Dióhéj

Megint hétfő

és ha hétfő, új post. Nemrég szóba került egy régóta húzódó dolog amit szerettem volna megvalósítani, a H0 tárolására szolgáló polcot valahogy fel kellene dobni, mondjuk dioráma szerűen egy tároló állomást kialakítani, vagy ilyesmi.

A fejemben sok megoldás kavargott, nem is nagyon tisztult le amíg nem kezdtem hozzá a dologhoz. Kapóra jött egy "ajándék nap" amikor a nagyszülők bevállalták a gyerekeket, mindketten kimenőt kaptunk, amit a rossz időnek köszönhetően a modellekkel tölthettem el. A kiindulási alap: abból dolgozunk, ami van, és a szabadnap végére el kell érni egy olyan állapotot amiből a polc visszaszerelhető a helyére, végül is, ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyen lehetőségem, hogy modellezzek?

A polc sima polctartókon nyugszik tehát egyszerűen kiemelhető volt. Forgácslap, egyik oldalán élfóliázva, tehát a nedvességgel majd óvatosan... Még a második terepasztal bontásából maradt néhány szál Roco 2,1mm-es flexim. Valamint, az első digitális szettemből maradt egy Roco híd, az a nagyon fura magenta színű holmi, ez már jó ideje egy másik dioráma-szerűségre volt rátéve, egy RocoLine ágyazatos egyenessel együtt. Ennek a diorámának nem volt alapja, csak két hídfő, az is papírból, gipsz bevonattal, tehát a bontás nem volt valami nehéz, simán levettem róla a sínszálat és magát a hidat. Elkezdődött a próbálgatás, hogy fér el a híd is, meg a lehető legtöbb vágány is a polcon. S alakú vágányzat, híd alá bekanyarodó vágány, mindenfélét kipróbáltam de végül az jött ki, hogy egyfajta átmenő vágányként simán keresztben lesznek a Roco flexi vágányok egyenesen, felettük pedig majdnem merőlegesen a híd keresztben, a polc sarkáról indítva, hogy pakolható is maradjon. Ne feledjük: a cél az, hogy a lehető legtöbb vagont/mozdonyt tudjuk elhelyezni a polcon, elvégre ne rontsunk (jelentősen) a kiindulási állapoton.

Tehát: megvan, mit akarok: berajzoltam a leendő hídfők helyét a lapra majd felfektettem a bontott vágányokat, úgy, hogy lehetőleg keveset kelljen majd bontani. Négy átmenő és három csonka jött ki: a csonkákat úgy mértem ki, hogy 1-1 tehervagon elférjen oda is. Innentől már egyszerű minden: a vágányfektetés után  a hídfők helyét TESA szalaggal kitakartam, hogy ne szóródjon rá semmi. Majd kialakítottam az ágyazatot, amit az olcsósághoz híven sima kétszer rostállt sóderből készítettem. Erre fűszálakat szórtam, eligazítottam. A ragasztás is a szokott menetrend szerint ment: bepermetezés majd Palma Fa hígított ragasztóval becsepegtetés. A következő menüpontban a hidat vettem kezelésbe. Itt is az egyszerűség és a gyorsaság volt a szempont: hígított matt szürkével átvontam szétszedés után a szerkezetet. A hígítás majdnem 1:1 arányú volt: így még fed a festék de könnyen befolyik mindenhová, amire szükség is volt, mert a híd elemei igencsak sokszögűek, sok belső éllel, részlettel. Ráadásul a híg festék gyorsan meghúz, ezt az előnyt is ki akartam használni.

A festés után nekiugrottam a hídfőknek. Az alap bármi lehet, nálam dupla rétegű karton lapok vannak nagyobb mennyiségben jelen, így azokból mértem és vágtam pengével ki az elemeket. Vasbeton, betonozott, zsaluzott jellegű hídfőkre gondoltam így a felület kialakítását is a lehető legegyszerűbben végeztem: TESA szalaggal körbetekertem a hídfőket, a szalag csíkjai és a megszakítások kiadnak egyfajta zsaluzott beton jelleget, a szín szintén matt világos szürke lett.

Eddig jól haladtunk: az ágyazat száradt annyit, hogy a sínek kiálló végeit le tudtam vágni a multigéppel, mire végeztem, a híg festék megszáradt a hídon, összeállítottam. A polcra ráragasztottam a két hídfőt, minden stimmelt. Felraktam a hidat, beállítottam. Jöhetett az egyetlen megmaradt RocoLine gumi ágyazatos sín. A híd elhelyezésénél úgy állítottam be azt, hogy a sín kettévágva pont elég legyen hozzá. Filccel bejelöltem, hol kell vágni, majd a kis multigéppel pár perc alatt leszabtam méretre.

A hídfőkre immár rá lehetett véglegesen ragasztani a hidat és a két darabot a sínből. Ahol kellett, még bepótoltam az ágyazatból, a hídfők körül füvesítettem kicsit, és mára nem is maradt több munka: egyelőre vissza is kerülhetett a polc a helyére. A fotózás erejéig be is népesedett, de ez még nem a végső állapot, sok sok apróság hátravan még, egy napba ennyi fért bele. A képek tehát még nem a kész állapotot mutatják, olyannyira, hogy még a síneket rögzítő szegeket sem vettem ki a végleges száradásig, nehogy megvicceljen valamelyik flexi csík, de azért körvonalazódik, mi is lesz ebből!

Erre a hétre jó sok témával szívtam fel magam, majd szép lassan adagolom. Lesz kertivasút, lapszemle, és folytatódik a PIKO kocsik magyarosítása is.