Még egy kukázott kincs

Újabb kismozdony

éledt fel ma délelőtt. Máté fiam perceken belül hazaér az óvodából és megtalálja a meglepetést, a kis zöld E69-est. Annak idején, az első terepasztalomon volt két ilyenem, egy használtan és egy bontatlan újként vásárolt, kis zöld masinám, kellemes emlékként sem volt utolsó tehát, hogy ismét legyen egy működőképes gépünk.

Ez a használtan vásárolt gép volt, konkrétan ez a fotó az első terepasztalom építésekor, a garázsban, a hűtőláda tetején készült róla anno, valamikor 1999 körül. Nos, a most felújított gép ettől egy kicsit lepukkantabb, de számunkra, a szőnyegvasútra így is megfelel.

A legutóbb összetákolt két személykocsi mellett a csomagban volt egy junior-E69, eléggé viseltes állapotban. A napokban a börze topicból meglett a párja, egy másik alkatrészként hirdetett kismozdony képében. A két mozdony ára együtt nem éri el egyetlen gyorséttermes szendvics árát. Délelőtt ért ide, nagyjából fél órát szántam rá, ahogy írtam az előző postban, ez már az utolsó utáni életük ezeknek a modelleknek. Kezdésnek mindkét gépet ripityomra szedtem - nem volt sok munkám, ezek nem azok a hiperbonyolult gépek. Az E69 futása szép és hangja halk,a meghajtásnak hála a három pólusú forgórész egyben lendkerékként működik, igen hosszú, akár 15-20 centis kifutást produkálva. Szóval, szétszedés után konstatáltam a tipikus hibákat: kopások, kosz mindenütt, szénkefék egyikben a múlté, másikban érintkezők válltak köddé. A két motorból egy épp fogaskerék készletet összeválogattam, majd meg is tisztítottam a kétfelé vett hajtás-házakat. Jó előre gondolkodni, egyszer össze is kell rakni a gépeket, nem csak szétfelé jönnek: a két csavar amely a házat összefogja, egyben tartja a motor állórészét, forgórészét és az egyik csavar még az egyik pólus motorhoz juttatásában is szerepet játszik...szóval az alátéteket és azok sorrendjét tessenek megjegyezni jól, különben zárlat. Leggyakoribb tipushiba a tengelyeket beszorító-bepattintó foglalat kikopik, leginkább asszimetrikusan, így egy vagy mindkét tengelyen kihagy a hajtás, csak köszörül, a fogaskerekek szépen tönkremennek. De az asszimetrikus kopásnak hála a két motor éppen kiadott egy garnitúra jó foglalatot, nosza, be is rakosgattam. Fogaskerekek vissza, a forgórészen a kommutátor lemezek kaptak egy kis simogatást polírpapírral, majd alkoholos tisztítást. Összecsavarozás, alátétek a helyükön, tekercseket nem bántottuk. Szénkefék (pontosan a helyükre visszarakva, figyelem, már alakosra koptak ennyi idő alatt!!) tisztítása után vissza, érintkezők vissza, mehet a próbakör. Ha minden jó, olaj és zsír módjával. A házon a lepattogott festéket javítottam, az áramszedő összekuszálódott részeit visszahajlítottam. Az összehúzó rugóit nem pótoltam, felesleges, játékmozdonynak így is tökkkéletes lett. Az alvázakat szintén egyesítettem, ami az egyikről hiányzott, a másikról megkerült, pótoltam az idők sodrában elhagyódott kapcsolót, tisztítás, mosás, összerakás: gyönyörűen zümmög körbe a kis mozdony. Kaphatna akár dekókdert is, a motor fölé be lehetne szorítani...de nem hinném, hogy idáig elmegyek. Az áramszedőről is képes működni, ez meglepett. Bár volt ilyen motorom, nem emlékeztem erre az extrájára. Megkapta maga mögé a két kis kéttengelyes kocsit, és vígan rójja a köröket ismét a kis villanygép....kis mozdony, kis pénz, remélem az öröm nagy lesz.

Hát így néz ki a kis villanymozdonyos személyvonatunk. Három kör BKV-n az új áraik szerint, és elment az ára.

Néhány dologra érdemes odafigyelni azért ezeknél a projekteknél: az egyetlen létrehozott érték a játék öröme. Meg, fél-egy óra "értelmesen" eltöltött szabadidő, amit bütyköléssel elvoltunk. Maguk a modellek már tényleg az alkatrész kategóriából lettek hosszabb-rövidebb időre visszahozva: ha megnézzük, 2-4 ezer Ft körüli áron már szép állapotú kocsit, 3-6 ezer Ft körül már szép E69-est találunk (ha keresünk, és nem a V... árait nézzük), amit néhány száz Ft-ért vagy ingyen elvihetőként árulnak, az 99%-ban olyan is, csodák nincsenek. Tehát: mielőtt beleugranánk egy ilyenbe, nézzük meg jól, megéri-e ez nekünk. Nálam a szerencse az, hogy az évek alatt összegyűlt lomok, alkatrészek kifogyhatatlannak (tűnő) tárháza áll rendelkezésre egy-egy kocsi vagy mozdony kipofozásához. Ha nincs alkatrészünk, egy-egy apróság beszerzésével eltöltött idő vagy a ráköltendő pénz már felborítja azt az egyensúlyt, hogy egyáltalán megérje rágondolni ilyesmire. Ha pedig belefogtunk, akkor van egy határ, amit ne lépjünk át: egy leharcolt DDR-PIKO E69-ből sosem lesz nyílósajtajú múzeumi BRAWA modell, nem érdemes akkora munkát beletolni!