Fel-gyúj-tom

Bepöccentem

a hiper-szuper plágenpléj teknikára: elkészült a videófelvétel a mobillal, felmásoltam a gépre, a formátumot nem ismeri a videoszerkesztő. OK, nemtéma, konvertálom. Nem, nem jó. Másik videószerkesztő, hopp, beillesztem, kivágom a nemkellet, összeállítom, lejátszom: szép, mehet, klikk a mentésre. Mentésre. Klikk. Klikk. KLIKK. Error. Hiba. Nemmegy. Szóval a videó az most nem lesz, pedig vettem fel, tényleg, kitettem magamért, a dizájnbútor épületvédőket eltettem, ügyeltem, hogy ne látszódjon semmi aminek nem kell még, és tessék, nem rajtam múlott, 2011-ben az eszközök nem beszélnek egymással vagy a saját programjaikkal. Maradnak a képek, tessék.

Nagyon nagyon sok munka van, kevés a látványos eredmény. A fehér díszkő még mindig nem érkezett meg, de volt több változás is. A pálya mellett van a gyerekek játszója, Thomassal. Thomas most egy kicsit arrébb költözött, hogy több helyet adjon a pályának, valamint lejjebb is került egy kis terepmunka keretében, ugyanis egy dombon állt, na azt a dombot megszűntettem. Ezt leírni egy sor, de 20 centi földet eltűntetni nem kevés. A pálya alsó részén egy betonkeverő van keresztben és egy rakás sitt. Nem fotóztam le, nem egy szívderítő látvány. Viszont szerdán mennek a melósok, a ház gyönyörű, én már látom a végét, a mozdonyok még csak félpályán mennek de ez is elég hosszú már, az első virágokat is elültettük, egy rózsa csak úgy meglepetés szerűen kinőtt a földből örömében, szép lesz ez, akárki meglássa. Az eső esik, nincs új a nap alatt, tavaly is ez volt, csak szeptemberig kell kihúzni...