a nagy csomag, bár csak egy része volt az enyém, de azzal teljesen elégedett vagyok:
Szörnyű nagy és nagyon szép mozdony. Azért ezen már látszik, hogy nem Aristo-Craft, USA Trains gyártmányú gépről van szó. Típusa szerint EMD GP-30-as, CSX festésben. A modell tényleg nagyon nagy, pedig valójában ez egy kis, négy tengelyes mozdony. A kidolgozottsága szerintem példás. Rugózott forgóváz - ez valami fétistárgy lehet az amerikaiaknál, gyakorlati értelmét nem látom, de működik - és rengeteg különálló alkatrész. A korlátok fémből készültek, a fékcsövek, kapaszkodók, hűtőzsaluk de még a géptér tetőn az emelő fülek is külön felszerelt alkatrészek, nem holmi imitációk. A forgóvázon el lehet még csemegézni, mivel minden részlete kidolgozott, a fékrudazat valóban rudazat, a fékpofák valóban a kerekeken vannak (nem előttük) tehát egy nagyon komoly darab. A feliratok ebben a méretben maguktól értetődően tűélesek, viszont nagyon sok apróság van feliratozva, a gázolaj tartály űrtartalmától kezdve a tűzoltó palack rekeszéig. Apró geg, hogy azon túl, hogy a beltér természetesen az utolsó miliméterig kidolgozott, az ablakok nyithatóak, és egy mozdonyvezetőt is kapunk a székbe. A korlátok közti lánc valóban lánc, nem műanyag utánzat, és az átjáró trepni is lehajtható. A lépcsők perforált lemezéről gondolom nem kell mondani, hogy valóban áttört, nem csak mintázott. Egyetlen dolog ami vagy nincs benne vagy nem tudtam működtetni, a tetőventilátorok nem forognak, vagy nincs benne motor vagy nincs bekötve analóg módban (a füstölő ventilátora magában a füstgenerátorban van, nem úgy, mint az ALCO gépben), konkrétan nem írják sehol, hogy forogniuk kellene, de az látszik, hogy a ventilátor külön alkatrés a rácsban. A vezetőállásnak természetesen nyitható az ajtaja kétoldalt.
Műszakilag nem különbözik a többi mozdonytól: két forgóvázban két motor, minden tengely hajtott és van tapadógyűrű is. Áramszedés a kerekekről de van négy csúszka is, tehát mindegy neki, csak valahol legyen egyetlen pont ahol érintkezni tud és már megy. A forgóvázak közt levő gázolajtartályban van a hangszóró előre kialakított helye, a géptér tetejében pedig a gyárilag előre beépített füstgenerátor, ventillátoros támogatással. Digitális üzemre előkészített gyárilag, de ekkora nagyvashoz valami combosabb dekóderre van szükség. Világítás mindenütt, táblák, fények, szélesség és magasság jelzők, sőt állítólag még a műszerfal is, ezt analóg üzemben nappal nem tudtam megnézni. A két motor halkan teszi a dolgát, vonóerőt nem tudtam mérni vagy tesztelni, de a méret és a súly alapján kizárt, hogy le tudnánk fogni egy átlagos szerelvénnyel.
Térjünk az anyagiakra. Az ALCO FA-1 egy másik kategória volt, azon is voltak nagyon szép részletek és összhatásában nem volt rossz, de ez simán veri a Märklin drágább mozdonyait, és töredék áron kapható. Az ALCO azóta már új gazdájánál lakik, de ez a gép is eladó, méghozzá 75 ezer Ft áron: keveset futott, dobozával, antikolva.
lemaradva, de azért próbálom bepótolni ezt: először is a MEB 2011 június:
Tényleg csak címszavakban, csak azt emelném ki ami számomra érdekes, fontos volt, a teljes tartalom a holnapon úgyis elérhető, meg hát két hónapos újságról van szó: a címlaptéma a lipcsei pályaudvar, története, átépítése. Egy jó kis cikket szentelnek a 18 201-es gőzmozdonynak, amit szerintem mindenki ismer, ha másról nem is, akkor a Roco modelljéről biztosan. A cikk mindjárt egy erős felütéssel indít, a világ leggyorsabb működő gőzmozdonya, mi más, hát ez, ezzel mondjuk nem biztos, hogy egyetértek... Bemutatnak egy Z méretű asztalt, ami nagyon nagyon szépen ki van dolgozva, és hát mivel Z, elég kevés helyet foglal a témához képest. Fotótéma: Linz-Summerau az osztrák-cseh határvidék. Időről időre elővesznek egy-egy ilyet, és érdekes helyeket, tippeket osztanak meg, természetesen szép felvételekkel. Apró kis széljegyzet, de Meiningen dolgozik, készül a BR 45 010 felújítása, és több más mozdonyon is dolgoznak, erről is beszámolnak. Roco BR10: a Roco ezzel törne be valószínűleg a prémium-kategóriás gőzösök közé: a teljesen kiépített változatban hangdekóder, világítás, és hanggal szinkronban működő füstgenerátor található. Lépjünk egy számot tovább.
MEB 2011.07. Nem nehéz kitalálni a címlapról, hogy itt bizony a Henschelről lesz szó. A kasseli gyár a mai napig üzemel ugyan, de már nem a Henschel család égisze alatt. Története egyidős a német vasúttal, és elég sok mérföldkövet tettek le a vasút történetében azért. A cikk ennek megfelelően kitér a jelentősebb, híresebb gépekre, gyönyörű fényképekkel illusztrálva természetesen. Modell vonatkozásban is elég tűrhetően összeszedtek mindent, ami Henschel, minden méretarányban. Most ismét erős a modellépítés rész, Jörg Chocholaty a Schnindler-villát építi kartonból, épül egy H0 állomás is, ami érdekesség, hogy Märklin töltéses sínre, hát szívesen megmutatnám a töltéses sín ellenzőinek, hogy néz ki a pálya (gyönyörű). Ezen kívül egy roncstelep létesítését is bemutatják, nagyon jó ötletekkel, pl autó roncsok joghurtos doboz tetejéből és hasonlók. Brawa kihozta a porosz T8 háromcsatlós gőzmozdony modelljét, amiről nagyteszt szól, de emelett az eredetit is bemutatják, fotókon, rajzokon, történettel.
És akkor egy kis csemi még mára:
Indóház Extra 2011/2 "80-as évek: túl a csúcson" címmel. Igazi csemege, végre a Csörgő-saga véget ért, azért valljuk be, elég hosszúra nyúlt végül. A mostani téma sokkal hálásabb, lévén az olvasóközönség - én is - a 80-as években volt fiatal, gyerek, így mindezt ami az újságban szerepel, van mihez kötni. Szívszorítóan szép felvételek a fehér főkeret fénykorából, a gőzösök már valami ódivatú holmiknak tűnnek, a villany és dízelmozdonyok még éppen fénykorukat élnek, és hát még volt jövőkép, még élt a hazai járműgyártás, még gondolkodtak fejlesztésekben, mi több, az 1968-as közlekedéspolitikai melléfogás után újjáéledni látszott a vasút. A tehervonatok valódi tehervonatok voltak, én kisgyermekként minden héten kétszer voltam kint az esi tolatós tehervonatnál, amit hol M44, hol M62 vitt - ez utóbbi földet és ablakokat remegtető hangjára máig emlékszem... Szóval nálam ez a szám megint telitalálat, a mellékvonali témák után. Werner és Hansjörgen Burzer felvételei egymagában megérnének egy különszámot, nagyon feldobják a gőzösökről szóló részt (aki megnézné őket a flikkeren vannak, ide klikk, külön van Ungarn rész). Valahogy látszik ezen a számon, hogy végre olyan témáról volt szó, amit mindenki megélt, átélt, és mindenki hozzá tudott tenni valamit, tehát igazán jól sikerült!
és ha hétfő, új post. Nemrég szóba került egy régóta húzódó dolog amit szerettem volna megvalósítani, a H0 tárolására szolgáló polcot valahogy fel kellene dobni, mondjuk dioráma szerűen egy tároló állomást kialakítani, vagy ilyesmi.
A fejemben sok megoldás kavargott, nem is nagyon tisztult le amíg nem kezdtem hozzá a dologhoz. Kapóra jött egy "ajándék nap" amikor a nagyszülők bevállalták a gyerekeket, mindketten kimenőt kaptunk, amit a rossz időnek köszönhetően a modellekkel tölthettem el. A kiindulási alap: abból dolgozunk, ami van, és a szabadnap végére el kell érni egy olyan állapotot amiből a polc visszaszerelhető a helyére, végül is, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen lehetőségem, hogy modellezzek?
A polc sima polctartókon nyugszik tehát egyszerűen kiemelhető volt. Forgácslap, egyik oldalán élfóliázva, tehát a nedvességgel majd óvatosan... Még a második terepasztal bontásából maradt néhány szál Roco 2,1mm-es flexim. Valamint, az első digitális szettemből maradt egy Roco híd, az a nagyon fura magenta színű holmi, ez már jó ideje egy másik dioráma-szerűségre volt rátéve, egy RocoLine ágyazatos egyenessel együtt. Ennek a diorámának nem volt alapja, csak két hídfő, az is papírból, gipsz bevonattal, tehát a bontás nem volt valami nehéz, simán levettem róla a sínszálat és magát a hidat. Elkezdődött a próbálgatás, hogy fér el a híd is, meg a lehető legtöbb vágány is a polcon. S alakú vágányzat, híd alá bekanyarodó vágány, mindenfélét kipróbáltam de végül az jött ki, hogy egyfajta átmenő vágányként simán keresztben lesznek a Roco flexi vágányok egyenesen, felettük pedig majdnem merőlegesen a híd keresztben, a polc sarkáról indítva, hogy pakolható is maradjon. Ne feledjük: a cél az, hogy a lehető legtöbb vagont/mozdonyt tudjuk elhelyezni a polcon, elvégre ne rontsunk (jelentősen) a kiindulási állapoton.
Tehát: megvan, mit akarok: berajzoltam a leendő hídfők helyét a lapra majd felfektettem a bontott vágányokat, úgy, hogy lehetőleg keveset kelljen majd bontani. Négy átmenő és három csonka jött ki: a csonkákat úgy mértem ki, hogy 1-1 tehervagon elférjen oda is. Innentől már egyszerű minden: a vágányfektetés után a hídfők helyét TESA szalaggal kitakartam, hogy ne szóródjon rá semmi. Majd kialakítottam az ágyazatot, amit az olcsósághoz híven sima kétszer rostállt sóderből készítettem. Erre fűszálakat szórtam, eligazítottam. A ragasztás is a szokott menetrend szerint ment: bepermetezés majd Palma Fa hígított ragasztóval becsepegtetés. A következő menüpontban a hidat vettem kezelésbe. Itt is az egyszerűség és a gyorsaság volt a szempont: hígított matt szürkével átvontam szétszedés után a szerkezetet. A hígítás majdnem 1:1 arányú volt: így még fed a festék de könnyen befolyik mindenhová, amire szükség is volt, mert a híd elemei igencsak sokszögűek, sok belső éllel, részlettel. Ráadásul a híg festék gyorsan meghúz, ezt az előnyt is ki akartam használni.
A festés után nekiugrottam a hídfőknek. Az alap bármi lehet, nálam dupla rétegű karton lapok vannak nagyobb mennyiségben jelen, így azokból mértem és vágtam pengével ki az elemeket. Vasbeton, betonozott, zsaluzott jellegű hídfőkre gondoltam így a felület kialakítását is a lehető legegyszerűbben végeztem: TESA szalaggal körbetekertem a hídfőket, a szalag csíkjai és a megszakítások kiadnak egyfajta zsaluzott beton jelleget, a szín szintén matt világos szürke lett.
Eddig jól haladtunk: az ágyazat száradt annyit, hogy a sínek kiálló végeit le tudtam vágni a multigéppel, mire végeztem, a híg festék megszáradt a hídon, összeállítottam. A polcra ráragasztottam a két hídfőt, minden stimmelt. Felraktam a hidat, beállítottam. Jöhetett az egyetlen megmaradt RocoLine gumi ágyazatos sín. A híd elhelyezésénél úgy állítottam be azt, hogy a sín kettévágva pont elég legyen hozzá. Filccel bejelöltem, hol kell vágni, majd a kis multigéppel pár perc alatt leszabtam méretre.
A hídfőkre immár rá lehetett véglegesen ragasztani a hidat és a két darabot a sínből. Ahol kellett, még bepótoltam az ágyazatból, a hídfők körül füvesítettem kicsit, és mára nem is maradt több munka: egyelőre vissza is kerülhetett a polc a helyére. A fotózás erejéig be is népesedett, de ez még nem a végső állapot, sok sok apróság hátravan még, egy napba ennyi fért bele. A képek tehát még nem a kész állapotot mutatják, olyannyira, hogy még a síneket rögzítő szegeket sem vettem ki a végleges száradásig, nehogy megvicceljen valamelyik flexi csík, de azért körvonalazódik, mi is lesz ebből!
Erre a hétre jó sok témával szívtam fel magam, majd szép lassan adagolom. Lesz kertivasút, lapszemle, és folytatódik a PIKO kocsik magyarosítása is.
Felhasznált eszközök tekintetében is maradnék a legegyszerűbbeknél: a pengével egyszerűen levágom a felesleges részeket a kocsi hátuljáról. Aztán jöhet a reszelő, majd a csiszolóvászon. Próbáltam úgy fotózni, hogy a három kocsi három stádiuma jól látszódjon: balról jobbra: lecsiszolva, ablak helye eltűntetve, lecsiszolva ablakok még megvannak, és a kiindulási állapot. Az ajtók környékét egyelőre érintetlenül hagyom, szintúgy a kézifék tekerőjét.
A tetők stádiumai: igazából a szegecsek és a szellőzők eltűntetése nem nagy kunszt, inkább a végek lekerekítése és becsiszolása a nehezebb.
Ez lenne az oldalon elvégzendő munka: a fotók alapján az ablakok alatti bordát meghagyom, és egyelőre meghagytam a főkeretnél levőt is. A függőleges bordát és a többi szegecset a penge levitte.
Ezt a kocsit egy munkavonatban fotóztam nemrég. Hasonló sorozatú mint az általam elképzelt, az ablakokból több van és keskenyebbek. A durva csiszolással tehát megvagyok, de ez csak a könnyebb része. A csiszolás és reszelés a kasznin elég durva beavatkozás. Erre jöhetne egy réteg amit a fényezők füllernek hívnak, ez nem gitt de nem is alapozó, inkább egy könnyen csiszolható réteg ami a felületi egyenetlenségek eltűntetésére szolgál csiszolás előtt. De ilyen nekem nincs, marad tehát az egyre finomabb polírpapír és a víz. Ezzel el is leszek pár napot.
ez az utolsó amit ezzel készítettem, de mindenképpen szerettem volna egy rövid összállítást a jelenlegi állapotokról:
Mostanra már a hang és a kép sincs szinkronban, nem, hogy sikerült volna többet kihozni, még rontani is lehetett az eddigieken :) És, hát igen, megint kerti téma.
A H0-kocsi átépítés halad, lassan: első körben annyi volt a terv, hogy festés le, festés fel, matrica, lakk, gyenge öregbítés és kész. Mostanra annyi lett, hogy feltúrtam a képeimet, találtam 3-4 fotót olyan kocsiról ami megfelel ennek és egy kis átalakítás belefér. A tetőn kívül a hátfal is átalakul, valamint oldalról a csíkokat le kell csiszolnom. Természetesen így sem a 100% -os lesz az eredmény, de jobban összejön. A terveknek leginkább megfelelő kocsit Tápiószentmártonban fotóztam egy munkavonatban, hamarosan feltöltöm a képtárba.
folyik a képtárban a képek betaggelése. Ahol van dátum, az is bekerül. A nagyvasúti album képei közül már több mint a fele készen van, ahogy lehetőség van rá, a többi képre is rákerülnek a tag-ek.
Miért is jó ez? Ha megnyitja a nyájas olvasó a képtár főoldalát, a jobb oldalon található mezőben levő tag-ekkel szűkítheti a képek listáját. Ha nem bírja elviselni a V43-asok áradatát és csak a szép harmonikus formájú V63-asokra kíváncsi, akkor a megfelelő tagre klikkolva máris csak a Gigantokat ábrázoló képek tárulnak kíváncsi szeme elé.
őszinte legyek, vagy hallgassak? A post vasárnap este óta megvan, azóta vártam vele kicsit, ma (kedd délelőtt) teszem még hozzá ezt a pár gondolatot, az első bekezdés tehát most született, az elmúlt két napból okulva. Vasárnap délelőtt meglátogattuk a kiállítást az Északi Járműjavítóban. Tudjuk le a negatív oldalát a dolognak először: a bejáratnál nagypapa-apa-gyerek-gyerek kombóra nem adtak családi jegyet, csak anya-apa-gyerek felállásban működik mint közölték. Így 3000Ft helyett 5000Ft-ért jutottunk be. Ez még nem lenne gond: nem az a fajta vagyok, aki fogyasztóvédelmizik vagy homározik rögtön, mi több még a dologról mit sem tehető jegyszedővel sem fogok vitatkozni mint a többség: befizettem, bementünk. Elkövettem viszont azt a hibát, hogy szóvá mertem tenni a hírhedt index fórumon, kapcsolódva a már felmerült jegy drága vagy sem témához. Na innentől nagyjából első számú közellenséggé nőttem magam ki - képzelem micsoda háttérlevelezés indulhatott el, mindenesetre a reakció az megvolt a dologra, én hagytam ott a pénzem, erre rendesen leoltottak még így is, hogy mertem észrevételt tenni. Na, lépjünk túl a bejáraton, menjünk be.
A bejáratnál két büfé üzemelt, hideg üdítőkkel és egész tűrhető árakkal (egy hete jöttünk meg a Balatonról, mint viszonyítási alap) amit igénybe is vettünk. A kiállítás nem abban a csarnokban volt, mint a legelső alkalommal, egy szellősebb, nagyobb és sajnos több üvegfelülettel bíró épületben járhattunk az asztalok között. A tematikus és rendszerezett végigjárás elmaradt, inkább a gyerekek után szaladás volt terítéken. A LEGO-sok asztala engem mindig megfog, nagyon szép munkáik voltak és nagyon nagyon ügyesen megépített mozdonyok, szerintem amit a stud bírt azt kihozták belőle, gratulálok nekik. A forgalom folyamatos volt.
A veresegyháziak asztalát is mindig megnézzük, fejlődik folyamatosan, sok új részletet fedeztem fel rajta. A nagy kedvenc azonban még mindig a hidas és a kisvasúti fűtőházas modulrész volt, gyönyörűek.
Az 1:10-es kisvasúti modellek az utolsó csavarig saját ötletelés, megvalósítás volt, több helyen lehet őket látni, én legutóbb Kaszón találkoztam velük, nagyon tetszettek az impozáns méretű gépek. Minden működött, minden közlekedett, a fordítókorongot is megjárták a gépek, tényleg jó volt nézni.
Időközben a tolópad "medrében" helikopter és drift autó bemutatót tartottak, a gyerekek ezt nem nagyon értékelték még, én annál inkább, a helikopteres srác közvetlen volt, minden kérdésre szívesen válaszolt amikor nem volt repülés.
A kiállítás egyetlen 1-es méretű kiállítója Hangay Péter elég komoly járműparkot hozott ki, saját építésű volt minden az utolsó csavarig. M44-es, HÉV szerelvény, minden volt, a saját fejlesztésű kertivasút betonaljait is kihozta. Itthon nem tudom, mekkora lesz az érdeklődés rá, külföldön valószínűleg vinnék mint a cukrot...
A komáromi modellezőkocsiba nem merészkedtem be: a csarnokban a hőmérséklet 30 fok felett lehetett, a kocsiban a gyerekek szerint még melegebb volt, így kihagytam a lehetőséget. A TT és N vonal elég erős volt, a hatvaniak TT asztala és több klub N asztala között ingáztunk: a gyerekek követték a vonatforgalmat, itt-ott szép motívumokat fedeztem fel.
Az LGB vonal megerősödése elég jól tettenérhető volt, több helyen futottak ilyen szerelvények, változó összeállításban. Ami mindenhonnan hiányzott, az a kidolgozott terep volt - bár Martisz Gábor alatt készülő modul majd ezen elég sokat segít, a parkban rendezendő kerti vasút kiállításon megnézhetjük már. Ruzsa Péternél volt a legkomolyabb felhozatal, szinte a teljes LGB palettát láthattuk, az egyszerűbb kivitelű gépektől kezdve a legkomolyabb, nagyon részletes kidolgozású gőzösökig: természetesen hangdekóderrel, füstölővel minden.
A veterán autók és a kerti vasutak közé beépült egy vitrin-sor: elmondható, hogy végre tényleg olyan dolgokat láthatott aki végignézte ami vitrinbe való, nem a tizedik Roco M62 és kötelező Nohabok voltak besorakoztatva, hanem igazi relikviák, táblák, tárgyak és ritkább modellek. A távközlési rész kiállítását külön kiemelném: hiánytalan sor hibátlan állapotú készülékekből, ilyet is ritkán látni! A vasút és a távközlés világa elválaszthatatlan, még ha a terepasztalon ez kimerül egy sor pózna telepítésében is, itt végre egy nagyon pici szeletét be is mutatták a távközlő szolgálatnak, köszönet érte.
Amit a végére kiemelnék még, az a 0e modul, ami sajnos a kiállítás végén volt, talán páran nem is jöttek be ide a sarokba: pedig megérte: a forgalom irányítás akárcsak a valódi állomásokon, telefonon zajlott, gyönyörű modellek futottak a kidolgozott terepen, hangdekóderrel, élmény volt nézni. Az érdeklődésünket látva a srácok egy-egy szerelvényt ki is futtathatak az állomásokról, engedélykérés után!
Az udvari látnivalók közül csak a Spur 7 vonat üzemelt, a másik, gőzös, sajnos aznap nem volt kint. Ellenben az itt töltött rövid idő nagyon hasznos volt számomra, az üzemeltető-tulajdonossal elég sok információt ki tudtunk cserélni, ami az épülő mozdonyhoz jól jön majd, el lettem látva telefonszámmal, címmel is, szerintem nem fogom békén hagyni őket :)
Összességében a bevezetőben foglalt utózöngét leszámítva szerintem jó volt a kiállítás, a gyerekeknek tetszett, nagyon sok ismerőssel futottam össze és beszélgettem, a tervezett "egy óra alatt végigfutjuk" dologból három óra lett és nem is tudtam mindenről fotót készíteni. (Utóirat: na, ezért is kaptam, hogy a felét sem fotóztam le a dolgoknak. Bocs. Két gyerek után rohangálva konkrétan eredmény, hogy egyáltalán fotóztam.) A képtárba felraktam az összes fotót, a bejegyzésben szereplő képekkel együtt 144-et, nem a legjobbakat, de azért a lényeget próbáltam láttatni velük. Mi legyen jövő héten, menni vagy nem menni? Túlzás nélkül állíthatom, hogy a legelső ilyen rendezvény sokkal jobb volt, sokkal több szép látnivaló volt kint. Ellenben: nem akarok abba a hibába esni, hogy egészen más költségvetéssel dolgozó emberek vagy klubok kiállításához hasonlítom, neadjisten külföldiekéhez: aki akar kimegy a .....messére vagy akárhová, aki itthon mozog, az ide fog kimenni, a sok dolog között biztos, hogy lesz legalább egy, ami tetszeni fog. Képtár link fent, pont itt lent.
topicban feltűnt néhány olcsó PIKO kocsi, ami elég jó alapnak tűnt egy kis gyakorláshoz.
A PIKO nagyon sok változatban gyártotta ezeket a kocsikat, a képen a három kocsi három fajta gyakorlatilag. A DR jelzésű a "még benne volt az anyag" jellegű kivitel, az SNCF-ek pedig a már erősen könnyített, Junior kivitelek voltak.
Többször volt már szó róla, mennyire meg tud fogni egy-egy mellékvonal hangulata, a feladat most: megidézni egy kicsit ezt, a három kocsi segítségével, a lehető legegyszerűbben, kis költségvetésből.
Itt nem látszik a felirat, csak a homlokfalról kapunk fontos információkat, mit kell reszelni. Fotó: Fortepan
A kocsik átépítésétől eltekintek, tehát az igazihoz csak közelítő megoldás fog születni (ha megvetted a Roco MÁV termékeid, nyugi: ez is annyira fog hasonlítani az eredetihez, mint azok). Az első feladat a kocsik szétszedése és a hátsó részről a felesleges létrák és alkatrészek lecsiszolása. Aztán a tetőn kell minimális átalakítást végezni, a sarkoknál le kell reszelni belőle.
Lenne még átalakítani való, de a projekt nem a teljes átépítést tűzi ki célul, hanem egy egyszerűen elkészíthető, EP III-as szerelvényt. Az átalakításokat a régi kék jellegrajz albumból nézhetjük ki legegyszerűbben, én a Bz 53 000 sorozatot vettem alapul, a hossz és az ablakok talán ott állnak a legközelebb az eredeti állapothoz - fontos szempont volt, hogy a karosszérián vágni, illeszteni ne kelljen.
Ha már reszeltünk, festeni kell. Ha már festünk, feliratok - ezt legegyszerűbben vizesmatricából nyerhetjük. Jelenleg itt tart a dolog, a matricákat megrendeltem, a festésig még van mit csiszolni a kocsiból.
