Lassan mivan

Lassan itt a

március, ideje hát, hogy a februári sajtót áttekintsük :) Belevágtam egy kis saját kezű átalakításba néhány vagonon, nagyon sietek a befejezéssel, nagyjából ezért nem telt új bejegyzésre idő az elmúlt napokban. A négy kocsi már levedlette előző festését az új viszont még nem került fel, egyszerre kell festenem mindegyiket, így egy olyan nap kellene rá, amikor sok időm van. Na egyelőre az a nap még nem virradt fel, de reménykedem még benne.

Szóval, MEB 2010/02

Címlaptéma a 100 éves Berminabahn, benne sok szép fotóval. Aki a jútyúbot szokta csekkolni időről-időre vonatos témák után, az már láthatott néhány felvételt az ünnepségekről, pl az évforduló alkalmára elővették az Xrot-ot, az utolsó működő gőzhómarót és volt nagy hómarózás, Xrot-al érkezés az állomásra emblémás hófalon keresztül, miegyéb. Hosszútávfutó, a BR152 eddigi pályafutásáról szól egy másik hosszabb lélegzetvételű cikk. Ha már Bermina-vasút, bemutatásra kerül egy modul, az eredetit megdöbbentő részletességgel ábrázolva. Egyedi építésű épületekkel, műtárgyakkal, minden apróságot lekövetve természetesen. Szép, na. Bemutatják a PIKO G V60-asát egy rövidke tesztben. A méretét leszámítva meggyőző gép, a mérete alatt a mérettelenségét értem, hiszen ő is egy kompromisszum, de ennyi pénzért szerintem nem szólhat senki semmit. Rocoék Búvárai is nagyító alá kerülnek, az újdonságok közül a Fleischmann által kihozott DR-V60-ast tesztelik hosszabban. Ahogy a címlapon írják, elkészült a Goldenes Gleis nevű díjuk top-listája, az újságban több oldalon keresztül lapozhatóak az egyes kategóriák nevezettjei, a szavazók közt pedig értékes díjakat sorsolnak ki.

Indóház 2010/02

A címlap kicsit erőltetetten üres, egy szem rovatszemle fért rá ki. A mellékvonalak siratója túl hosszúra sikeredett, én beértem volna kevesebb de tárgyilagosabb leírással is. Amit eldöntöttek, legyen akármennyire blőd dolog, véghezviszik, megszokhattuk már. Az elveszett sínes részt valahogy a neten jobban élveztem, Hamster oldalain, vagy Kopaszhaj leírásaiban. Mindketten részletesebben és olvasmányosabban merültek bele a témába, Hamsternél az akkor-és-most képpárok még inkább odarepítik az embert. A Ganz egyik legendája, az Árpád története volt a mágnes nálam, amiért megvásároltam ezt a számot, de nem is csalódtam. Annyiban igen, hogy az előző számban is volt a témában írás, így most utánrendeléssel érkeztettem azt is. Digitools mester műveit ismerem és használom is, valamint bátran ajánlom mindenkinek, de a modellezés oldalban ugyanezt fél oldalra is össze lehetett volna hozni, teret adni más, hasonló újdonságoknak (vagy, ha már Árpádozunk, egy Árpád modellt bemutatni, kapásból tudnám adni az elérhetőségeket, hol kopogtassanak egy-egy szebb egyedi gyártású modellért!) Így összességében az Árpádos cikk miatt megérte, de hamar letettem a számot.

V&M 2009/tél

Némi késéssel ugyan, de elkészült a téli szám is, teljes a 2009-es évad. A sín sorozatban folytatódik a legérdekesebb pályaelemek leírása. Húzóelem volt számomra a G2 leírása, bár az tisztán látszik, hogy a cikk válaszul született egy általam nem olvasott cikkre, ha on-line megtalálom a cikket igyekszem majd belinkelni, de így azt nem olvasva is érthető volt a leírás. Maga a vonat műszaki leírása viszonylag rövidre sikerült így, kevés részlet volt, olvastam volna még a vonat elején látható menekülő ajtóról (amit Alstomék érdekesen oldottak meg, itt már működő megoldás volt), és a nagyvasúti járműveken alkalmazott forgóvázak adaptációjáról. Mindenesetre egy tipikusan magyar történet, kicsit sárga, kicsit savanyú de a miénk - így ért véget a vonat pályafutása. Sokszor utaztam rajta, hatalmas minőségi ugrás volt az orosz szerelvényekhez képest, mind megjelenésben mind kényelemben. Sajnálom, azt is, hogy most a huzavona megy felette, hova kerüljön. Egy kocsija már Szentendrén van, de itt pont az lenne a lényeg, hogy egy kocsi nem kocsi, a komplett vonategység ér valamit, ha a többit szétvágják akkor felesleges egy megőrzése hiszen nem működhet egyedül.

Burmai vasút: több oldalon olvastam fanyalgó írásokat, minek ez nekünk, kit érdekel. Igaz is, a történelem köny is mennyire unalmas volt, meg máig nem értem, irodalmat minek tanultunk, és azokat sem értem akik elutaznak külföldre, hiszen ott is emberek élnek mint itthon. Szóval én élveztem a leírást, kicsit írigykedve olvasom ezeket a szafarikat, hiszen egyelőre esélyem sincs, hogy egy hasonlón résztvehessek, be kell érnem a családi utazásokból elcsípett pillanatokkal amikor az adott ország vasútját megnézhetem... Bandi emlékcikk és BGVMK cikk: Letenyei Tamás tud írni, jókat ír, és tud tanítani is. Személyesen talán ha 1-2 alkalommal találkoztam vele kiállításokon, e-mailben és fórumokon annál többet. Ő az az ember, aki nem ipari titokként kezeli, hogyan épített meg egy-egy modellt, a fogásokat bárkinek, bármikor megmutatja (ha, a fakezemmel úgysem tudom utána csinálni :) ). Tillig CSD tolató teszt, elég rövidre fogva mutatja be az újjászületett járművet, nagyon sok modellezőnek volt az előző verzió ebből a típusból, szerintem a Tillig biztosra ment az újragondolásával - kiadásával. Jägerndorfer RJ szett teszt: nem érint személyesen, mert ez az a vonat, amely szinte biztosan nem fut majd a játékasztalomon, de le a kalappal. Minden részlete kidolgozott, aprólékos, pontos, finom megoldások (forgóváz, vezető kupplungok). Kíváncsi leszek, a tartós üzemben hogy válik majd be a használóknál. Annak idején a Heris Wiesel vonatoknál volt hasonló felhajtás, de csúnya esés lett a vége, ugyanis a minőséggel komoly gondok voltak: a kipotyogó kerekek, széteső kasznik folytak a fórumokból, ezúttal minden esély adott, hogy ne így legyen. A JC 1822 -es gép hasonló kvalitásokkal büszkélkedhet, mint a RailJet szerelvény. Nálunk kevéssé ismert, inkább a kistesó 1014-es sorozatot favorizálják, amely szerintem máig a legszebb korszerű villamos mozdony. A 1822 ugyanezt a formatervet kapta, és sajnos sorsa is hasonlóan hányattatott mint a kissebb gépé. A modellre mindazonáltal nem lehet panasz, a cikkben a fotók önmagukért beszélnek. Olyan részletességű modellt kapunk, olyan áron, amit eddig nem. Még egy cikkről írnék: a Minitrix tavaly év végén kihozta az M61-es modelljét. Sajnos csak festésvariáns, nem kapott új formát, így kívülről sok kívánnivalót hagy maga után. De ahogy ismerem a hazai N-es tábort, kisszériás átalakítókat, nagyon csábító áron kapható a modell így hamarosan megjelennek a Minitrix-M61 alapra épített gépek.

Kitérővágány

Nemrég

egy padláson való bóklászás közben előkerült A Régi Doboz. AZ a régi doboz. Melybe anno a kincseimet rejtettem gyerekként. Nagyjából elérkezettnek láttam az időt, hogy Máté fiamra bízzam a benne levő dolgokat. Mik is voltak benne? Hát a Matchboxaim, mi más :) Azért nem mindegyik úszta meg szárazon, a modellező kiskorában is modellező, így amint Neolux és szigszalag közelébe jutottam, nyomban előjött belőlem a rejtőzködő fényező-énem...azonban nem is modellező a modellező, ha nem lát neki rendbehozni a kisautókat. Ennek eredményéről született egy post itt: http://matchboxmemories.blogspot.com/2010/02/felujitas-superkings-merecedes-benz.html klikkoljanak Merci-restaurálásért Matchbox méretarányban. Folytatása következik, van még helyrepofozásra váró kisautó a dobozban. A Matchbox Memories blog olvasgatását egyébként is ajánlom minden modellek iránt elkötelezettnek, sőt, időnként retró-modellek, kisautók témában is nagyon jó írások születnek. Sok gyermekkori kisautómat megtaláltam már náluk, gyakorlatilag Matchbox vonalon kimeríthetetlen tudásbázisra lelünk oldalukon.

Hó-fúvás

Második

napja tart nálunk a jó idő - igaz, mihez képest jó ez, kérdezheti bárki. A gyerekek önfeledten szaladgálnak a napsütésben, a hó olvad ezerrel, mindeddig komolyabb belvíz sincs a környéken. Azonban nem mindenütt fenékig tejfel a dolog, a tegnapi napon történt vonat-elakadásról a lánglovagok.hu -ra felkerült egy jó kis képriport, az IHO-n pedig kiküldött tudósítójuk beszámolója olvasható.

Apróságok

Dolgozom

néhány apróságon, ami tényleg apróság, de sokat dob az asztal látványán. Ennek első feléről adok néhány képet.

Az eddig elkészült dolgok szinte kivétel nélkül a Vulcan Modell termékei. A nyomtatóm tragikus halálta után a táblákat és feliratokat nem tudtam befejezni még.. A peron mellé leraktam néhány padot, folytattam a korlátot.

Ide is került korlát, folytatódni fog mindkét irányban. A szabálytalan elhelyezés és festés alap. Erre jön még majd egy kis ködölés festékszóróval, a mellette haladó vasúti pályáról folyamatosan száll a fékpor, ne feledjük.

Az állomás és környéke is benépesedett, padok, virágládák kerültek elhelyezésre. Lett egy kis bódé, amely a kutat jelképezi (bár ezt későb zöldre fogom festeni. Még a környezettudatos forgalmisa bringája is előkerült..

A PFT épület környéke is alakul. Lett egy csűr, és elkezdtem a körbekerítést is. A korlát után majd rendes kerítés alakul tovább, kopottan, foghíjjasan. Ami a fotón nem látszik, sziszifuszi munkával építettem levágott talpfákból egy rakást, még a csavarok rozsdáját is kifestettem, az épület mellé került. Sínszálakat, taligát, szerszámokat tervezek még ide lerakni. Begyűjtöttem jó pár ötletet, hogyan tudnék vágányzáró sorompót építeni házilag, valamint az állomásépület elé egy gyalogos átjárót létesítek a továbbiakban.

Félúton a semmibe

Tavaly

augusztusban ott hagytuk abba ezt a témát, hogy kész, ennyi, ami nem megy, nem erőltetjük. Majd, ahogy mindig, minden évben eddig....újra lementünk. Mi tényleg nem vagyunk normálisak. Szerintem lassan papírunk is lesz róla.

Szóval, tél, mínusztíz, 15-20 centis hó, naná, hogy a hatos vonalat jártuk már megint be. Az apropó, mert persze azt senki sem mondta ki konkrétan, hogy akkor ismét tisztítjuk és majd járni kellene rajta néhanapján, az, hogy hírt kaptunk arról, hogy a pálya és az épületek új tulajdonosa, a PFLA munkához látott. Jöjjön ami biztos - amit láttunk.

Aki esetleg nem ismerné a sztorit, a már-már kultikussá válló, Moldova által is megírt MÁV 6. Bicske-Székesfehérvár vasútvonala "ideiglenesen üzemen kívül" helyezett, Bicske üzemanyag tároló - Lovasberény közti szakaszát pártfogoltuk, karbantartottuk éveken át, hogy hajtánypályaként szolgáljon. Egészen tavalyig, amikor már annyira bezöldült a pálya, és annyira ketten maradtunk, hogy feladtuk. Az önkormányzat adott annyi segítséget, hogy egy 30-40 méteres szakaszt kitisztítottak, de az sajnos kevés volt az üdvösséghez. Akkor otthagytuk, a hírek hallatán, miszerint nekiláttak a munkának az új tulajdonos emberei,nekiindultunk, hogy megnézzük mi történt. A fenti képhez:megmondom őszintén, a pályának ezen a részén nem jártam még. Előtte és utána már többször, de pont ezen a ponton nem. Tudtam, hogy van egy felüljáró Vértesboglár előtt, az arborétum mögött, de nem tudtam hogy ilyen szép helyen. A felüljáró egy ívben felett vezet át. Itt kb 90 fokot fordul el a vonal Felcsút irányából Vértesboglár mellé. A vonal itt bevágásban halad. A híd klasszikus vasbeton darab, kerékvető kövek, macskakő burkolat. Fíling ezerrel. Alattunk a sínek megvannak, csak hát közben egy erdő nőtt a pályára. Archív fotóinkon még a tiszta pálya látható...

Itt egy picit jobban látható a híd, nem mentem távolabb, bár bakancssal és egyéb védelemmel  készültem, a hóban mégis majd térdig merülni annyira nem nyerő dolog, pláne egyenetlen talajon, fák sűrűjében. A felüljáró szinte pontosan olyan, mint a "mendei szoros", az sem mai darab, ugyanilyen kicsi, filigrán építmény!

Ez a fotó Felcsúton készült. Alapvetően a pálya helyét illetően változás nincs, sínek már évek óta nincsenek, ellenben az állomás épület körül ki lett irtva minden, rendbetéve és elszállítva minden fű fa bokor és gaz. Az épület jól tartja magát, különösebb állagmegóvásnak nyomát nem láttam.

A Felcsút előtt levő Felcsút megállóhelyet hazafelé ejtettük útba: szintén nincs változás, az egykori megállóhely emlékét csak a jellegzetes fasor jelzi. Kicsit arrébb viszont, ahol egy földút keresztezi a vonalat, felfedeztük, hogy bár vágány nincs de a kereszteződés táblái még hiánytalanul megvannak!

Acsán maga a pálya - szerencsére - érintetlen. A munkánk nyoma látszik, a gazok kipusztultak, a túlélőket a tél lenyomta, az olvadás a nyílt vonalon jobban megindult és a sínszálak kilátszanak.

Az erősebb, fás szárú kinövések megmaradtak, metszőollózni kellene egyet, és hopp ugorhatna fel a hajtány a pályára.

Még pár lövés a falu széli ívről. Egészen jó.

Itt egy kicsit látni, hogy megkezdték a munkát, de igazán

megfordulva látszik, hogy dolgoznak. Az épület kapott egy ideiglenes, új tetőt, szintén kitisztították minden gallytól, bokortól.

Az állomás előtti rész viszont még úgy van, ahogy otthagyták a munkások nyár végén.

Időnk véges volt, a munkásokkal nem találkoztunk, a helyiektől kapott információk pedig két-három-több olyan verziót említettek meg, amelyek eltérnek még egymástól is. Illetékessel egyelőre nem sikerült beszélnünk, hogy megtudjuk, mi lesz a vonal sorsa, de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk továbbra is figyelni, mi történik a pálya mentén. Addig is, egy régebbi link: http://stop.hu/articles/article.php?id=518915 és természetesen próbálunk érdeklődni a PFLA-nál, mi a terv.

Ez vagyok én

Volt

egy ideig egy bejegyzés, amelyben a terepasztal.wordpress.com oldalon olvasható véleményre reflektáltam. Miszerint, mindig van olyan, aki jobban tudja. Link a szóban forgó bejegyzésre, és link az ezt követő bejegyzésre. Néhány gondolat, amely személyes érintettségem okán jött. Nyilván senki sem szereti, ha a munkáját kritizálják, de elfogadja. Sokat kaptam (kapok) már a V&M kapcsán, a kritika olyan mint a keserű gyógyszer: le kell nyelni annak tudatában, hogy majd a végeredmény jó lesz. A gyógyszerek mellett azonban léteznek csodaszerek is. Ezek is rossz ízűek, azonban semmit sem használnak.

Először is egy kérdés a blog szerzőjéhez: az ezek vagytok ti bejegyzésnél miért kapcsoltad ki a kommenteket? Ha a honlap készítőjétől kapott válaszra így reagáltál, fél év - de talán kevesebb is -  V&M weblap kezelőként kapott levelek után a blogod brutál bejegyzésekkel lenne tele..

Nos, nem kaptál választ tőlünk, egyrészt, mert nem kértél, másrészt mert nincs mire. Csak írtál nekünk valamit, mi írtuk, hogy hajrá, és ennyi. Mert egyszerűen nincs időnk foglalkozni azzal, hogy a majd én jobban megcsinálom embereket terelgessük, a kezed fogjuk miközben az új, szép weblap készül, amit ígértél. Te írtad azt, hogy jobban tudod. Én csak azt kértem, hogy mutasd meg. Akkor miért vársz ránk? Mi kell, hogy jobban tudjad? Azt írod, hogy ezzel foglalkozol, de semmilyen referenciádat nem láttam, nem küldtél. Én tényleg nem értem, hogy miért megint minket ekézel, ahelyett, hogy a jobb, szebb honlapot nézegetné már az információra éhes látogató. Kell a segítségünk ahhoz, hogy jobban tudd?
Nem kaptál választ, mert nincs kedvem vitatkozni senkivel.Van két gyerekem, munkám, hobbim, négy hajtányom, három Wartburgom, öt Pannóniám, Mz-m, kutyám, macskám. Egy (újabb) púp  egy ilyen kúttalan vita a hátamon, amely amúgy is fáj a legutóbbi vonalbejárástól. A szóban forgó, "öngól" megjegyzéssel illetett bejegyzésem fent van. A főoldalról vettem le, de bárki megtalálja a google keresővel is - de ezt pont Neked kellene jobban tudnod. Ami a netre felkerült, az ott is marad. Amit írtam, vállalom: ha jobban tudod, csináld! De ne mutogass még ennyi idő elteltével is ránk, hogy én csinálnám, csinálnám. Még egy bitet nem láttunk a jobban tudomból vagy a csinálnámból, csak fújsz rám (immáron ránk, az egész újságra, en bloc). Én már rég elfelejtettem az egészet, csak most láttam meg a nekünk címzett bejegyzésed.... Írtam már, de hátha elfelejtődött: nekem nem szakmám a weblap készítés, ide a blogba egy új link beszúrása felér két hajtány irányváltással. Tehét vállalom, hogy ez a honlap azért ilyen, amilyen. Ingyen csinálom, gyakorlatilag csak e lap kedvéért tanultam meg néhány HTML alapot, soha nem voltam egy weblap mágus, nem fogok olyan holnap motort írni, mint pl Vika oldala. Ettől én még vállalom a munkámat, arccal, névvel, megcsináltam, vettem a fáradtságot rá, nulláról, kérés nélkül. A lap indulásakor nem volt semmilyen webes megjelenés. Én, a marha - ha tudtam volna mivel jár! - ahelyett, hogy fikázni kezdtem volna, meg osztani az észt, leültem és készítettem egyet, minden kérés és megkeresés nélkül. EZUTÁN kerestem meg a kiadót, hogy itt van ez, ingyen adom, karbantartom, kell-e! Kellett. Az első időkben ingyenes tárhelyeket használtunk, a későbbiekben egy volt osztálytársam tárhely szolgáltató cégénél kértem és kaptunk tárhelyet, majd segítettem a domain bejegyzésben. Mindezt úgy, hogy nekem egy budapesti kiruccanás 100km autózás. Nézzük meg ismét, mi is a lényeg? A jobban tudom (de nem csinálom) és nincs weblap, vagy a van, csak ilyen? Lehet nem szeretni, lehet kritizálni. Csak a sárdobálást nem hagyom szó nélkül. Kritikának helye van, ez egy ilyen műfaj, de a folyamatos ekézés már sok.  Száz leírt karakternél is többet jelent az, hogy ki az, aki ott van és megteszi (akár kérés nélkül) még ha veszít is, és ki az, aki a hátsó sorból bekiabál a küzdőtérre. Ha kérni kell, hogy mutasd már meg mit tudsz, ezért is mi vagyunk a hibásak? Nem értem, de tényleg! Tele a padlás az ilyenekkel: pontosan annak a példája, amit nem csak itt is látok. Hányszor, de hányszor vannak tele a vasutas fórumok a szájkaratésokkal, akik jobban tudják - csak nem csinálják. Mert. (Majd minden héten megy a kukába egy-két nickük emiatt, ha ez nekik jó, ám legyen.)  Mindenkinek van mentsége, csak én már megjöttem abból, hogy ezt felrójam nekik. De utólag mindig hangosabbak. Ez ennyi idő után már elmegy a fülem mellett. Csak egy bizonyos pontot átlépve zavar.

Csak egy kézzelfogható példa: több mailt ide tudnék másolni, hány ember keresett meg, mi a helyzet a vértesacsai vonallal. Eljönnének! Hajtányozni! Húdeszép, húdejó, látták a fotókat. Csak ami a fotókon nem látszik, az az, hogy egy elveszett vonal karbantartása rengeteg munkával jár. Aki OTT VOLT az nem panaszkodott, ha egy-két ágat segíteni kellett levenni a sok éve használaton kívüli sínpárról, és egy jót hajtányoztunk utána. De egy kezem két ujján meg tudom számolni azokat a kedves levélírókat, akik TÉNLYEG el is jöttek, nem csak magyaráztak. Tudjuk: beszélni könnyű, dolgozni már....az nem megy. Vagy a veteránautós körökben a "mentsük meg" jellegűek. Akik minden romot meg akarnak menteni. Mert "érték". Csak még egy lyukas kasznit nem láttak közelről, egy berohadt csavart nem próbáltak még roncsolás nélkül kiszedni  - így nem is tudhatják, mekkora az öröm, amikor végre sikerül.

Kedves post-oló, értsd meg kérlek: x-edik vagy a sorban, aki jobban tudja. Csak nem csinálja. Rossz helyen kopogtatsz ezzel! Anélkül kritizálsz, hogy megpróbáltad volna azt, amit mi. Tény és való: van, aki névtelen levelet küld, álnéven írt mailben fenyeget, itt azt becsülöm, hogy Te szépen megírtad a blogodban, hadd lássa minkenki, hogy jobban tudod - ezt is. Csak ennek nincs eredménye, mert senki sem látta. (Én is erre vesztegetem a kevés szabadidőmet, ahelyett, hogy kiállításra készülnék folytatnám a terepasztalomat,újabb manővert tanuljak a helikopterrel, de akár a friss képeket is feltölthetném végre a képtáramba, hát lenne jobb dolgom is) Nos én ilyen honlapot tudok készíteni, de ezzel kiálltam mindenki elé, Veled ellentétben én erre is büszkén nézek. Ha egy szívességet kérni kell, az már nem szívesség, ha az nem jön magától, nem szoktuk erőltetni. Mindegyiknek van mentsége, miért csak mondja és nem csinálja, neked is van már, találtál magadnak (immáron mi lettünk az oka - na, most már erről is mi tehetünk, mint a rossz € árfolyamról :) ). De ettől ez nem az én hibám, vagy másé - Te hibáztathatsz minket, ha mi pedig nem érezzük hibásnak magunkat, ne haragudj ránk...

Egyébként meg: negyed órám ráment a kommentre és a postra, hogy egy vadidegennek magyarázkodjam. Tényleg nem vagyok normális, hogy ilyenre időt szánok :) A többi olvasótól pedig - én kérek elnézést mindannyiunk nevében!

Még egy kukázott kincs

Újabb kismozdony

éledt fel ma délelőtt. Máté fiam perceken belül hazaér az óvodából és megtalálja a meglepetést, a kis zöld E69-est. Annak idején, az első terepasztalomon volt két ilyenem, egy használtan és egy bontatlan újként vásárolt, kis zöld masinám, kellemes emlékként sem volt utolsó tehát, hogy ismét legyen egy működőképes gépünk.

Ez a használtan vásárolt gép volt, konkrétan ez a fotó az első terepasztalom építésekor, a garázsban, a hűtőláda tetején készült róla anno, valamikor 1999 körül. Nos, a most felújított gép ettől egy kicsit lepukkantabb, de számunkra, a szőnyegvasútra így is megfelel.

A legutóbb összetákolt két személykocsi mellett a csomagban volt egy junior-E69, eléggé viseltes állapotban. A napokban a börze topicból meglett a párja, egy másik alkatrészként hirdetett kismozdony képében. A két mozdony ára együtt nem éri el egyetlen gyorséttermes szendvics árát. Délelőtt ért ide, nagyjából fél órát szántam rá, ahogy írtam az előző postban, ez már az utolsó utáni életük ezeknek a modelleknek. Kezdésnek mindkét gépet ripityomra szedtem - nem volt sok munkám, ezek nem azok a hiperbonyolult gépek. Az E69 futása szép és hangja halk,a meghajtásnak hála a három pólusú forgórész egyben lendkerékként működik, igen hosszú, akár 15-20 centis kifutást produkálva. Szóval, szétszedés után konstatáltam a tipikus hibákat: kopások, kosz mindenütt, szénkefék egyikben a múlté, másikban érintkezők válltak köddé. A két motorból egy épp fogaskerék készletet összeválogattam, majd meg is tisztítottam a kétfelé vett hajtás-házakat. Jó előre gondolkodni, egyszer össze is kell rakni a gépeket, nem csak szétfelé jönnek: a két csavar amely a házat összefogja, egyben tartja a motor állórészét, forgórészét és az egyik csavar még az egyik pólus motorhoz juttatásában is szerepet játszik...szóval az alátéteket és azok sorrendjét tessenek megjegyezni jól, különben zárlat. Leggyakoribb tipushiba a tengelyeket beszorító-bepattintó foglalat kikopik, leginkább asszimetrikusan, így egy vagy mindkét tengelyen kihagy a hajtás, csak köszörül, a fogaskerekek szépen tönkremennek. De az asszimetrikus kopásnak hála a két motor éppen kiadott egy garnitúra jó foglalatot, nosza, be is rakosgattam. Fogaskerekek vissza, a forgórészen a kommutátor lemezek kaptak egy kis simogatást polírpapírral, majd alkoholos tisztítást. Összecsavarozás, alátétek a helyükön, tekercseket nem bántottuk. Szénkefék (pontosan a helyükre visszarakva, figyelem, már alakosra koptak ennyi idő alatt!!) tisztítása után vissza, érintkezők vissza, mehet a próbakör. Ha minden jó, olaj és zsír módjával. A házon a lepattogott festéket javítottam, az áramszedő összekuszálódott részeit visszahajlítottam. Az összehúzó rugóit nem pótoltam, felesleges, játékmozdonynak így is tökkkéletes lett. Az alvázakat szintén egyesítettem, ami az egyikről hiányzott, a másikról megkerült, pótoltam az idők sodrában elhagyódott kapcsolót, tisztítás, mosás, összerakás: gyönyörűen zümmög körbe a kis mozdony. Kaphatna akár dekókdert is, a motor fölé be lehetne szorítani...de nem hinném, hogy idáig elmegyek. Az áramszedőről is képes működni, ez meglepett. Bár volt ilyen motorom, nem emlékeztem erre az extrájára. Megkapta maga mögé a két kis kéttengelyes kocsit, és vígan rójja a köröket ismét a kis villanygép....kis mozdony, kis pénz, remélem az öröm nagy lesz.

Hát így néz ki a kis villanymozdonyos személyvonatunk. Három kör BKV-n az új áraik szerint, és elment az ára.

Néhány dologra érdemes odafigyelni azért ezeknél a projekteknél: az egyetlen létrehozott érték a játék öröme. Meg, fél-egy óra "értelmesen" eltöltött szabadidő, amit bütyköléssel elvoltunk. Maguk a modellek már tényleg az alkatrész kategóriából lettek hosszabb-rövidebb időre visszahozva: ha megnézzük, 2-4 ezer Ft körüli áron már szép állapotú kocsit, 3-6 ezer Ft körül már szép E69-est találunk (ha keresünk, és nem a V... árait nézzük), amit néhány száz Ft-ért vagy ingyen elvihetőként árulnak, az 99%-ban olyan is, csodák nincsenek. Tehát: mielőtt beleugranánk egy ilyenbe, nézzük meg jól, megéri-e ez nekünk. Nálam a szerencse az, hogy az évek alatt összegyűlt lomok, alkatrészek kifogyhatatlannak (tűnő) tárháza áll rendelkezésre egy-egy kocsi vagy mozdony kipofozásához. Ha nincs alkatrészünk, egy-egy apróság beszerzésével eltöltött idő vagy a ráköltendő pénz már felborítja azt az egyensúlyt, hogy egyáltalán megérje rágondolni ilyesmire. Ha pedig belefogtunk, akkor van egy határ, amit ne lépjünk át: egy leharcolt DDR-PIKO E69-ből sosem lesz nyílósajtajú múzeumi BRAWA modell, nem érdemes akkora munkát beletolni!