Egy hét együttlét

Egy hétig

szabin voltam, földet lapátoltam, földet túrtam, betont törtem, követ raktam, nagyjából reggeltől estig. Az eredmény sem maradt el, bár egyáltalán nem a blog szempontjából látványos a dolog. A leendő kerti vasúti pályán eddig nagyjából három köbméter földet terítettem el. Három raklap Ytong és másfél raklap cserép szintén elköltözött. Nagyjából másfél éve láttam egy helybéli telken, hogy kerítést festenek, minden nap ott mentem el, és csodálkoztam, milyen lassan haladnak (ez úgy hangzott, hogy mit pöcsölnek már ennyit). Nos a sors visszavág, 14 elemből áll a kerítésünk és egy délelőtt két elemet lehet lekenni egy rétegben - szól a keserű tapasztalatom. A három köbméter föld meg sem látszik, még legalább 5-6 köbméterre szükség van ahhoz, hogy a kívánt talajt - felületet kapjam. Így csak a földmunkák hetekig eltartanak még, mielőtt a tényleges vágányfektetéshez érek. Briko is megállapította, hogy rendes alapra, betonozásra van szükség, így még az is legalább egy hetet igénybe fog venni, keveréssel, terítéssel és száradással együtt. A telek a tér minden irányába lejt, ha valaki kétségbe vonná, hogy a föld gömbölyű hát jöjjön el hozzánk, egy ki.....tt gömbre építkeztem, így a leendő 720cm hosszú állomás igényli a legtöbb alapozást majd.

Végleges helyére került a gyerekek játszótere is (Thomas mozdony, homokozó, rönkhinta komplexum), mindezek mögött fog húzódni a kerti vasút egy része, bízom bennük, hogy nem követnek el különféle merényleteket majdan a szerelvények ellen :) A kezdeti aggódást, hogy el fog -e férni a garázs melletti visszafordító, elfelejthetjük, a felhajtó betonozása és a garázs melletti járda betonozása is elkészült, el fog férni minden, elég hely lesz mindenre. Az biztos viszont, hogy lesz pár körünk még a barkács-tüzép-kőturkálók körül, mire minden olyan lesz, mint lelki szemeink előtt.

Fotók nincsenek. A nap végére rendszerint olyan fáradt voltam, hogy bevánszorogni alig tudtam, és bármilyen furán hangzik, még a gyerekekkel is kevesebbet találkoztam szabi alatt, mint amikor "rendesen járok" dolgozni. Két hét múlva még egy ilyen erős nekifutással lesz újabb egy hét szabi, akkor már talán az első körökön is túllehetünk a pályán. Ehhez még sok minden hiányzik, leginkább két kitérő a hurkokhoz, így az építést a legösszetettebb résszel, az állomással fogom kezdeni, az összekötő szakaszok jönnek majd ezután. Gyakorlatilag az állomás szintezése dönti majd el a pályán a lejtviszonyokat, az eddig szerzett tapasztalatok alapján nem szabad nagy emelkedőket építeni. Tapasztalat szerzés képpen felvettem a kapcsolatot néhány német modellezővel aki szintén a kertben üzemelteti pályáját, ők is kiemelték az alapozás fontosságát. A pálya mellett szinte kizárólag faháncsot telepítettek, egyedül LGB-seknél láttam, hogy bevállalták a füvesítést. A tavalyi év alapján szélesebb ágyazatot tervezek de mindenképpen füvesíteni fogok én is.

A benti H0 asztalra rátelepedett a por, úgy őszig el is felejthetjük talán. H0 méretben is vannak terveim, egy új asztalra, így ősszel meghirdetem a mostanit, és hasonló szemléletben (minél olcsóbb, minél látványosabb vonalvezetésű) építünk újat.

Fecky asztala

Újabb

részletek készültek el az asztalból, íme pár frissiben érkezett kép:

A híd alatti úttest. Ha ilyen esős lesz az idő, akkor én is "belevágok", szó szerint, a hídépítésbe. Dőlős vagy nem dőlős, ilyen lesz, de híd lesz :)

Az alagútnál is van még mit finomítanom, a képen látható, hogy a fugák sötétebb színnel vannak kihúzva, nálam egyszínű lett, ez a megoldás szebb. Visszacsiszolom finom papírral, így a fuga megmarad sötétnek.

Felülnézetből a hidas rész.

Az alagút nálam előbb kezdődik, itt egészen az ívben indul.

Sziklafal gipszből kidolgozva.

A sziklás rész oldalról, akár be is lehetne hálózani, omlás ellen a pálya felőli oldalt.

Rendezkedés

Két dologból

volt sok az elmúlt pár napban: az esőből és a rendezvényekből (pakolásból)... Csütörtökön az OT Expo-n segítkeztem stand-állításban, Sanyi barátom törpeautóit szállítottuk fel a Vasúttörténeti Parkba.

Törpeautó magyar módra. A háttérben a Vellák-féle NSU motoros kisautó a forgóasztalon - nem sok látszik.

A dolog több előnnyel is járt, hozzájutottam egy Totalcar-DVD-hez, természetesen dedikálva Csikós által, és a Wartburg kapcsán beszélgettünk Ocskay Zoltánnal, hogy áll a project. (Az övé nagyon jól halad, az enyém meg éppen hogy áll...)

Míg mi bent dolgoztunk, kint az M28-as dolgozott, a csarnok kiürítése után a kocsikat rendezték el.

Másnap este a helyi borfesztiválra rendezkedtünk be, saját pincével vettünk rész, a jutalom a versenyen egy bronz érem (inkább emléklap) volt.  Ennek folyománya, hogy szombaton éjfélig ott nyomtuk, majd másnap reggel (kellett volna) pakolni. A reggelből jó fél kettő lett persze, még az ebédet is ott töltöttük.

Egész héten esik az eső, ahogyan a múlt héten is, gyakorlatilag odakint semmit nem lehet csinálni, a melósok is másfél hete egy-két száraz napra várnak, hogy be tudják fejezni a térbetont - én pedig elkezdhessem a tereprendezést. Esélytelen, hogy május előtt akárcsak egy kapavágást is elvégezhessek, ebben az időjárásban odakint nem lehet földmunkákat végezni.

Lapszemle áprilisra

Amint

lett egy kis időm, elkészítettem szokásos jelentős késésemmel a lapszemlét:

MEB 2010 április

Címlaptéma: 175 éves a német vasút.  6 oldalas összeállítás érdekes fotókkal a vasút hőskorából, az utolsó oldalon egy keretes írás foglalja össze a 2010-es jubileumi év főbb eseményeit, kiállításait. Az akkori fotók közül az első két oldalon láthatót emelném ki: 1851-re datált fénykép az eredeti ADLER mozdonyról: a képen egy sátor nélküli, igen korai szerkezetű mozdonyt látunk. A másik oldalon már egy 1866-ból: két vágányos állomás, mellette fiókműhely, fordítókorong. Hamburg. A két kép között alig telt el idő de a technika fejlődése nagyon látványos: az állomáson álló szertartályos mozdony mögött már komoly szerelvény, igaz, fékezőbódékkal, a mozdony pedig már egy komolyabb, sátorral rendelkező gép. Szóval érdemes beleolvasni, fordítgatni a cikket. A téli cikkek szezonja még nem ért véget, erre utal a 30. oldaltól kezdődő, Jekatyeringburgot és környékét bemutató írás, amely az ottani kemény telet mutatja be. A keskeny nyomköz és a terepasztal sterilségű Svájc kedvelőinek örömet okoz majd a MOB panorámakocsik bemutatója. A 175 éves évfordulóhoz (és gondolom az idén várható ünnepségekhez kapcsolódóan) született egy írás az egykori legnagyobb járműparádékról is.

Modell fronton: patinálás, élethűbé tétel a cél a Märklin Rheinpfeil szett kocsijainak átalakításáról szóló írásban, egy igen részletes cikk pedig a Faller Car System rejtelmeit mutatja meg. A rendszer egyes elemeinek működésére én is kíváncsi voltam, bár egy alapszettem volt anno, de abban nem voltak olyan finomságok, mint útelágazás vagy jelzőlámpás kereszteződés. Fény derül arra is, hogyan tarthatnak modellautó sörőfeink megfelelő követési távolságot. Ha valaki ilyen rendszert szeretne, érdemes átolvasni. A modellvasút ABC ebben a számban az L betűnél jár, amely a Ladegüter azaz rakományok részt taglalja, már amennyiben ez egy oldalra besűríthező. Tesztek: BEMO MOB-panoráma kocsik, Bachmann G két tengelyes tolató, 01-5 a Tilligtől, Brekina MB O307, Busch lézervágott faház, és egy gyorsteszt a Märklin mobile 2-ről - ebből sajnos kiderül, hogy ugyanúgy 1,9A-es a kis vezérlő, mint a régi, csak szebb a kijelzője és több a gombja, én személy szerint nem vagyok elájulva mindettől. Az ára viszont 99€ mindösszesen, ami szerintem jó.  Járművek: Märklin SBB Re 6/6 duplamozdony, Beckmann 75.5 szertartályos gőzös, gyönyörű darab! A Railzminiworld negyedik részét bemutató cikk is látványosra sikerült, jópofa ötleteket láthatunk. A hírek, újdonságok között egy apró flekkre lettem figyelmes: LaKo modell, TT réz gőzmozdony modellek Lajos Kovácstól. A fotón egy aprólékosan kidolgozott gép látható, sajnos a cikkben csak e-mail cím van, de érdeklődöm majd a gyártótól, részletekről.

V&M 2010 Tavasz

Megjelent a tavaszi szám, címlapon a FLIRT, annak apropóján, hogy lezárult a MÁV beszerzése. A cikkben kitérnek a beszerzés előzményeire, a pusztaszabolcsi karbantartó bázis és a szolnoki üzem építésére, és egy kis történelmi kitekintés, Ganz Ábrahám kapcsán. A Burma-vasútról szóló cikk második részében némi sínautózás is van már, elveszett vágányokon. Nürnbergi körkép a helyszínről, némi Märklin jó hírekkel, és a várható magyar modellek beharangozásával. Jägerndorfer vonata elkészült, a Railjet vonat bemutatása. A modellezés rész gyakorlati oldalát Jakó Attila cikke képviseli, rézmodelleiről már szóltam mi több az Ő jelzői állnak az asztalomon, minőségi munkáról van szó. Amíg a kezemben nem tartottam a Z méretarány egy-egy szebb darabját, csak afféle hóbortnak, múló szeszélynek tartottam a dolgot, azóta értem aki Z gyűjtésre adja a fejét. Nálunk talán még kevesen vannak de szerintem ők is értékelni fogják a japán Z-s modellvilág rövid bemutatóját. A végére hagytam a kedvencemet, a GANZ-ban készült Blue Tiger járműszerkezetet. Kevesen tudják, hány ország hány vasútja számára gyártottak járműveket, a rendszerváltás utáni évek még "fehérebb foltok". Pedig, szerintem elég nagy dobás volt, egy ilyen korszerű jármű szerkezetét legyártani nem kis feladat, és a cég sikerrel oldotta meg ezt is. Ebből is látszik, hogy valahol csak akarat kérdése lenne  a hazai járműgyártás, nem technikai okai vannak annak, hogy nem készülnek már magyar járművek. A számban szó esik még a Közlekedési Múzeumban kiállított DV674-esről. Alapvetően a hely nem a kedvencem, nem az a hely, ahová szívesen megyek. Sajnos sokan vannak így ezzel, és ez nem csak az állandó forráshiányon múlik. Maga a mozdony egy igazán értékes darab, a gépgyártás hőskorából, elnézegetve szívesen beülnék egy időgépbe, hogy működés közben láthassam, fékező állásos kocsikat cibálva egy korabeli pályán!

Röviden ennyi. Esik az eső, ami nem kedvez a kinti munkáknak. Ahogy látható az előző postban, egyelőre a tetőtérben összeraktam a leendő állomást, kimértem, 7,5 méter hosszú - ami nem kevés. Az alapozáshoz is ennyi négyzetméter beton kell majd, előtte pedig becsövezni a kábeleknek, jó előre gondolkodva, ha esetleg szeretnék majd jelzőket, akkor azokat is beköthessük, utána kavicsot vásárolni és teríteni. Ez még csak az állomás, mert egy hurkot is összeraktam, hogy méreteket vehessek róla. Ráadásul a pálya egyik végére viaduktot kell építenem, biztos, hogy ezt akarom én? :))

Naná!

Streamliner

Miközben

készül még pár bejegyzés, egy gyorshír-jellegű egy újonnan érkezett modellről:

Máté fiamnak Vateráztam egy Märklin F-unitot. MAXI kivitel, tehát játékra született, ráadásul dummy azaz motor nélküli egység. Máté már régóta rágta ezért a fülem, hogy szeretne egy saját mozdonyt, amit tologathat a pályán szabadon. Egyelőre egy nyitott vagont adtam neki, hogy tologassa, játsszon vele. Nagyon vigyázott rá, így gondoltam, hogy tényleg szerezhetünk neki egy "játszós" mozdonyt.

Bújtam az e-bayt, romos, hiányos vagy egyszerűen olcsó mozdonyt keresve, már az LGB kategóriát is, hátha lesz valami jó vétel. Egy-egy kósza licitálás volt de végül nem jártam sikerrel, majd egy véletlen folytán láttam meg a Vaterán az eladó F-unitot.

Nem vitték túlzásba a forgóvázak díszítését, és mindenütt brutál csavarok láthatóak, de a célnak tökéletesen megfelel. Ja azt elárulom, hogy ez a forgóváz imitáció tömör fém. Nem egy könnyű súlyú gépről van szó, így nem borul fel, nem dől le, nem ugrik ki a vágányról.

A dummy érdekessége, hogy nem új konstrukcióról van szó és ugyan azokat az elemeket alkalmazták amiket a többi MAXI gépnél. Tehát, ha arról van szó, később motorizálható, ehhez két pár érintkező, egy motor és egy fogaskerekes tengely szükséges, ami akár a Märklin shopból is megrendelhető (de talán olcsóbb egy használt MAXI két tengelyes gőzösből átépíteni). Az egész beszerzés megállt €100 alatt, ha átszámítva nézzük. Ennyiből az E-bayen nem lőttem volna még B unitot sem, nem hogy F-A-t, így megérte, de kisfiam örömét látva biztos vagyok benne, hogy jó vásár volt.

Most viszont azon kell dolgoznom, hogy csaljam le a tetőtérből...

Továbbgondolva

Lassan

igaz nagyon lassan egy éves lesz a terepasztal, és időközben követőre akadt: Feky jelenleg az asztal kicsit továbbgondolt változatát építi, lássuk hogy áll éppen:

Az asztal szerkezetkész állapotban.

Itt már keződik a füvesítés, a Csörgő mellett látható egy szerpentin, autóút lesz rajta, az alagútbejárat mellett pedig látható ami nálam hiányzik: a híd.

Itt is látszik a híd és a felhajtó. További változtatás az állomás, nem csak egy kiágazó rakodóvágánnyal rendelkezik, hanem két csonka van az átmenővágányok mellett. Ez lehetővé teszi, hogy kissebb szerelvényeket vagy kocsikat tárolhassunk az állomáson, vagy "helyi" személyvonat peronját alakítsuk ki.  A híd az ami igazán tetszik nekem, az én pályámra is szerettem volna de végül nem került bele. Véletlenül éppen van egy rácsos egy vágányos hidam, és már gondolkodtam az utólagos beépítésén a töltéses részbe. Az egyetlen ok ami visszatart, hogy a hídnak vízszintesen kellene feküdnie, ehelyett lejtős terepre kerülne, a két hídfő közt kb két cm magasságkülönbség adódna, elég furán festene. Átmeneti megoldásként szóba jöhetne, hogy az egész emelkedőt hátrébb vinném, de aránytalanul nagy meló lenne egy kis híd miatt. Így marad a késő bánat :) Kíváncsi vagyok Feky asztalának további fejlődésére, ígérete szerint küld majd fotókat, amiket közre is fogok adni.

A rakodó rész is ígéretesnek látszik, nálam anno szempont volt, hogy mindössze két lakóház és egy raktár állt rendelkezésemre, hogy "települést" alakítsak ki. Az út felvezetése a szerpentinnel szintén jó ötlet, ezen is törtem a fejem, hogyan lehetne egy úttestet végigvezetni az asztalon, végül maradt a való életben sokszor látott, faluszéli állomás buszfordulóval megoldás.

Húsvétra

A nagy

várakozásban majd elfelejtettem, hogy végül is az idei hajtányozós szezon is csak elkezdődött már. Nemrég egy megszűntetett forgalmú keskeny nyomközű vonalon jártunk a dobozzal.

Gólyák, gólyák mindenütt. Az itt látható fészek évek óta megvan már, az áramszolgáltató mégsem tette számukra biztonságossá az oszlopot.

Az átjárók már mindenütt tele voltak hordva földdel, erre előre készültünk szerszámokkal. Amit csak elmondásból tudtuk, hogy két helyen a szél homokot hordott be a pályára, 5-10 centi magasan. Egy tanyáról kaptunk lapátot, azzal tettük járhatóvá a sínt ismét.

Egy pillantás a rozsdásodó pályatestre a "vezetőállásból".

Hazafelé hálókocsis szerelvénnyé alakultunk, mindkét gyerkőc kirohangálta magát, majd útközben jóllaktak, és jó háromnegyed órán át szunyáltak, menet közben.

A GV175 kicsit ápgrédelve lett, kapott belső kárpitot, amitől azt vártam, hogy halkabbá vállik a belseje, ez részben igaz is lett, de csak kis sebességnél, ha odalépünk akkor sajnos marad a lemezhang. Ennek ellenére egy félrepöffenés nélkül tette meg a jelentős távot, benzinből is alig kért az öreg Pannonia blokk, miközben egy jóval fiatalabb járműtársa folyamatos gondokkal küzdött az út során. Ami jó volt 40 éve, jó volt tavaly, jó lesz idén is, bátran kijelenthetjük :)

A tavaszi táj gyönyörű. Fácánok, vadászó madarak, őzek keresztezték utunkat sok helyen. A fák éppen csak rügyeznek, a táj már zöldell mindenütt. Sajnos, a pálya is. Jókora szakaszokon a fű már ráborult a sínfejre, idén már nem kap permetezést a pályatest.

Útitársunk egy szakaszon.

Az igásló szerepében a macskaautó. A fogyasztás brutálisan alakult, 10L/100km autópályán, bár hozzáteszem, nem hagytam lustálkodni a lovakat...

Az első igazán jó időben jártunk a pályán, szerencsésen kifogtuk a legjobb napot. Az útátjáró keresztje jelzi a vonal sorsát: még jó egy-két hónapja lehet hátra, majd elkezdődnek a lopások, a növényvilág beindul és járhatatlanná teszi a pályát. Szeretném, ha nem lenne igazam, de könnyen lehet, hogy még egy vonal, ahol mi jártunk utoljára.