minta kialakítása azonban még hátravan. Nézzünk néhány képet az elkészült részekről, ennél a munkafázisnál hogy is állunk - a képeken még a nyers, száradó glettelés látható.

A fordítókorong beszerelve végleges helyére, a fűtőházi vágányok kimérve, illesztve. A csavarokról meg kell jegyeznem, hogy nem maradnak ott. Valahogyan rögzítenem kellett a korongot, hogy ne essen ki biztosan, amikor forgatjuk, visszük az asztalt, így ideiglenesen kerültek be ide (és még pár helyre). Elég drága játék egy korong, inkább odafogtam rendesen. Ha már ennyi részletet megírtam az asztalról, akkor egy baki is jöjjön. A fűtőházról készült képen a legutóbb feltett képhez képest látszik egy aprócska változás....az egyik bővítmény néhány állással odébb költözött. A baki az volt, hogy a tervezésnél nem számoltam a bővítésekkel, viszont a megvett csomaghoz járt így mindenképpen fel szerettem volna használni. Tehát össze is raktam, de sacc/kb alapon történt méréssel, így a két szélső álláshoz került egy-egy bővítés. Majd amikor feltettem az asztalra, jött a döbbenet, a fűtőház elfér, a bővítmény lelóg majd öt centit...igen, ezzel nem számoltam, a sacc/kb módszer meg nem jött be. Szerencsére a Kibri épületek jó megoldása nem csak könnyen építhető hanem könnyen bontható is: kivettem egy hátfalat, kivettem a bővítést, felcseréltem őket, és mehet is tovább az építés.

Az állomási váltókörzet a fűtőházzal - nem túl zsúfolt, jól járható minden irányból. Magát a PIKO A sínt nem sikerült megkedvelnem: nyeklik-nyaklik, kicsit béna, de a geometriával elégedett vagyok. Nem túl hosszúak a váltók de nem is rövidek, jól mutatnak. A kép felső részén a vágásoknál említett ideiglenes rögzítések vannak (rajzszegek).

Ez pedig az alsó rész némi terepmunka után.

Itt jobban látszik az egész asztal, a leendő betonozott alagútbejárattal egyetemben.

Végül pedig egy kis előzetes a következő postból: utazunk!

-szün-

Fogjuk

fel a dolgot egy kis nyári szünetnek. Nem álltak le a munkák, sőt. De egyelőre nincs idő és hely mindezt blogba önteni. A kérem kapcsolja ki túl durva megoldásnak tűnik és nincs kedvem megfosztani a nyájas olvasót eddig elkövetett gaztetteim leírásától sem, de friss eledelt nem kapnak beláthatatlan ideig, a konzerv pedig elfogyott. Szóval, a hiba elhárításáig szíves türelmüket kérjük, vagy mi.

Zöld

Zöldül a fű

(már kétszer vágtam), zöldülnek a fák, és zöldülnek a kerti vasút épületei is.

Na nem festem át őket, egyelőre legalábbis. A kivilágításukra már tavaly megszületett az ötlet, nem gondolnám, hogy feltaláltam a kanálban a mélyedést, de azért közreadom.

Kísérletünk fő alanya, a fűtőházam. A hozzávalók: 2799Ft-os négy darabos leszúrható napelemes LED-es lámpa, UFO-leszállópálya, ahogy én hívom. A napelemek simán takonyágyúval vannak a fröccsöntött műanyag házra téve, csak le kell pattintani őket. A két pólusa színnel jelzett, nem lehet eltéveszteni. A fröccsöntött házra még szükség lesz később, ezen van az áramkör és az AA akkumulátor háza is. A napelemeket a házak azon oldalára tettem fel, ahol várhatóan a legtöbb napfény éri. A fűtőház esetében és az állomásépületnél is két LED került felszerelésre, azonban a fűtőháznál az eredeti lámpatestekbe tudtam elhelyezni őket, az állomásnál az eredeti lámpák nem alakíthatóak világítósra, maradt az, hogy az épület tornácának tetejére fúrt lyukakba kerültek a fényforrások. Egy-egy nap tesztelés után ki is kerültek a szabadba, esténként tehát "ingyen árammal" világítunk odakint. A no-name akkumulátoroknak azért egy rendes töltőben csináltam formázást, hátha valamelyest segít az élettartamukon, és terveim szerint időnként megismétlem majd ezt.

A dolog egyszerű mivolta arra buzdít, hogy folytassam, így építés alatt van néhány térvilágító oszlop, hasonló módszerrel. A későbbiek folyamán tervezek jelzőket is. Aki szeretne utánépíteni, feltétlenül nézze meg, mit vesz. A szettek eltérhetnek, megnéztem a csábítóbb árú hat darabos kivitelt, de úgy láttam ott a napcella nem választható le a házról, és csak AAA kis teljesítményű elem van hozzá. Célszerűbb tehát az átalakításra jobban megfelelőt venni!

track tools

Gyakorlati

órát fogunk tartani, mindenki üljön le, füzetét nyissa ki az első üres oldalon, ceruzákat tessenek kihegyezni. Ma vágányokat fogunk építeni a kerti vasútra.

A kerti vasutas topic legélénkebb témája volt egy kínai gyártótól származó pálya árajánlata. Minden építés a pályánál kezdődik, mindenki szeretne minél nagyobb pályát építeni, de az árak miatt valahol mindannyian kompromisszumokra kényszerülünk. A következő dolgokat szedtem össze a kerti vasúti pályákról, hátha valakinek segítséget tud nyújtani a választáshoz. Nem fogok mérettáblázatokat közölni: ezeket mindenki megtalálja a gyártó oldalán, a geometriával együtt. Az ívsugarak, kitérők gyártónként eltérnek, az egyenesek is (hiszen ezek adják az alapraszterét a pályageometriának) így ezen a téren mindenki saját magának választ.

Ökölszabály az, hogy a leendő járműparkunkhoz válasszuk meg az ívsugarakat, a hat tengelyes amerikai gépek elég bénán néznek ki a 80 centis sugarú íveken. A leghosszabb állomási vágányokat is ez alapján méretezzük, továbbá, az állítóművek helyét és méretét is befolyásolja a rajtuk áthaladó járművek mérete, belógása! Rossz lehet szembesülni azzal, hogy a jó árasítottan megvásárolt kis sugarú váltón nem tud átmenni a gép, mert a nyomkarimák felfekszenek a terelősínekre, vagy pedig azért, mert a nagy forgócsaptávolság és az alacsonyan belógó jármű alsó szerelvények elkaszálták az állítóművünket.

Pályaválasztás. Az 1:32 és a G betűvel jelzett termékek többsége normál nyomközű pályát modellez, ez az alapállapot. Az 1:32-es pályák profiljai a G méretű járműveknek mégsem felelnek meg: a G sín profilja jóval magasabb, egyedül a nyomtáv egyezik meg, ami 45mm (ívekben nyombővüléssel). 1:32-es pályát vásároljunk, ha _csak_ 1:32-es, Spur 1 járműveket szeretnénk járatni pályánkon, vagy rendelkezünk megfelelő gépi háttérrel arra, hogy a G méretű járművek nyomkarimáját átalakítsuk. A G pályák is normál nyomközt modelleznek, kivéve néhány speciális esetet, a járművek viszont eltérnek: ha kisvasutat, erdei vasutat szeretnénk építeni, ennek megfelelő talpfakiosztású pályát kell vásárolnunk!

A modell sínek alapvetően a talpfarácsból, a sínszálból és az összekötő papucsokból épülnek fel. A talpfarács néhány kis szériás kivételtől eltekintve fa rácsozatot utánoz. A betonaljas pályát vagy S.K. kell elkészítenünk, vagy le kell mondanunk róla. Nem árt tudni, hogy a talpfás pálya is alkalmas lehet nagy sebességű közlekedésre, nem csak mellékvonalakon használatos.

Maga a sínszál, bár a valódi vasúton rengeteg félét használtak, minden esetben az I profilú. A valódi pályákon tengelyterheléstől függően változik a profil, nálunk itthon ezt kg/folyóméter súlyban adják meg (24kg/fm, 32 vagy 48kg/fm leggyakrabban nagyvasúton, 9-24kg/fm között kisvasúton). Modell pályákon pedig a profilt mindig a közlekedtetni kívánt járművektől tesszük függövé. A valódi vasúton fővonalakon szinte mindenütt acél síneket használnak, hegesztetve, a hegesztés középhőmérsékleten nyugalmi állapotban történik, a hőmérséklet ingadozás okozta kivetődések és törések elkerülése érdekében. Illesztett sínek esetében eltolt illesztés vagy páros illesztés lehetséges, nagyvasúton a páros illesztéssel találkozhatunk, jellegzetes "letörésekkel" a sínek találkozásánál, kisvasúton a hullámzás és a pályát ért terhelések csökkentésére használnak eltolt illesztést is. A sínszálakat a talpfákra sínszeggel, csavaros, rugós kötésekkel rögzítik, a sínszál alatt alátétlemez található. A modellsínek többsége csavaros lekötést utánoz, de van gyártó aki a rugós lekötést mintázta meg. Jó előre számolni azzal a lehetőséggel, hogy lesz-e valódi gőz üzem a pályánkon. Az igen nagy hőt termelő gőzmozdony menet közben nem terheli a pályát, de állomási szakaszon a puhább műanyagokat egyszerűen megolvasztja, deformálja. Felfűtés esetén szintén számolni kell egy fűtő vágánnyal ami hőnek ellenálló anyagbú (pl kemény fa is lehet) talpfaráccsal készült!

A kerti pályák talpfarácsánál legfontosabb tényező az UV állás. Saját tapasztalat a Märklin pályával, hogy 6 kint töltött év után az anyag még mindig nem rideg vagy törékeny. Eltérések lehetnek ettől, van olyan pálya, amit nem ajánlanak kültérre éppen a műanyagból hiányzó UV-álló adalék miatt. Az olcsó ár egyik ismérve. Ha csak nem jelzik, hogy kültéri a pálya, ne vegyük meg.

Maga a sínszál a nagyvasúton tehát kohászati eljárással készült acél, míg modellek esetében a következők közül választhatunk.

A táblázatból gyakorlatilag az ellenállás, rozsdával/oxidációval szembeni érzékenység a pont ami a modellezőt leginkább érinti (a többi adódik a választékból vagy választható gyártókból).

A rozsdamentes acél és a réz sínek talán a legelterjedtebbek. Ahol gyanúsan olcsó síneket árulnak, ott általában az ezektől rosszabb tulajdonságú síneket adják. A táblázatban szerepel a sima vas mint pályaanyag, ez azért lehet, mert házilag felület kezelve tartóssá tehető egy ilyen pálya is, és bár nálunk ez nem jellemző de leginkább azok használnak ilyen pályát akik nem központi tápegységet, táplálást használnak hanem akkumulátoros vagy live steam gépeket járatnak.

Ehhez kapcsolódó témakör pedig a tápellátás és papucsok. A tápellátás történhet központilag: egy "dilikör" jellegű pálya esetén akár 1 betáplálási pont is elég lehet, ha a papucsok jól vezető anyagból jó szorosan vannak illesztve. Ellenkező esetben mindenképpen a pálya mellé lefektetett tápkábelből több ponton kell betáplálnunk. A több pontos betáplálásnál mindenképpen vegyük figyelembe, hol táplálunk be, hány helyen táplálunk be

- a sínszál keresztmetszetével együtt változik az ellenállása

- szigetelése száma

- pálya fekvése (emelkedőnél gyakrabb betáplálás)

Az egyes gyártók általában saját összekötő papucsaikat kínálják a pályával együtt, vezető vagy szigetelt kivitelben. Vigyázat, van gyártó aki nem a sínszállal / síndarabbal együtt adja, hanem külön kell megvenni, és van, aki csak műanyag papucsot ad a pályához.

A pályáról ellátott járművek esetében szinte csak a nikkel-ezüst, rozsdamentes acél, réz pályák jöhetnek szóba. Minden egyes fajta más és más illesztést kíván, és mások a tisztítás szempontjai is, valamint árakban is jelentős eltérést tapasztalhatunk.

Néhány gyártó készít flex síneket a sima szekciókon kívül. A flex sínek között van készre szerelt flex szakasz de van amikor a talpfarácsot és a sínszálakat külön kapjuk, akár talpfánként is. Használata és építése a kisebb méretarányoknál megszokott módon történik. Előnye, hogy bármilyen ívet kialakíthatunk és tetszés szerinti vágányhosszt alkalmazhatunk, de ez a hátránya is, nincs fix pontunk és az ívek pontos és szép kivitelezése gyakorlatot és odafigyelést kíván.

A sínprofilról kell még ejteni pár szót. A sínszál profilja, a profil magassága határozza meg, hogy milyen járműveket közlekedtethetünk pályánkon. Az 1-es járművek elmennek G-s sínen, a G-s járművek viszont nem 1-es sínen. Pedig: a nyomtáv egyezik, akkor mi a gond? A gond a kerék nyomkarima kialakítása, a G-s modelleknél sokkal robosztusabb, nagyobb nyomkarimát használnak, amely az 1-es sín rögzítéseibe "belever". A megfelelő gyártmány kiválasztásánál erre tehát ügyelni kell, így tegyük: a síneknél több helyen találkozhatunk a "Code" megnevezéssel, pl "Code 332 sínszál". A szám azt jelenti, hogy milyen magas a profil. Esetünkben a Code 332 azt jelenti, hogy egy sínszál 0.332 hüvelyk magas (számoljuk át, 1 hüvelyk = 2,54cm) Az LGB és általában a G sínek brutális méretű síneket reprodukálnak, gondoljunk bele, a G méretmegjelölés 1:20,3-tól 1:32-ig terjedhet. Ennek okát abban keressük, hogy a kezdeteknél a lényeg nem az élethűség hanem az élettartam és ellenállóság volt a szempont: állja az időjárást, kellően nehéz legyen, lépés de extrém esetben autó-ráhajtás álló is legyen, továbbá a nagyobb keresztmetszet kisebb elektromos ellenállást jelent!

A későbbiekben, hogy a modellezők igényeit kiszolgálják, megjelentek a Code 250, Code 215 és a Code 197 sínek is. Saját építésű vágányok esetében használhatunk 0 vagy S méretű sínszálakat is, a fent leírt táblázat figyelembevételével, szempont, hogy időjárás álló anyagot válasszunk.

Talpfák. Az esetek 99%-ában talpműanyag inkább, ritkább esetekben és akkor is legfőképpen beltéren használnak valódi fát.

Talpfakiosztásban is találhatunk eltéréseket az LGB és más gyártók talpfarácsozata között. Általánosságban annyi mondható el, hogy a tengeren túl ritkább a rácsozat, így az ottani gyártók külön ajánlanak "Euro" osztású rácsozatot, sűrűbb, kisebb talpfákkal.

A táblázatban említésre kerül, hogy az olcsóbb sínek műanyagából kihagyják az UV stabilizátort. Ezek a sínek 2-3 év alatt "elbomlanak" a napsütéstől: törnek, porladnak, rideggé vállnak. Kerülendő a használatuk. A saját tapasztalatom, hogy hét év alatt (a legrégebbi sínek már ennyi ideje vannak kint télen-nyáron) a Märklin pálya hibátlanul teljesít, egyetlen törés vagy repedés sem keletkezett még a vágányzaton UV problémák miatt. (Az eltört állítóművek fele fele arányban a kutya és a gyerekek számlájára írandóak.)

Összekötő klipszek, csatlakozók kérdésköre. Ha megvan a vágányzatunk, valahogy össze is kell kapcsolnunk a síneket. Märklin esetében a talpfarács és a sín is kapcsolódik, LGB és más gyártók esetében csak a robusztus összekötő papucsok tartják a vágányzatot. Az összekötő papucsok lesznek az áram vezetői is, ezek lehetnek rendszerünk kritikus pontjai. Minden ezek ellenálló képességétől függ, ha jó minőségűek nem lesz gond, ha lötyögősödnek, lazulnak, a járművek áram nélkül maradnak majd a pályánkon, lehetőleg a legtávolabbi ponton, hogy jó sokat kelljen gyalogolnunk odáig. A jó minőségű papucs lehetőleg rugalmas acélból készül, és az egyik sínszálra csavarral rögzül, hogy biztosan helyén maradjon. Ha szétszedés-összerakás során meglazul, a legtöbb papucs egy egyszerű fogóval megigazítható, hogy jobban rászoruljon a sínre. Forrasztásnál előre tervezzünk azzal, hogy időjárás álló forraszanyagot használjunk. Folyasztó szer használatánál pedig a kezelt szakasz korrózióvédelméről is gondoskodni kell.

Szerszámok a pályaépítéshez - mert ez is jól jöhet. A legtöbbször elég egy szimpla fogó, de nem árt, ha több méretben van ilyenünk. Szükség lehet rá a sínszál behúzásához, a papucsok rögzítéséhez. A sínszálak vágásához a Dremel géptől kezdve a kézifürészig gyakorlatilag bármilyen vágószerszám megfelel, lényeg, hogy elég éles legyen.

Nagyjából ennyiből állt a pálya anyagának kiválasztása és lefektetése. Remélem mindenki jól érezte magát és jegyzetelt, kedves gyerekek, következő óránkon alapot építünk és vezetéket húzunk.

Scmitt-szektor: A cikk írásához forrásul a http://www.girr.org/girr/tips/tips4/track_tips.html oldal szolgált, George Schreyer szerzőtől, én csak fordítottam, kiegészítettem munkáját!

Felsőbb szintre léphet

Ott hagytuk

abba, hogy elkészült az alsó szint és mielőtt a felsőhöz kezdenénk, az alsón minden munkát el kell végezünk, mivel a felső szint ráhelyezése után már nem tudunk dolgozni rajta, vagy csak igen kényelmetlenül. Tehát: be kell szerelni az állítóműveket, be kell kötnünk a betápláló vezetékeket és ahol szükséges az ágyazat formáját kialakítanunk. Ezután folytathatjuk a sín építését az alsó és a felső szint találkozásáig.

A felső szint rétegelt lemezéhez le kell vágnunk a távtartókat. Első körben elég csak annyi amely a helyben tartásához, ideiglenes rögzítéshez kell. Ezután felrakható a szint az asztalra, és néhány fontos ponton rögzítjük. Egy nem mellékes gondolat, amit eddig nem említettem mert magától értetődőnek találtam, de ma átfutva a szöveget eszembe jutott: a legjobb barátunk a vízmérték! Alap, hogy a keretünket amikor lábra tettük, bevízszintezzük, a második szint építéséhez már szükségünk van a biztos alapra. Bármilyen pontosan vágtunk, mi csak azt hittük, hogy az pontos, a végső szót mindig a vízmértékünk mondja meg, tehát használjuk bátran, folyamatosan!

Fokozottan figyeljünk arra, hogy mindig előre gondolkozzunk: ha rögtön fixre szereljük a következő szint rétegelt lemezét, az állítóműveket már nem fogjuk tudni beszerelni vagy rengeteg szívás lesz mire felrakjuk őket. A két szint különbségét már előre meghatároztuk így tudjuk, hogy az állítóművek nem fognak beleérni az alul haladó járművekbe. A rétegelt lemez tetején is kell majd utólag rögzítenünk az először fel nem szerelt távtartókat: a rögzítések a helye ne essen a pálya vonalába és még nem ragaszthatunk rá hablemezt sem, majd felszerelés után fedjük be. Elsőre tehát ideiglenesen rögzítettük a rétegelt lemezt, így megvan az átmenet az előző pályarésszel. Az eddig fel nem használt távtartókat jelöljük be és jelöljük át a rétegelt lemez felső oldalára, ahonnan majd fúrnunk kell. Jöhet a zajcsillapító hablemez. Ragasztásnál a távtartók helyét vágjuk ki, majd a felszerelésük után bepótoljuk a lyukakat. A két rétegelt lemez találkozásánál a helyszűke miatt lemezeket használtam, ezek helyét is kivágtam, amikor minden elkészült lepótoltam. Ha a hablemez átlóg a másik rétegelt lemezre akkor azt ne ragasszuk még le. A hablemez ragasztás száradása után jöhet a pálya felépítése. A fix részeket meg tudjuk építeni, a flexibilis sínes részeket még nem. Mérjünk igazítsunk, mérjünk folyamatosan, hogy minden a helyén legyen. Ha minden stimmel át kell jelölnünk a váltók állítóműveihez szükséges lyukakat. Majd bontás következik, a pálya megy le, az ideiglenesen rögzített lapot le kell szedni. Az állítóművekhez vezető lyukakat kifúrhatjuk, fordítsuk meg a lemezt, felszerelhetőek az állítóművek. Az előző postnál talán említettem, hogy a Conrad állítóműhöz adott fúrósablon használata több, mint ajánlott, valamint a csavarozásokhoz előfúrás minden esetben. Mielőtt azonban fúrni kezdünk csak simán tegyük fel az állítóműveket, hogy minden klappol-e. Miért is? A kitérő-csoportnál előfordulhat, hogy egymáshoz közel kerülnek az állítóművek - nálam is így volt, egymás mellé tett állítóművek akadályozhatják egymást. Az állítóművek kialakítása alapján azonban a huzalból bármilyen alak hajlítható vagy távolabbra szerelhető maga a motor, de bonyolultabb mechanikai megoldásokra is van példa szép számmal a neten. Nem árt, ha hozzáférünk majd később is az állítóművekhez, erre jó ügyelni. Asztalom B oldalának kitérőcsoportjában öt állítómű volt, ezek felszerelése minden méréssel együtt kb. 30 perc alatt megvolt: egyszerű használni a Conrad állítót, sok lehetőség van benne, viszont már így előre látom, hogy cserélni is egyszerűbb mint javítani, ha hiba következne be. Ha megvan a rögzítés, akkor helyezzük be az állító acélszálakat is, nagyjából legalább, mert ez is könnyebb, mint később alulról pöckörészni.

Ha minden klappol, felfordíthatjuk a művet, vissza rögzíthetjük a vázra. Jöhet a rögzítés véglegesen, majd a hablemez hiányainak kipótolása. Ahol esetleg szükséges (nálam például az összekötő fémlemezeknél) ott a hablemez vastagságából is vágjunk le, legyen az alapunk hibátlanul sima. Majd mehetnek vissza a sínek, a váltóink ha mindent jól csináltunk rögtön az állító acélszálra kerülnek, már csak a végállások finomhangolása marad és a próba állítások. Nos, ha idáig eljutottunk, ilyesmit látunk:

De a bonyodalmak egy része még hátra van, mondtam már?

Fűtő

Szóval

elkészült. Nem pont úgy, ahogy elképzeltem, de erről majd még később lesz szó.

Lesz még rajta munka, nagyjából összeállt a forma. Az asztalomat is kinőtte a dolog,  végszerelést a földön kellett csinálnom - na erre nem számítottam :) Az építésről és a befejezésről is lesz majd egy külön post, mert megérdemli.

Pályafektetés

Félreértés

ne essék: az előző bejegyzésben írottakat a keret építéséről ne vegye senki szentírásnak, a saját, kevéske tapasztalaton alapuló összefoglalónak inkább. Következzék most ez a pályafektetésre.

Két részes asztalom két szintes is lesz. A keret elkészítése után kivágtam a rétegelt lemez lapokat azokra a helyekre, ahol a pálya fog futni. A pálya építését az alsó szinten kezdem, mielőtt egyáltalán ráépíteném a felső szintet az alsó szintnek, tehát a majdan nem látható résznek 100%-ig el kell készülnie. A két szint között mindössze 10cm hely van, ebben nem nagyon lenne hely szerelni. Tehát: pontos építés, mindenre kiterjedő tesztelés kell, hogy megelőzze a felső szint felszerelését!

Lerögzítettem a kivágott rétegelt lemezeket, majd következhet a zajcsillapítás. Ahhoz, hogy a közlekedő szerelvények ne csapjanak nem zajt, a rétegelt lemezt és a pályát el kell választani egymástól. Ezt lehet bármilyen stabil, időálló anyaggal. Polifoam lemez is megteszi, de most egy olcsó és egyszerű alternatívát használtam, a laminált padló alá való hő és hangszigetelő lemezeket. Ezek többféle vastagságban kaphatóak, egy csomagban 6m2 lemezt kapunk. Most jön jól, hogy nem dobtuk ki a rétegelt lemezek szabásmintáját ugye: ezeket a lemezre átvíve csak egy körkivágó kell és már kész is az alsó szintre való zajcsillapításunk. Ragasztás, és mehet rá a sín. A későbbiekben nem lesz ilyen egyszerű a dolgunk, mivel a zajcsillapító lemez adja majd meg a töltés formáját. Ott, ahol a látható pálya fut, magát a töltést kell kialakítani a lemezből, szép 45 fokos szögben levágva a széleit, hogy kevés kaviccsal ki tudjuk alakítani az ágyazatot! De még nem tartunk ott, ne haladjunk ennyire előre.

A zajcsillapító réteg lerakása után jöhet a pálya. Elő a tervet, a szabásmintát, ezek alapján mm pontosan lerakhatjuk a vágányokat. Már itt szükség van vágásra a flex síneknél, én bevallom őszintén, nem szeretem a flexibilis vágányokat, nehéz velük dolgozni, sok vágás, összerakás és az ívek kialakítása sem egyszerű. Nem szeretem, amikor egy kezdőnek odavágják, hogy "az íveket majd kialakítod flexből". Az a kezdő aki egy hibátlan, hibátlanul kimért és illesztett ívet kialakít, na az nem kezdő. Így nekem is jó alkalom volt, hogy visszarázódjak a flex sínek vágásába amíg a rejtett pályaudvar négy vágányát leraktam. Vágás-vágás, igazítás, sínvég felrakás, papucs felrakás - kész. A lerakott pontokat, ahol már készen, helyén volt a sín, rajzszegekkel rögzítettem, ne mozduljon el. Illesztett pályánál, ahhoz, hogy a jövőben is pont ugyanott találkozzon a két részlet, ez elkerülhetetlen.

Itt jön még egy apró részlet, maga a zajcsillapítás. Ahhoz, hogy a pálya ne csapjon nagy zajt az alapot és magát a pályát el kell választani egymástól. Nem használhatunk csavart vagy szeget a pálya rögzítésére. Ezért a rejtett pályaudvaron a lefektetés után rajzszegekkel helyén tartott pályát a magához a zajcsillapító réteghez rögzítettem, nincs közvetlen kapcsolat az asztallal. Na de: a nyílt pályán nem lesz ilyen szerencse, mivel az ágyazat találkozni fog 1-1 sávban majd a pálya többi részével, tehát a tökéletes zajcsillapítás nem fog létrejönni, ott átatódik a rezgés a keretre mindenképpen. Aki most a fejéhez kapott és azt mondja hahá, a teljes terep alá teszek hangszigetelést azzal közlöm, hogy nem nyert hangszórót: mivel ebben az esetben az ágyazat a terep többi részével kerül majd kötésbe a ragasztás által így sem lesz jó a hangszigetelése sajnos. A tökéletes megoldás a fizikai elválasztás, a töltésnél egy pengevékonyságú csíkban leválasztani a pályát a többi résztől, ha nagyon audiofilek vagyunk, bár a pálya rezgését még ekkor sem küszöböltük ki...szóval itt is kötni kell egy kompromisszumot, a tőlünk telhető legtöbbet tegyük meg, hab vagy hasonló rezgés elnyelő anyagot alkalmazzunk, a töltés pedig kis szakaszon kerüljön közvetlen kötésbe az asztallal, és nem fog zörögni az egész pályánk (pláne ha asztalunk a gumírozott kerekeken nyugszik majd).

Nos, ennek a pontnak a végén így állunk:

A későbbiekben be kell kötni az eddig elkészült pálya áramellátási pontjait, beüzemelni a kitérő állítókat, ha valami egyéb digitális trükkös kis apróságot is szeretnénk beépíteni (foglaltság érzékelők) akkor itt az ideje. Majd, vissza kell térni az alapokhoz: jöhet a második szint keretre erősítése a szükséges famunkával, erősítésekkel és bekötésekkel, valamint a nem-szeretem faktort erősítő emelkedők kialakításával...nem kell félni, nem fog fájni :)

Hétvége

Már nagyon

vége, olyannyira, hogy:

Vasárnapról hétfőre virradó éjjel, hogy eső esetén mi lesz azt nem tudom.

Ház ahol fűtenek

A gyermeki öröm

ami elpusztíthatatlanul benne van az emberben, bármennyire is igyekszünk elnyomni.  Ismét előbújt. Nemrég sikerült egy aukción leütnöm egy nagyobb épületet: a leendő fűtőházamat. A dupla fűtőház dupla bővítéssel és postázással még mindig 11 ezerrel maradt alul a bolti árnál. Az én új Kibri fűtőházam. Sosem volt fordítókorongom, és hozzá fűtőház, ez afféle új keletű megalománia - a villámgyors postázás után kézbe venni a csomagot, tényleg örömteli érzés volt, és ez most nem a jó üzlet örömének szólt. Szinte azonnal összeállt az épület váza és még a tetőt is rátettem, hogy láthassam, hogyan is néz ki. Lenyűgöző. Gyönyörű. Hatalmas. Ragasztás nélkül is összeáll - hiszen Kibri. Minden illeszkedik. Az ajtók csak bepattannak a helyükre, akár távnyitásra is megépíthető. És én már látom benne a leendő lepukkant MÁV fűtőházamat. Hosszú az út odáig, de egyre közelebb a cél. Szóval: sosem volt fordítókorongom, és körfűhőházam. De most nem értem, ezt miért hagytam ki eddig.

Az szabás mintája

Kedves Gyerekek,

ma terepasztalt fogunk építeni! Az elsőt megmutatom a többit mindenki magának csinálja otthon! Na. Komolyra fordítva a szót viszonylag kevés szó esik az asztal vázszerkezetéről, szinte mindenütt a terep építési fogások vannak leírva: így telepíts tavat, így készíts mezőt, fát így kell, és a többi. Holott a vázszerkezet az egész alapja, tehát ott dől el (majdnem) minden. Bár terep-asztal-ról beszélünk, ritkán szokás klasszikus, lábakon álló asztalra építeni. Az utóbbi két asztalnál azt a megoldást követtem, hogy egy keretre erősítettem rétegelt lemezt, amin a pálya fut, a tereptárgyak, épületek alá pedig csak hablemezt vagy hungarocellt használtam. A jelenlegi asztalnál elég kevés időm jut magára a munkára: ezért az előkészítésnél igyekeztem a lehető leggondosabban eljárni. A tervezésnél a Wintrack-ben elkészítettem az asztal befoglaló méreteit adó keretet és bele is rajzoltam a kereszttartókat, erről már volt fent kép munka közben. Előre terveztem a vágányok alá kerülő berendezéseket és a két szint közti távtartókat is - ne építés közben derüljön ki, hogy nem fér el valami. Nem vagyok egy nagy építő-mester, vannak nem szeretem részei a munkának, ilyen az asztalos munka is, vállalom, hogy nem vagyok egy profi asztalos viszont van kitől tanulnom - apoósom profi asztalos, így sok mindenre megtanított már. Na de visszatérve az előkészítő munkára: osszuk négy részre az elvégzendő műveleteket, könnyítve a munkát:

-1. Tervezés - itt tervezzünk meg mindent, vessünk rajza minél több dolgot. A tervezés ne merüljön ki abban, hogy megvan a vágányhálózat. Kábelezés, állítóművek helye, az alulra szerelt állítóművek ne okozzanak belógást alsó pályáknál, leendő rögzítési pontok a két szint között, és természetesen a terep nagyjábóli terve, milyen házak, hol lesznek. Készítsünk mindenről részletes listát, miből mennyire lesz szükségünk. Még így is fognak minket meglepetések érni, de jobb az előre látás: szinte minden Budapesten kapható, tehát egy-egy újabb kör +100km autózás, vagy kiszállítás esetén kellemetlen 1-2 napot csúszni az amúgy is kevés szabadidőből.

- 2. Anyagbeszerzés - a faanyag mellett szükségünk lesz rögzítő és kötő elemekre. A kábelekhez kábelkötözőre. Részletes tervet készítve pontosan tudni fogjuk, hány helyen vágjuk a flex sínt, ennyi vég kell hozzá és ennyi összekötő papucs. Gondolkodjunk itt is előre, na és az is jól jön, ha előre telefonon lebeszélve mindent egy körre tudjuk felfűzni beszerző körútunkat.

-3. A keret készítése és a terep előkészítése. Ezek a munkák járnak a legtöbb kosszal, vágással, porral. Ha van egy hely, garázs, raktár, akármi itt végezzük el ezeket a munkákat, nagyjából készre szerelt terep-alap álljon a rendelkezésünkre. A rejtett, alsó szintes vágányokat kell először készre szerelnünk, mindennel együtt, tehát az állítóműveket, váltó bekötéseket meg kell csinálni mielőtt a felső szintet felszerelnénk.

-4. A kész keretet és félkész terepet vigyük be a házba, ott már lehetőleg a kevesebb kosszal járó munkákat végezzük el - ez jót tesz a családi békének is.

A rajzaim alapján elmentem a Faburgba és ott megvettem a szükséges faanyagot: 4x2-es fenyőléc (ami 4,8x2,2 vagy hogy valójában de most ez szinte lényegtelen) alkotja a keretet, 4x4-es lábakon áll mindez. A keretet facsavarokkal erősítettem össze, a sarkokra lécszegletvas és gérvágott merevítés került. Aztán felkerültek a lábak. Ezekre majd görgő is kerül de egyelőre, az összeszerelési helyen még csak nagyjából vannak lerögzítve, nincsenek berakva a görgők. A keret elkészülte és a sínek beszerzése közé esett némi szünet - nem kell magyarázni szerintem, hogy egyben megvásárolni egy terepasztalnyi sínt némi nyomást helyez a költségvetésre. A sínek megérkezése után összeállhatott - egyelőre földön a nem flex-sínes szakasz, váltókörzetek és néhány apróbb részlet.

Lássuk:

-Van egy keretünk

-Van egy részletes pályatervünk

-Megvannak a sínek

A következő lépés az, hogy elkészítsük a rétegelt lemezekből a pálya alapját. Ehhez ideális esetben annyi kellene csak, hogy 1:1-ben kinyomtatjuk a pálya tervrajzát, átrajzoljuk a rétegelt lemezre és már vinnyoghat is a dekopír. A valóságban azonban viszonylag kevés terepasztal építőnek áll rendelkezésre 625db A4-es lap vagy plotter ehhez, marad tehát a szabásminta kézi elkészítése. Szintén lejjebb már volt egy kép a két összeállított váltókörzetről, hogyan fog kinézni. Szabásminta alapnak régi asztali naptárak kb A4-as lapjait használtam fel, összeragasztva. Összesen 2x16 ilyen lapra volt szükség a teljes asztal területének lefedéséhez.

A szabásminta készítése egyszerű. A papírra felrajzoljuk a keretet. A Wintrack terv alapján a papírra felrakjuk a síneket. Már van egy tervünk arra is ugye, hogy milyen épületek és domborzat lesz a pályánkon, tehát innentől rajzoljunk bátran. Akinek nagyon sok papír áll rendelkezésére két rajzot készíthet a felső és az alsó (vagy több) szintekre, én csak egy rajzot csináltam.

Miért kell szabásminta egyáltalán, miért ne "vágjunk bele" rögtön? A rétegelt lemez nem olcsó dolog. A szabásminta abban segít, hogy a lehető legtakarékosabb módon használjuk fel.

A megrajzolt szabásmintával lehet kimenni a műhelybe, fektessük rá a falapra és kezdjünk el rajzolni. Minden centit próbáljunk kihasználni. Ne feledjük el, hogy szabásminta - kívülről rajzolunk belülről vágunk. A fát könnyebb szálirányban vágni és kevésbé is szakad mint keresztbe, tehát a 152x152-es táblát úgy fektessük, hogy a hosszú vágások szálirányba essenek, magunknak segítünk ezzel is. Ha lehet, egymás mellé eső éleket használjunk, egy-egy vágással több munkadarabot vághatunk le. A lenti képeken mutatom, hogy jött ki mindez:

Az asztalt "A" és "B" oldalra osztottam, ahogyan két két méteres részre szedhető szét. A képen a B oldal teljes szabásmintája látható felrajzolva egyetlen rétegelt lemezre. A darabokra rá is írhatjuk melyik hová való - ha mondjuk egy hét múlva folytatjuk a munkát ez jól jöhet, az illeszkedő felületek bejelölése szintén hasznos!

Ennyi a maradék a vágás után - egy 152x152-es táblából, egész jó, nem?

A keretre fektetve kezd alakot ölteni az asztal végre, látszik, merre tekerednek majd a sínek.

Az "A" jelű asztal elemei kivágva, felrakva a helyükre. Alul van a felül - vigyáztam. És a végére való elem hiányzik.

Ha idáig eljutottunk, a szabásmintánkat nem kell feltétlenül eldobni: a kivágott lapok belső részei ugyanis az asztalra levágandó hablemezek méretét adják meg. Szóval tegyük át a darabokat a hablemezre és pengével már készülhet is a terep alapja!

Nincs más hátra tehát: jöhet az elemek rögzítése az első szinten és az emelkedők kialakítása. Majd egy következő postban, valamikor meg is mutatom, hogyan készült.

Baj

Reccss!

mondta a kis mozdony egy esti gyerekszoba látogatás alkalmával.

Szerencsére a sérülések nem helyrehozhatatlanok, a gyerkőc pedig tanult az esetből, mostantól legalább (ezt) a helyére teszi lefekvés előtt.

Alakula

Csak

"kémfotó" jelleggel.

Furcsa ez. Lassan hetedik évfordulójához közeledik a blog. A harmadik kerti pálya épült meg, és ez lesz a harmadik terepasztal a blog indulása óta.

'szemle

Márciusi

MEB, benne a várva várt Spielwarenmesse összefoglaló.

32 oldalon keresztül taglalják a kiállításon látottakat. Alapvetően pozitív hangvételű riportokat, beszámolókat találunk a gyártókról írottak között. A PIKO-nál külön kiemelném a G méretben erősítést: idén jön a a VT11, két új teherkocsi is érkezik még tőlük, az árakat a honlapon már fel is tűntették. A tesztekkel sem bántak szűkmarkúan a lapban, több mint 12 modellt mutatnak be. A címlapon sárga mezőben jelzik csak, hogy az emeletes vagonokkal foglalkoznak kiemelt témaként ebben a hónapban, ennek eleget téve modellekből is bemutatják az elérhető változatokat. Látszik, hogy mennyire nem követem a H0-DR vonalat már, meglepetésként ért a Rivarossi H0 2-4 részes vonata, annak kidolgozottsága. Havi Jörg Chocholaty: Begrasung címmel egy új statikus fűszórót mutat be - ezt be fogom szerezni, nagyon egyszerű használni - persze a képek alapján bármi egyszerűnek tűnik :)

Apropo építés: a keret kész, jövő héten már sínek is lesznek - képek még nem. Robog a vonatunk előre, a munka jobban megy mint az írás, ezért majd később valamilyen összefoglaló-féleséget tennék inkább közzé, hogy áll ja nem halad a munka.

Hétvégi

Hétvégi

feladványunk következik azoknak, akik nem pucoltak ki a szobából az első napsugarakat látva:

Mi van a képen, mire szolgált, miért? A helyes megfejtők között egy éves ingyenes Trainmodeller blog olvasási lehetőséget osztogatunk szét :) A többit a folytatásban.

Lapszemle

Februári

sajtószemle, csak a szokásos gyors üzemmódban.

V&M 2011 Tél

Már rég a standokon de csak most jut időm szemlézni. Címlapon a FLIRT, amelyhez egy hazai modell forgalmazó cég segített minket. A tesztekben sok mindent kiemelnek erről, én egy dolgot emelnék ki: a forgóváz rettenetes, egy N modell is szebbet kap manapság. Ettől függetlenül - ha egyszer látom a végét az asztalomnak már, a szintén e számban taglalt V63-assal együtt rajta van a beszerzendő modellek listáján. Gőzmozdonyok: Gützold 03-as, a később említendő MEB is hozza a tesztet. A Gützold egyel feljebb lépett a minőségi listán. Nem az a gyártó aki minden évben modellek özönét jelenteti meg, sőt, de ezzel a mozdonnyal minőségit alkottak. Hazai nagyvasút vonatkozásában kiemelném a valaha volt legszebb magyar gőzmozdonyt, a 301-est, amely történetét szintén megismerhetjük néhány oldalon keresztül. Az egyetlen nagyjából egyben levő példány méltatlan állapotban van jelenleg. Ha már gőzösök: a Tillig 03-as az eredeti állapotot modellezi TT-ben, és van itt egy 1-es gőzös bemutató is, a Mamod gőzmozdonyomról hoztam össze egy írást, megpróbálva leírni mindent amit egy kezdő gőzfüggőnek tudnia kell. Nem árulok el talán nagy titkot, a dologból sorozat lesz, mindjárt a következő cikk is benne van ebben a számban, a Spur 1 Team Baden bemutatása. Hozzájuk szeretnék még idén kiutazni, megnézni a moduljaikat, modelleiket és ha lehet, a Mamod gőzmozdonyomat is megfuttatnám pályájukon. Ezen kívül még a téli számban: jeles Taurusok címmel az új fóliázott 1047-esek vagyishogy 470-esek, 150 éves Déli vasút magas építményei azaz az állomások, MÁVAG történelem az egyiptomba szállított gőzmozdonyokkal, Faller H0 sportreptér bemutató.

Indóház Extra 2011 /3

Dácsiák a síneken. Ez a szám mindeddig kimaradt, pedig a Dácsia hozzá tartozik a MÁVhoz, minden kis állomáshoz, mellékvonalhoz. A számomra kedves Vértesacsai vonal dízelei is Dácsiák voltak, a vonalról fennmaradt filmeken is ezek közlekednek, még eredeti, színpompás festésükben. Sajnálatos, hogy itthon csak a már-már elérhetetlenül drága kisszériás gyártásban készülnek ezek mozdonyok modellvasút számára, pedig, ahogyan a lapban is olvashatjuk, több ország rendelkezett ilyen vagy igen hasonló mozdonyokkal. A lapban kevésbé vesézett "Nagydácsiák" is bejöttek már hozzánk, magánvasúti tehervonatokkal, rendezőkben láthatóak. Az IH Extra olvasói már megszokhatták a szakmai(bb) nyelvezetet: az Mdmot számban a hidraulikus erőátvitelről is olvashattunk már, itt a típus rengeteg hibája és a javítások kapcsán még kimerítőbb leírást kapunk a működéséről. A fűtőházi tapasztalatok mellett itt most kicsit kevesebb személyes élmény van, egy-egy eset került keretbe emlékezetesebb fekvemaradásokról. Igaz, ez a mozdony nem fog feltűnni az Orient vagy egy fontosabb szerelvény élén, de mégis, csendben letette névjegyét országszerte, minden vonalon, egyszer, végigment már egy Dácsia.

Fényező

Berregett

a kompresszor, sziszegett a pisztoly, s tessék.

Nem ez lesz a legszebb modellem, be kell vallanom. Sok munka volt vele és mind hiába, nem lett szebb tőle. Hasonlít, de messze van a széptől, jótól. Ami a képen látszik egy jó 80%-os állapot, erre jönnek még a feliratok, matt lakk, ablakok, belső, kuplungok, mellgerenda ütközőkkel tehát van még mit csinálni. Nem fogom kidobni ha már ennyit tökörésztem vele de remélem egyszer építek egy szebbet ettől.

Ez pedig az M40-es első rétege. Erre is jön még 1-2 réteg de egész tűrhető lett. Most hajtogatom a létrákat meg a szürkíteni való alkatrészeket, van még réz elem bőven hozzá. Hajtás még nincs is hozzá, de majd kerítünk valami kereket alá, hogy guruljon is :)

Az új asztal

Megérkezett

a faanyag, készül a keret...

Nyugi, ezt csak egy vázlat, a méretek érzékeltetésére, de hasonló lesz a végleges is :)

Még egy kicsi

Elég

régen nem jártam a Modell Kit üzletében sajnos, bár hozzá is tenném, hogy mindig jó náluk vásárolni, a honlapjukat időről-időre felkeresem. Itt találtam meg csokorba gyűjtve egy jó válogatást, hogy idén mit tartogatnak a magyar vasútmodellezők számára a gyártók. Klikk a listához!

Műhelyasztal este

Tegnap

este ezek voltak a soron:

A Dnz kocsi építése így áll, ez a második réteg alapozó festék rajta, de még ezt is teljesen visszacsiszolom, mert amint látszik, sok helyen látszanak a nyomai az átalakításnak. Ezután ismét fújom alapozóval, ha kell, még javítok, de remélem aztán már a végső szín jön.

Így áll az M40-es gép kasznija. Ez az első réteg alapozó, rengeteg hibát felhozott, így még lövésem sincs, mikor mondom azt, hogy kész. Minden oldalon minden felületen van csiszolnivaló, ezzel még jó pár estét elleszek szerintem.

A réz kiegészítő csomag nagyon tetszik: könnyen felszerlhető volt, nagyon komoly kinézetet az a mozdonynak. Minden pontosan illeszkedett, csak felraktam, megigazítottam, rögzítettem. A kapaszkodók még nincsenek minden végükön rögzítve és a létrák is hiányoznak. Mivel azok sima réz alkatrészek, nem igényelnek külön becsiszolást, külön szerelem össze őket, megkapják a színüket, majd így illesztem a helyükre, és egybe fújom a kasznival őket rögzítés után.