Egyre bővül
a teherkocsi parkom, ám üresen nem az igazi a teherkocsi. Tekintsünk el attól, hogy H0-ában a kocsi modellek rugói mind az üres állapotot modellezik, mégiscsak attól teherkocsi a teherkocsi, hogy szállít valamit. Két olcsón megvalósítható ötletet találtam, két különböző korszakra.
Az EP III-as Sy kocsit újonnan vettem, igazából Ks kocsira vágytam és ez jött helyette. Átfeliratozásba (még) nem fogtam, kapott egy antikolást, aztán találtam két farakást utánzó műanyag öntetet, rápróbáltam, jöhetett a munka.
A rakomány alatti tüskéket ami a rögzítést szolálhatta, eltűntettem.
Aztán híg festékkel beeresztettem, a fém átpántolást kihúztam fényes szürkével. A rögzítés a két tengely felett történt, a jó súlyelosztás miatt.
Az EP IV- V-ös Ks kocsit használtan lőttem a börzén, a rakoncákat leszámítva hibátlan állapotban. Úgy volt, hogy megrendelem külön a rakoncáit is, de végül más lett az eredmény...
A Müller áruházak igen jó SIKU választékot tartanak, az 1:87-es mezőgazdasági gépeik elég olcsón kaphatóak. Még anno a terepasztalra így jutott egy Claas és egy John Deere traktor. A John Deere pont belefér a Ks kocsiba, ellenben kommersznek találtam, így még két Claas-t vásároltam a rakomány számára. Itt kezdődtek a bajok...
A Claas ugyanis túl széles, nem fér bele a kocsiba.
Nyilván egyszerűbb a traktort alakítani, mint a kocsit, így neki is láttam.
Itt látszik némi különbség. A tengelyeket szétszedtem, lecsiszoltam, a gép tengelycsonkjait is. Mivel még mindig széles volt a masina, nem volt más választásom, mint a sárvédő által takart részen a kerekekből kiszedni...így tologatni már bajosan lehet viszont mivel a sárvédő rátakar, semmi sem látszik a beavatkozásból. A kis Dremel-koppintás géppel pár perc alatt megvolt az egész, kb 0,5mm-t kell mindkét oldalon lecsiszolni a kerekekből, hogy beférjen a gép a kocsiba.
A traktorok elég biztos súlypontú gépek, szerkezetileg és funkciójukból adódóan igyekeznek a súlypontot elég lent tartani. Szállításkor ezért nem szokták agyonrögzíteni sem őket, pláne egy sima felületű, oldalról védett kocsin. Így a négy kerék alá műanyagból reszeltem egy-egy éket, majd a kocsin levő rögzítő fülhöz kikötöttem egy-egy sodrott réz szállal a gépeket. Még egy apróság, hogy a fülkeajtókra egy-egy cetlit ragasztottam, ami az új gépeknél a gép fő adatait, a megrendelőt, célállomást szokta tartalmazni. Összességében az átalakítás miatt egyszerűbb a John Deere traktornál maradni, viszont Claas szállítmányból gyakrabban látni felénk, és talán kevesebb modellező készíti ezt a fajtát.
