'vége

Józanul

Lapszemlék

szokás szerint késésben, de jobb későn, mint soha, ha egyszer így van időm, így írom meg.

Vasút&Modell 2011 nyár

Hát így ősszel már igazán ideje írnom a számról, jó sokáig ültem rajta bevallom. Nem a szám miatt, csak az időhiány miatt: ezt a lapot igenis ajánlom, a bejegyzés címének is választott Trianonról józanul cikk miatt. Aki azt mondja, hogy nem, biztos vagyok benne, annak is fáj kicsit ami "ott marad" a döntés miatt, és ki ne lenne büszke a magyar mérnökök munkájára, amit ott alkottak. Elég csak az MTV által gründolt Száz vasutat, ezeret! sorozat első epizódjait megtekinteni, egy szűk kis keresztmetszetet máris kapunk, mint vesztettünk el. Erről józanul, szélsőséges érzelmek nélkül beszélni kis hijján lehetetlen feladat. Nyilván én vagyok kevésbé tájékozott ezügyben, de szerintem ritkán jól oldotta meg a feladatot a cikk, már csak ezért is érdemes elolvasni. Történelmünk, műszaki emlékeink megkerülhetetlen része ez is, nem lehet szemet hunyni felette. Na de lássuk még, mi fért még bele a lapba: Gödöllő, Királyi váró - nemrég megnéztem én is élőben, gyönyörű lett, már csak a nosztalgia szerelvények hiányoznak előle, remélem hamarosan sikerül pár fotót lőni valamelyikről az épület előtt. Ganz-MÁVAG sztoriból is jutott egy kicsi, a JZ számára gyártott, a mi M44-eseinkhez hasonló dízelmozdonyokról van leírás, jellegrajz is. John Allen: aki a vasútmodellezést nem csak a neten műveli, találkozhatott már a Gorre and Daphetid terepasztallal. John Allen az elsők között emelte magas szintre a mércét, ügyes megoldásokkal, mindenki által megvalósítható(nak látszó) fogásokkal, mindezt évtizedekkel ezelőtt. Märklin: bővült az üzem Győrben. Noch Terra-form rendszer, lézervágott templom, Tillig TT Treff, Gützold V180 H0, Tillig TT és H0 kocsik magyar vonatkozással is, röviden még ezekről olvashatunk.

Modell Eisenbahner 2011 szeptember

Címlapon, fő téma a modellezésben van ezúttal: MiWuLa - Knuffingen. Jó pár bejegyzéssel lejjebb linkeltem a videót az építésről, átadásról, az eddig sem semmi MiWuLa reptér újabb dimenzióba emelkedett, minden mozog, minden él, még szebben szállnak fel a gépek, mint eddig, tömérdek új megoldást láthatunk, egytől-egyig kis technikai remekművek, legyen szó a világításról, vagy a fel-és leszállást bonyolító mechanikáról, vezérléséről. Nyilván itt a költségvetés pár helyiértékkel eltolódik egy "házi" modellező költségvetésétől, kicsit látszik rajta, hogy minden mindegy mennyibe kerül csak legyen, de attól még ámulatba ejtően jól működik mindez. A kisszínes híreit nem nagyon lehetne összefoglalni, rengeteg hír, apróság, látszik azért, hogy ott mennyivel "pörgősebb" egy hónap, mint itthon: az Indóházban max annyit lehet felhozni, hogy jé a sok kék mozdony közé egy piros keveredett véletlenül, na itt a rengeteg egyesület, magánvasút, esemény - rendezvény elvisz kb 7 oldalt (hirdetések nélkül, egyébként 9)! Történelmi cikkel indítanak, az is egy hihetetlen sztori, hogy időről-időre olyan színes, kiemelkedő minőségű felvételek kerülnek elő vasútjuk múltjából, hogy áll leejt - 1951-ben rendeztek egy kiállítást Esenben "Vasút és út" (Schiene und strasse - sín helyett talán a pálya, vasút szó jobban talál a fordításhoz szerintem) címmel, a kor közlekedését bemutatva. Na de ezt úgy, hogy egy parkban volt a kiállítás egy része - ahol konkrétan nem volt vasút. A szállítástól kezdve mindent leír a cikk. A következő írás a DB 627.0-s motorvonat sorozatáról szól, amely a DB-n belül már befejzte pályafutását, már csak magán és külföldi vasúttársaság üzemelteti, az egykori Ferkeltaxe-utódnak szánt kocsikat. E77 10 - az utolsó, egyetlen üzemképes, bevethető rudazathajtású elektromos mozdony a német vasútnál, nemrégiben fotótehervonatot továbbított. Majd pedig egy cikk a Naumburgi villamosról: keskeny nyomközű hálózat nagyon szép kulisszák közt kanyarog, szép régi járművekkel. Tirol, Brenner hágó: színes változatos szerelvények. Utazási, fotózási célnak kiválló: ha öreg svájci nyugdíjas leszek, ide szeretek majd kiruccanni fotózni. Majd egy számomra, magyar számára hihetetlen összefogás: 2008-10 hó óta épül újjá a 44 1616 gőzös, társadalmi és egyéb összefogásból. A MEB most egy kicsit a hónuk alá nyúlt, a gép felújításáról és előéletéről pedig szép színes összeállítást ad közre. Térjünk rá a modellezésre: építsünk flasztert sorozat, most járdákkal, a következő számban már a macsakaköves és egyéb köves úttest is sorra kerül. Kábelcsatornák: itthon azért még szép számmal találhatunk vonóvezetékes üzemet: elég csak pl a Nyugati pályaudvarra gondolni, ahol a mai napig héblikkel küzdenek a váltók ellenében, a németeknél nagy múltja van ennek a modellezésben is. Szép példát mutatnak be, hogyan és főként miből építhetünk vonóvezetékes üzemet modellvasutunkra. Folytatódik Unterpreuschwitzen építése, nagyon szép egy állásos mozdonyszín és kapcsolódó létesítményekkel. Érdekes, hogy sok mindent hulladékból, maradékból készítettek. Modelltesztek: Fleischmann P6 gőzmozdony H0, Piko H0 WLE 81 (Siemens Eurosprinter), Tillig Mitropa TT (lásd még: V&M!), és még sok apróság, köztük Busch tanuló Lada, Glas GT 1700 Wiking,  BR150 H0 Märklin, Rivarossi H0 BR 627.0 motorkocsik.

Történések

Erdőben

Annyira

nem jött hirtelen a lehetőség, a függőben levő, végül mégis lemondott Balatonfenyvesi kisvasúti nap helyett szeptember 3-án Kamaraerdőben kötött ki a hajtányom.

Az esemény a BKV III. Kamaraerdei Villamos Napja volt. Nekik a harmadik, nekem az első. A villamosok az valahogy nálam mindig is fehér folt volt, nyilván a jelenkor és közelmúlt járműveit testközelből élvezhettem, sokat UV-ztam a 13-ason, 47-esen, de az ettől régebbi egzóták teljesen kies terület számomra.

Így meglepetésként ért, hogy a BKV micsoda járműarzenállal készült a rendezvényre. Öreg és kevésbé öreg járművek követték egymást a forgalomban. Beállt minden öreg jármű a vonalra, az újak közül egy gyönyörűen rendbehozott Tatra és egy "hannoveri" TW6000-es forgott, Budafok kocsiszínben pedig egy Combino-t lehetett megtekinteni.

Ez a jármű Budafok kocsiszínből indult volna reggel éppen, mikor az áramszedője beakadt a felsővezetékhálózatba és elgörbült. Ahelyett, hogy szolgálatképtelenné minősítették volna, szinte percek alatt visszavontatták a garázsba, ahol már várta egy új paletta és már indulhatott is. Sajnos később egy másik hiba miatt végül inkább parkolópályára tették, de pár kört lenyomott.

A "kétéltű" Unimog AKAROM faktora (és ára) egy Lamborghini Espada-éval vetekszik. Jó pár kört lenyomott ő is az erdei villamospályán.

A Metró üzem munkatársai is beálltak a forgalomba a TVG-vel. A gyerekek élvezték a különleges utazást. Nem csak TVG-t hoztak, a kocsiszínbe kihoztak egy MILLFAV GANZ szerelvényt is, amit még reggel néztünk meg (sajnos a kocsiszínben csak mobillal fotóztam időhiány miatt).

Az elmaradhatatlan Muki, tehervillamos, réz sípjával. Nagyon tetszenek ezek az önjáró teherkocsik, talán egyszer még építek egy hasonlót H0-ában...

A kocsiszínben tartott nyílt napon több típust meg lehetett nézni kívül-belül, igazából a kérésem az lenne, hogy ne firtassuk, melyek voltak ezek: számomra villamosok, érdekes járművek - sínen járnak, itt ér véget a típusismeretem. Lehetett némi előképzés után Tatra villamost vezetni, a tanulószerelvény állt be erre a feladatra.

Részemről nagyon sok új ismerettel gazdagodtam, megtapasztalhattam, hogy vágható fel a rugós váltó, hogyan zárható, reteszelhető, váltóvasazhattam, és végre én csengettem a villamossal - kihagyhatatlan! :) A vonal történetéből is megtudhattunk sok érdekességet: eredetileg HÉV vonalnak épült Törökbálintig, fokozatosan bontották vissza, mára az eredeti nyomvonal jó része be is épült így nem fellelhető.

Kamaraerdőben nagyon sok program volt, BKV-s és nem BKV-s viszonylatban is. A társaság nagyon vegyes volt, számomra meglepő, hogy mennyi villamos-nerd létezik, néhányan komplett tervekkel érkeztek, hogy a meglevő menetrend szerint minden típussal minden irányban legalább egy kört mehessenek. A pálya mellett 2-300 méterenként csoportosultak a fotósok, akik a forgalmat folyamatosan megörökítették. Sokan érdeklődtek a hajtányok iránt is, igyekeztünk minden kérdésre felelni, mindig volt a járművek mellett ember. A hangulatra egy szó lenne: kiválló. A BKV-sok iszonyat jó fejek, kaptunk néhány ajánlatot, elcserélhettük volna UV-re akár ICS-re hajtányainkat, azonban persze erre nem került sor :) a szervezésben hibát nem tudnék találni, állítólag többször elment az áram a vonalhoz mérten sok közlekedő jármű miatt, ebből mi nem igazán vettünk észre semmit. A legjobban az tetszett, hogy a résztvevő BKV dolgozók, akik ezen a gyönyörű hétvégi napon is dolgozni kényszerültek, szinte nem is munkaként fogták ezt fel, mintha valami jutalomjáték lenne az öreg vasakkal parádézni a szép környezetben - de még a hagyományosan menetrend szerint közlekedő villamosok vezetőin is látszott az, hogy ez egy ünnep, az ő ünnepük. Nos, valahogy tényleg így kellene kinéznie egy ünnepnek szerintem: egy jármű, legyen az villamos, bármi, addig jármű, amíg jár és nem vitrindíszként tengeti napjait. Hát itt most aminek kereke volt az hadra volt fogva: ha lehet, mi mennénk jövőre is, mert ezt a hangulatot jó lenne átélni ismét, jó csapat volt kint és bent egyaránt. Aki kihagyta, legalább nézzen bele a netes galériákba (keresni: kamaraerdő villamosnap 2011), megéri.

Sajátkéz

Nemrég

írtam a saját munkákról, de itt egy kis frissítés. A tartálykocsi kigördült a festőüzemből, már a többi kocsival együtt rója köreit.

Hát ez így túl steril, kicsit majd bekoszolódik az üzemben. De nem lett annyira rossz, egyelőre a hiányzó hiányzóit sem pótoltam még rajta, lehet, hogy így is marad, bár egymás mellé téve látszik a hiányzó lépcső...

Lassan előbújuk az MD vonat is, a Btx-be jó lenne befarani egy berendezést azért, mielőtt azt mondom rá, hogy kész.

Kispénzből rakományt

Egyre bővül

a teherkocsi parkom, ám üresen nem az igazi a teherkocsi. Tekintsünk el attól, hogy H0-ában a kocsi modellek rugói mind az üres állapotot modellezik, mégiscsak attól teherkocsi a teherkocsi, hogy szállít valamit. Két olcsón megvalósítható ötletet találtam, két különböző korszakra.

Az EP III-as Sy kocsit újonnan vettem, igazából Ks kocsira vágytam és ez jött helyette. Átfeliratozásba (még) nem fogtam, kapott egy antikolást, aztán találtam két farakást utánzó műanyag öntetet, rápróbáltam, jöhetett a munka.

A rakomány alatti tüskéket ami a rögzítést szolálhatta, eltűntettem.

Aztán híg festékkel beeresztettem, a fém átpántolást kihúztam fényes szürkével. A rögzítés a két tengely felett történt, a jó súlyelosztás miatt.

Az EP IV- V-ös Ks kocsit használtan lőttem a börzén, a rakoncákat leszámítva hibátlan állapotban. Úgy volt, hogy megrendelem külön a rakoncáit is, de végül más lett az eredmény...

A Müller áruházak igen jó SIKU választékot tartanak, az 1:87-es mezőgazdasági gépeik elég olcsón kaphatóak. Még anno a terepasztalra így jutott egy Claas és egy John Deere traktor. A John Deere pont belefér a Ks kocsiba, ellenben kommersznek találtam, így még két Claas-t vásároltam a rakomány számára. Itt kezdődtek a bajok...

A Claas ugyanis túl széles, nem fér bele a kocsiba.

Nyilván egyszerűbb a traktort alakítani, mint a kocsit, így neki is láttam.

Itt látszik némi különbség. A tengelyeket szétszedtem, lecsiszoltam, a gép tengelycsonkjait is. Mivel még mindig széles volt a masina, nem volt más választásom, mint a sárvédő által takart részen a kerekekből kiszedni...így tologatni már bajosan lehet viszont mivel a sárvédő rátakar, semmi sem látszik a beavatkozásból. A kis Dremel-koppintás géppel pár perc alatt megvolt az egész, kb 0,5mm-t kell mindkét oldalon lecsiszolni a kerekekből, hogy beférjen a gép a kocsiba.

A traktorok elég biztos súlypontú gépek, szerkezetileg és funkciójukból adódóan igyekeznek a súlypontot elég lent tartani. Szállításkor ezért nem szokták agyonrögzíteni sem őket, pláne egy sima felületű, oldalról védett kocsin. Így a négy kerék alá műanyagból reszeltem egy-egy éket, majd a kocsin levő rögzítő fülhöz kikötöttem egy-egy sodrott réz szállal a gépeket. Még egy apróság, hogy a fülkeajtókra egy-egy cetlit ragasztottam, ami az új gépeknél a gép fő adatait, a megrendelőt, célállomást szokta tartalmazni. Összességében az átalakítás miatt egyszerűbb a John Deere traktornál maradni, viszont Claas szállítmányból gyakrabban látni felénk, és talán kevesebb modellező készíti ezt a fajtát.