Hétvégi képek

Még

egy pár kép hétvégéről, mert most egy ideig nem lesz új post, de mielőtt lelépnénk, volt egy kis vonatozás a pályán.

Ne menjenek sehová, a szünet után jövünk vissza!

Amerika nálunk lakik

A jelenséget

ami rám tört azt a szakértők úgy hívják, impulzusvásárlás. (Megint kerti téma, de azért a végét várjad ki jól.) Meglátni és megvenni egy pillanat műve volt az ALCO FA-1 dízelt. Igazából nem G és nem 1, az a fura köztes méretarány, az egyetlen problémája, hogy a nyomkarima nem szereti a Märklin pályát. Nézzük meg közelebbről a gépet.

A hasonlítás kedvéért mellé tettem a Märklin F unitot. Az Alco gép formája csak hasonlít, egy sokkal szögletesebb, dobozabb forma, az eredetiről kerestem fotókat, azon is sokkal zömökebb gép köszön vissza, a jellegzetes ALCO gépeken látott forgóvázzal. A modell külsején a zavaró pont a festés, a tetőre felkúszó csík derékszögben megy fel, az eredetin pedig egy szép nyíl rajzolódik ki belőle. Ezt leszámítva a festés minősége hibátlan. A kidolgozásra nem lehet panasz, különálló alkatrészek, réz korlátok, külön felszerelt légcsövek, rendesen kidolgozott forgóváz. A réz rugók nem viccből vannak ott, valóban tengelyenként rugózott a futóműve! A géptér rácsozat a legtrükkösebb alkatrész. Egy átlátszó lapról van szó, amit kétoldalt szitáztak meg gondosan: kívül a fém hatású festék teljesen jól hozza az áttört lap utánzatot, belül a karosszéria rácsozata még kontúrt is kapott, hogy jobban látszódjon. Slusszpoén, a géptérben csücsül a jókora dízelmotor imitáció, főgenerátorral, a géptérajtó kis kerek ablakán benézve jól láthatóak a hengerfej borítások is.

Még egy apróság: a ventillátor nem csak, hogy működik, de funkcióval is bír. Egy cső köti össze a füstölővel - ami szintén gyári alaptartozék - hogy menet közben valóban fújja kifelé a füstöt, ne csak "eregesse".

Íme a géptér rácsozata. A vezetőállás természetesen kidolgozott, berendezett, az ajtó nyílik.

Még egy részlet, a rugók és a gyári tábla. Van még kérdés? Ja igen, az ára. Egy Märklin MAXI gőzös árától kicsit lejjebb tessék elképzelni a dolgot. Tetszik? Nem titok: 38 ezredesért lőhető a mozdony! Két motorral, gyári füstgenerátorral, minden extrával. Felvetődik sokszor a gondolat, hogy a kerti vasút drága. Lehet drágán is, de talán egy-egy ilyen vétel a legjobb példa, hogy nem kell sok pénz ahhoz, hogy egy-egy szép jármű kerüljön a pályára. Legutóbb számolgattam, ha ma kezdeném, merre indulnék: 40-50 ezer Ft indulóval már meglenne egy körpálya trafóval és mozdonnyal simán. Innen a PIKO-féle vonalon továbbépítkezve egy H0 terepasztaltól jóval olcsóbban lenne kerti pályám. Nem akarok átmenni hittérítő-irányba a bloggal, csak ha valakit ez tartana vissza, érdemes kutatni jó ajánlatokkal tele a net.

Lemezelés

Egy

előző postban már volt kép a kerekekről, nemrég jeleztem, hogy elkészült a próba-jármű is. Sőt, szerintem már kilométer körül lehet a megtett út, annyit használták a gyerkőcök, holott még csak egy full egyszerű, lábbal lökdösős-tolós kaszniról van szó.

Közben elkopott némi rotringhegy és lett pár ősz hajszálam mire papírra vetettem mindezt, 8db A4-es lap telt meg 1:3 és 1:4 arányú rajzokkal, mit is szeretnék. Egy tőlem sokkal ügyesebb kedves ismerős pedig számítógépre vitte az egészet, hogyan is fog ez kinézni, ha kijön a vágógépből.

A karosszéria 2-es acél lemezből készül. Készülhetne vékonyabból is, de egyelőre ez az egy járművünk lesz, tehát ezen fogunk ülni is. Az üres karosszéria így már 20kg, ehhez jön majd az 1-2 akksi, ami kiépítéstől függően 20-40kg, a kerekek 10kg-ja, a két forgóváz és a csapágyak, majdnem 100kg-nál járunk tehát. Azért komoly. Feldőlni nem fog, meg elszaladni sem lesz olyan egyszerű vele. A szállításon meg még agyalunk, hogyan is lesz, ha szeretnénk vinni valahová a műszert.

Már írtam azt is, hogy sokszor változott az eltelt időben, mit is építenék. A BzMot volt a nyerő sokáig, lévén van róla jó minőségű rajzom és egy H0 modell ami nagyon sok segítséget jelentene az alkatrészbontásban, valamint kellőképpen egyszerű a forma. Végül az igények változtak, nem az elképzelés: a Bzmot egyszerűségét felváltotta egy amerikai mozdonyhoz hasonlító gép, mert elsősorban Máté fiamnak kedveznék ezzel, másodsorban az én igényem teljesül, hogy működjön a mozdony. Mindenesetre eddig egyszerűbben ment, mind gondoltam volna! A következő terv fejben megvan, ugyanilyen módszerekkel, de sokkal részletesebb mozdonyt építeni! Maradok az egyszerűen megépíthető mozdonytestnél, négy tengelyes lesz, és mindenki ismeri, egyelőre ennyi: azt már magamnak építem, nem sietünk. A nagy terv pedig az lenne, amint elkészültem ezzel a mozdonnyal, elvinni a vasúttörténeti park pályájára, talán lenne rá mód, hogy kipróbálhassuk ott is, ne csak a leendő hazai pályán futhasson.

A H0 asztal, terepasztal és H0 mozdonyok sajnos finom szóval is sz*p*ágon vannak. Felmerült ismét az is, hogy eladjuk, gyakorlatilag egy hónapja felé sem néztük, már arrébb is toltuk, ne legyen útban. A nyári időszak 100%-ban a kinti programoké, a kerti vasút behozhatatlan előnyre tett szert (muhaha: szóvicc, érted, behozhatatlan). Folyamatosan követem az eladó holmikat és újdonságokat: sok sok olyan modell van amire azt mondanám, hogy instant get, és bele is férne a költségvetésbe HA nem lenne most a kerti pálya és a 7,25-ös leendő pálya. Fejben modellezek ilyenkor szörfölgetve, összeáll a trakciós flotta és a hozzájuk passzoló gördülőállomány egy felsővezetékes, két vágányos terepasztalon... A szomorúbb oldala, hogy a blog látogatottságán is érezni ezt: amióta kevesebb a szobavasút és több a kerti, az olvasó ritkábban jár erre. Az irányon változtatni sokat nem tudok, készülök pár szobavasutas anyaggal, de jócskán hátrébb kerültek a queue-ban a többi dolog mögé. Lassan elhúzunk nyaralni is, ez sem tesz jót a dolognak. Mutattam már a feliratozott MdMotort? Nem? Pedig 1:1-es testvérei a múlt héten futották utolsó utáni utolsó(?) köreiket, illő lett volna megemlékeznem róla. Talán majd legközelebb jobban figyelek a postok sorrendjére. Szóval az MdMot is benne van a sorban, hamarosan jön ő is, aztán valószínűleg megy is, hogy a következő projekt indulhasson :) Így megy ez.

És most valami egészen más, szeretném ajánlani elolvasásra:

Megírtuk, elolvasták, interpellációban megkérdezték - Vastagbőr

A cikk elején be van linkelve az első rész, második rész. Igen, az összehasonlítás esetleg sántít: de olyan országban élünk, ahol mindent meg lehet magyarázni...

Lelet

Még egy

régebbi vasárnap reggelen csikorgott a színes fémgyűjtők kordéja a ház előtt, amin egy érdekesebb leletet vettem észre.

Ez a kép már az udvarban készült, tehát nem lesz belőle kiskanál, de ami érdekesebb, hogy a településünkről került elő a kerék. Lehet, hogy van mögötte egy kis történet is, még nem tudni. Egyelőre csak magányoskodik a tengely, remélem nem sokáig már.

5616 - 2

Pótlásként

itt jönnek a képek az épületről, a múltkori postból kimaradt:

 Az ablakok sajnos nem átlátszóak. Ugyanitt látni a készlet egyik hibáját, az egyik ablakrács törött volt. Pótolható lenne, igen, ez csak lustaság.

Hát ennyi, a belsejét összeraktam ugyan de végül nem festettem ki. A kijáró rész fa mintás és áttört rácsozatú, a korlát nagyon szép kidolgozású.

Íma az épület a maga valójában. Két vágány fér el a nyílásban. Tükörszimmetrikusak a falak. A színösszeállítás alapján ez az első, régi kiadásból származó darab, az újabb változatnál világosabb volt minden elem. A korlát mintázata itt egy picit jobban látszik.

Hogy legyen másról is szó, időközben elkészült a "ráülős vasút" prototípusa. Végképp nem az, amit elterveztem, még csak a másodiknak kiötletelt jármű sem, viszont egy 4 tengelyes, amerikai jellegű mozdony lett a végeredmény. Illetve, annak egy elődarabja. Mivel fogalmam sem volt, hogy fog ez kinézni pontosan, mi hová kerül, mekkora lesz, egy ilyen elődarabot kellett építenem. Legegyszerűbbnek a fa modell tűnt, lévén fából van itthon bőven, ha elrontom pótolni könnyű, és gyorsan tudok haladni. A forgóvázak is a leendő gépnek megfelelően készültek el, a zártszelvény kereszttartót egy megfelelő méretű hasábbal pótoltam, a kész egységek királycsapja egy-egy csavar lett. A főkeretet egy bútorlapból vágtam ki, de a teherhordó váz is bútorlap elemekből készült. Rá lehet ülni, egy felnőtt és egy gyerek utazhat rajta. A tengelytávolság kicsi a leendő szűk ívek miatt, a forgócsapok 60 centire kerültek, a teljes modell 110 centi hosszú lett. A hosszú motorház 59cm hosszú és 22 centi magas, ebbe két db szabványos autó akkumlátor fér bele - egyelőre csak egy lesz benne. A rövid orr teljesen félre lett méretezve, sokkal kisebb lett sajnos mint amekkora jól mutatna, javítanom kell. A tető szintén javításra szorul, újabb elemet kell a helyére készítenem majd. Ha megvagyok ezekkel, minden oldalt, elemet lerajzolok, lemezből szeretném kivágatni az alkatrészeket, és majd hegesztéssel lesz szerelve a kész modell. Fotó nincs a kész járműről, mert egyelőre óráról-órára változik, de a nagyobb baj a borítás a gépen: kb 02-es műanyag lemezből szabtam a borító lemezeket, de rá kellett, hogy jöjjek, ennek nullával egyelő a tartása. A motorház lemeze hullámzik mint a tenger viharban, az elejére leszabott lemez szintén girbegurba lett felszerelés után. Egyedül a vezetőállás tart, mert azt 05-ös hablemezből szabtam ki. De ettől még a gyerekek örömmel zötyögnek a salgóból rögtönzött kb 6 méteres pályán vele, én meg javítgatom a konstrukciót, hogy mire a végleges szerelésére kerül sor, már bátran bemutathassam mindenkinek.

Esik eső karikára

Esőisten

rendesen rázendített, mire a két vonat odaért hozzánk.

A repülőtérről elnevezett mozdony vontatta szerelvény, és...

előfutója, a svéd acél. A látótávolságot tessenek figyelni, hogy az állomás vége már nem látszik.

5616

Jó ideig

tartott, mire végre megszereztem, de csak összejött: Märklin 5616 Stellwerk. A blogon párszor már volt róla szó, hogy a cég több termékét évekig gyártásban tartja, némelyiket csak 1-1 évig vagy még kevesebb ideig. Az 1-es épületekkel pontosan ez történt: kampányszerűen megjelentek a piacon majd el is keltek, már csak a maradék kapható. A kampányban igen alacsony áron adták őket, így sikerült szert tennem az állomásra, fűtőházra és a szenelőre. A dízel töltőt nem vettem meg, és kihagytam az állítótornyot is valamilyen megfontolásból. Ez utóbbit már nagyon bántam tavaly is, de egyszerűen nem lehetett értelmes áron kapni sehol sem, az összerakott épületet pedig szinte senki sem szállította hozzánk. Két hete sikerült találnom egy aukciót, elég alacsony áron, ahol egy összerakatlan szettet kínáltak, "vollstandig nicht geprüft" megjegyzéssel. Vállaltam a rizikót és rámentem, bíztam abban, hogy kereskedő és csak pozitív visszajelzéssel azért csak megnézi, mit árul.

Bejött, amikor meghozta a futárszolgálat a dobozt, kibontottam és rögtön ellenőriztem, mi a helyzet: egyben volt a szett, hiánytalanul. Végre, egy régóta húzódó ügy végére került pont.

Jöhetett az összerakás, ami nem volt egyszerű. A szett több évet állt a dobozban, a nagy méretű műanyag elemeken ez látszott is. Főleg a filigránabb elemek sínylették ezt meg, néhány ablakon deformáció látszott, de szerencsére a hajszárító és egy kis türelem megoldotta. A túltárolt, összerakatlan szettekkel nem árt vigyázni, nem csak nagy méretben, a kis méretű maketteknél is fennáll a veszélye annak, hogy rossz tárolás hatására deformálódnak az alkatrészek.

Az elemek logikusan voltak összerakhatóak, a szett viszont nem kezdőknek készült: az összerakási utasítás mindössze egy A4 stencil volt, A-B-C-D-E lépésekkel és elnagyolt perspektivikus ábrákkal, összevissza számozva: ha nem láttál még ilyet vagy nem építettél hasonlót, felejtsd el, az elemek sok helyütt hasonlóak voltak, könnyen össze lehetett volna keverni őket. A hosszú ragasztási éleknél szintén figyelni kellett a pontos illesztésre, de segítségképp nútokat alakítottak ki, amelyek együtt feküdtek ha mindent jól csináltunk. A világítást előre csomagolták, kis 12V-os égőket szállítottak foglalatokkal együtt. A berendezés jócskán elnagyolt, de sajnos az ablakok sem víztiszták, így nem láttam értelmét tovább cizellálni: nagyjából látható, hogy mi van benne és nem több, ennek megfelel a jelenlegi állapot is végül.

Két részletben raktam össze az épületet, elsőként a kő alap és a rács készült el a belső berendezéssel, másnap a tető és a fachwerk felső rész. A tető nincs ráragasztva, ha később meggondolom magam, még tovább szépíthető a beltér, nagyon sok lehetőség van az épület kialakításában további szuperelésre, ha valaki beltéri 1-es asztalt épít akkor érdemes ezeket kihasználni. A két rászánt délelőtt meghozta az eredményt, az elkészült épület pompásan mutat kint a terepen. Fedele még nincs, így csak akkor viszem ki, amikor vonatozunk, de készül számára is egy "elrontott kis asztalka", ami majd a napsütés-eső-vihar károktól védi.

Kiállítások

Az

előttünk álló hónapok kínálatából két kiállítást szeretnék ajánlani:

III. Vasútmodell fesztivál, a volt Északi Járműjavító területén. Érdemes lesz kimenni, nagyon sok látnivaló lesz, gyereket is érdemes vinni, jól fogják magukat érezni!

Egy héttel előtte, mintegy "bemelegítésként" pedig:

Veresegyházott, a "szokott helyen". Nagyon jó kiállításokat szerveznek, sok látnivalóval, a gyerekeknek külön játszósarokkal. Remélem az 1:10-es járművekből is hoznak ki látnivalót. Veresegyház nincs messze Budapesttől, a fővárosiaknak is érdemes lehet "lemenni vidékre" kicsit... Most úgy néz ki, mindkét rendezvényre elmegyünk, fotózunk, lesz beszámoló a blogon.

Kertitörténet

Még egy

nagyobb poszt a kerti vasútról, mintegy a bővítés lezárásaként, összegzésként, ahogy tetszik. Jövő héttől más téma megint, ígérem :) Gondolkodtam egy ideig azon, hogyan foglaljam össze a jelenlegi pálya építését, a kezdetektől fogva. Keresgéltem képeket, válogattam, míg a véletlennek köszönhetően rájöttem, mi a megoldás ami köré lehetne az építést összegezni. A diófa. A jelenlegi pálya a házunk építésének köszönhetően jött létre ebben a formájában, ez az építkezés pedig gyökeresen átformálta a telket - két dolog maradt: a kretén lejtviszonyok, ami egy adottság, és a diófánk, amire viszont vigyáztunk végig. Erről a diófáról vagy környékéről készült képekben lehet igazán látni, hogy mennyi minden változott. Nézzük tehát, hogyan.

Ez a kép még 2006-ban készült, akkor vettük meg a telket, itt még kertként szerepelt az egész telek.

A blogon gyakorlatilag végigkövetkető volt a két előző pálya építése, bontása. Az első pálya csak egy kifejezetten ideiglenesnek szánt, próbajellegű dolog volt, de ehhez képest jól bírta, még a régi telken. A második pálya abban az időszakban épült, amikor a házunk már elkészült de még nem láttuk azt, hogyan, hol, mekkora garázsunk lesz, majd amikor a garázsépítés elkezdődött, akkor került felbontásra. A pálya szerkezetét tekintve nagyon jól sikerült, ezen tanultam a legtöbbet a kerti pályák építéséről - de nem eleget :)

2007 április - a telkünkön állt egy öreg ház, nagyon rossz állapotban, a bontás után ide hordtuk a faanyagot.

2008 március 24 - Ez már a házunk emeleti ablakából készült, közvetlenül azután, hogy elkészült. Ide került a második pálya, a kép még rendrakás előtt...

...ez pedig rendrakás után készült (április 16). A kép sarkában egy csomó raklap, annak a helyére került a második pálya. A kerítés ismerős lehet már.

2009 június, itt javában állt még a régi pálya, a háttérben kivehető az állomásépület.

2009 szeptembere, épül a garázs. Emiatt bontódott el a második pálya. A diófára vigyáztunk, szempont volt, hogy megmaradjon.

2010 április, kész a garázs, romokban a telek ezen része.

2010 április szintén - most itt van az állomási rész, a diófa alatt a játszótér a gyerekeknek. Számomra hihetetlen visszanézni, hogy ahol most homokozó, hintaállvány, csúszda, hangulatos kis sarok van, előtte raklap Ytong, öntöttvas kád, műhelyasztal meg ki tudja mi még volt.

Nem, nem tartok (még) Liaz betonkeverő autót, csak a betonozás befejezése végett tartózkodott az udvarban. A kosár helyén ér fel az emelkedőn a vasút most. Még friss markolónyomok, ahogy leszedtek egy kicsit a terepből.

2010 május 3, levonultak, eltakarítottam, már kész a játszó is És, még a Wartburgom is javában üzemelt :) Ekkor már fejben megvolt, hogyan is lesz a pálya, elegyengettem nagyjából a talajt, az már látszott, hogy a lejtéssel gondok vannak.

2010 május 7. Az első lépések a pálya építésre. Itt még nem számoltam azzal, hogy kiviszem a feljáróig a pályát, látható, hogy az állomás mögé tettem közvetlenül a visszafordítót. Úgy terveztem, hogy szintben lesz az állomással, egy töltésen fog megfordulni a vonat. A kerítés törésén látszik, hogy itt van egy egyenesebb szakasz, ezért került ide az állomás.

2010 május szintén, a felső szakasz próbája.

2010.07, elkészült az állomás és a felfelé vezető pálya alapozása. Itt még nem volt feltöltve az állomás melletti rész, nagyon sok földet kellett később ide hordanom. Itt még mindig úgy terveztem, hogy az állomás mögött kellene visszafordulni, de már látszott, hogy a magasság különbség akkora, hogy 50-60 centis földrakás tetején kellene futnia a sínnek.

2010 július,  elkészült a felső visszafordító betonozása.

2010 szeptember 8, az alsó szakasz is készen lett. A híd beépítve de még funkció nélkül.

A harmadik pályánál szempont volt, hogy minél kisebb összegből minél nagyobb pálya épüljön, a két végén a két hurok megfelelő kompromisszumnak tűnt tehát: hosszú szakaszon futhat a vonat, és fele annyi sín kell, mintha rendes körpálya lenne csak. Az alapozás, vezetékezés, betonozás a költségtakarékosság jegyében mind saját munka lett. Nem gondoltam bele, hogy mekkora munka lesz, a végére több, mint 4 köbméter beton ment a pályába. A kitermelt, megmozgatott földről nem is beszélve. Felmerült egy pillanatra, hogy előre gyártott elemekből vagy ágyazattal is lehetne építeni, de ennek a költségei igen magasak lettek volna. Még jóformán építés közben jött Nygma hídja viszont, aminek eleinte nem volt feladata, csak úgy beépült. Aztán mikor elkészült a pálya, mentek a vonatok, jöttek az ötletek, hogyan lehetne bővíteni a pályát. Itt már eleve úgy gondolkodtam, hogy a jelenleginél ne foglaljon több helyet, mégis változatosabbá válhasson a közlekedés rajta.

A bővítés legszűkebb költségvetése százezres nagyságrendű volt, érzékeltetés gyanánt csak arra, hogy mennyibe is kerül egy ekkora pálya. Az új rész betonozása és a sínek lefektetése között volt a házunk szigetelése, színezése, addig állt a munka, mert nemes egyszerűséggel ide hozták a sittet és a betonkeverő is a visszafordító közepén trónolt. A munka végeztével ismét egy rendrakás, sittelés következett, majd a pálya melletti földterületet teljes egészében felszántottam traktorral, 30 centi mélyen átforgatva a talajt. A kicsit szebb környezet kialakítása tehát éppen csak, hogy elkezdődött, egy jókora tereprendezés után újra lett füvesítve minden, a pálya mellé pedig járdalapok kerülnek sorjában, hogy megközelíthető legyen minden része, minden időben. Az épületek belső világítása is elkészült, ehhez egy külön trafót vettem még tavaly, a bekötés folyik, az állomásépületbe kellenek külön izzók még, mert a jelenlegiek nem felelnek meg a célnak. Így már este is látványos lesz a pálya. A tereprendezés érintette a kerti többi részét is, éppen, hogy elkészült a jelenlegi bővítés, felmerült bennem, hogy merre építhetném tovább a pályát. Az adta ehhez az ötletet, hogy a rendrakással a teljes kerítésen belüli területet rendeztük, mivel egy ideig nem akarunk tovább építkezni (khmmm...) az itt található fél-egész-raklap tégla, cserép maradványokat száműztük. Így kialakult még egy jókora rész, ahová akár be is kanyarodhatna a pálya, lehetne egy állomás, vagy egyéb. De. A jelenleg lefektetett pályahossz kb 80 méter. 5 mozdony, és majd 30 kocsi a jelenlegi állomány - ez már több, mint elég, bár e téren még tervezek változtatásokat. A 80 méter fenntartása, karbantartása viszont sok. Kifejezetten sok. 12 váltót kell megtisztítani karbantartani, 80 méter sínt kell megtisztítani kb hetente. Ezért szerintem egyelőre megáll a bővítés, járódjon be ez a jelenlegi pálya. Talán jövőre folytatódik, de még ki tudja. De azért kevesen mondhatják el magukról, hogy egy építés alatt csaknem megkétszerezték a pálya hosszát :) Ennek befejeztével a 7,25-ös vasútra próbálom terelni a hangsúlyt, és a réges-régen porosodó 520-as gőzöst is be szeretném fejezni, a nehezén már túlvagyok vele, már csak építeni kellene - már az asztalon van...

Mellékes

Újabb

fotósorozat került fel a Flickr-re, tessék, csak tessék:

http://www.flickr.com/photos/42309484@N03/sets/72157625761726273/

Gyönyörű fotók abból a korból, ami már nem jön vissza, azokról a gépekről, amelyek már rég beolvasztásra kerültek, egy másik vasútról, ami legalább képeken megmaradt.