látott járművekről próbáltam kicsit fogyaszthatóbb képeket készíteni. A járművek porosak, a diorámán centinyi por áll + a pókhálók, de most ennyire volt időm. Rendesen van még mit csiszolni rajta, és a Btx még nem kapott korlátokat sem.
Hát ennyi a nagy szerelvényem. Nem tervezem bővíteni sem már.
Tükrök, kapaszkodók kerülnek fel, aztán folytatom a feliratozást. A marcipántól egy fokkal szebb, a tökéletestől azért messze, de hasonlít.
Csini az új ruci?
A festéssel nagyjából meglennék, kapják a feliratokat, berendezést és ennyi volt ez a projekt, "nosztalgiavonat mozdony nélkül".
Járműipari Mgtsz egyel nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt. Olyan egyszerű okok miatt, hogy szeretném végre mielőbb kerékre tenni az MDmot-ot, hogy eladhassam (ha valakit érdekel jelen állapotában is valami nagyon kedvező áron viheti), és a három PIKO kocsiból épülő MÁV kocsi is festegetődik.
A Btx világítás és belső berendezés hijján van, de külsőleg kész. A motor kap korlátokat, apró feliratok tömkelegét, kapott egy rácsot a púpjára szellőző gyanánt, világítás és dekóder nincs még benne, a dekódert szerintem egy nyugis éjjel berakom, a világítást egyelőre hanyagolom. Analógban már gurul szépen így is.
Ámátőőőr. Fehér dobozon fehér fal előtt szinte fekete kocsit fotózni nem menő, ennyi látszik belőle. Mindegy, a zöld szín kész, 1-2 nap és felfújom a világosat a tetőre, aztán feliratozok, lakkozok. A kasznin természetesen a festés felhozott 1-1 eddig nem látszó hibát :( nem vészes, de nem is tökéletes - a célnak megfelelő. A belső festését még nem kezdtem el, ugyanis egyelőre nincs ötletem, milyen legyen! Világos színekre törekszem, hogy látszódjon majd belőle valami, a PIKO nem véletlenül csinálta anno sárgára, a nagyon pici ablakokon beszűrődő nagyon kevés fényben így is épp, hogy látszik belőle egy kevés.
évben van egy-egy esemény, kiállítás, amire azt szokták mondani, hogy az év csúcspontját jelenti. Idén, ez a Gödöllőn látható modellkiállítás lesz, úgy érzem. Vigyázat, "ömlengés" található lentebb, aki nem szereti, inkább a következő bejegyzésre várjon, aki csak a fotókat nézegetné, klikk.
A beharangozók alapján sokat várhatott a látogató, eléggé felfokozott várakozás előzte meg az eseményt, a szervezők bevallása szerint meghúztak egy vonalat, ami alatt nem kerülhetett kiállításra modell. A kiállított asztalok, azokon a járművek egytől-egyig azt a szintet képviselték, amit elvár az ember egy ilyen rendezvénytől. Lehet vitatkozni ezen, vasutaskritikus blogján épp olvasható egy beszámoló egy másik kiállításról: én úgy vagyok vele, ha elmegyek valahová és nem tetszik, inkább már nem is írok róla, mert nincs kedvem állni azt a sárdobálást, ami egy vélemény megírása után vár(na) rám! Így nem volt beszámoló pl a szokásos éves MAVOE kiállításról sem: szinte ugyanazt láthattuk, amit eddig. Ha tudom, hogy valahol érdekesség várható, érdemes meglátogatni, akkor megyek már csak, mert x alkalommal utazni, belépőt fizetni, majd megnézni ugyanazt nem fogom, ez szerintem egyértelmű. Vasárnap, ráadásul délelőtt átogattam meg a rendezvényt, ami nem pont ideális időpont: rengetegen voltak, várni kellett még a belépésnél is. Magáról a helyszínről sok dolgot nem írnék, Gödöllő egy fontos állomása volt a magyar EU elnökségnek, elég sok mindenre jutott így pénz, a Művészetek Háza nevű intézmény szép, kulturált hely. A környezet is stimmelt hozzá, mindenhonnan, minden közlekedési eszközzel jól megközelíthető, valamint külön plussz egy városi helyszínnel szemben, hogy a vasárnapi rengeteg látogató ellenére is volt parkolóhely. A személyzet udvarias, külön figyeltek arra, hogy a megfelelően világos kiállítótér ne legyen vészesen zsúfolt, tehát ha kijött pár ember, akkor engedtek be új látogatókat.
A nézelődést Martisz Gábor asztalánál kezdtem. Szép, igényesen kidolgozott asztal, ha valaki nem olvasta volna száz helyen, akkor most tudja meg, hogy ez volt az első alkalom, hogy kiállításra hozta el. Az egyetlen negatívum, hogy látszik rajta még, hogy átépítés alatt áll. Gyakorlatilag egy városi fejpályaudvart, egy műszaki telepet, és két kisebb állomást láthatunk az asztalon - valamint a példásan kidolgozott terepet, részleteket. Kiemelném a digitális "finomságokat" az asztalon: a hangdekóder, vezérlés "alap" de ezen felül volt még füstgenerátoros mozdony, a felsővezeték szerelő járművet is láthattuk üzemben, valamint a működő áramszedős E103-as is elő-előjött. A vidámparkot nagyon sokan dícsérték, a fények, plakátok nagyon sokat adnak a hangulathoz.
Szűcs Miklós asztalát már többször, több helyütt láthattuk, de igazából annyi minden van rajta, egy olyan kavalkád, amit nem nagyon lehet megunni. Talán így van vele az építője is, a nagy méretű összeállításon mindig van egy-egy újabb apróság, ami eddig nem. A forgalom folyamatos volt, érhető ez a közútra és a vasútra is.
Áta, szintén Szűcs Miklós munkája. Gyakorlatilag az Északis kiállítás egyik legszebb eleme volt, az Áta modul. Mintaszerű, minden egyedileg készült, nagy gondossággal, az igazit pontosan leképezve. Igazi életképeket látunk, a leszaggatott vezetéktől a fát vágó szolgáltati lakásban lakó nyugdíjas vasutasig, hibátlan megvalósítás. Se több se kevesebb, mint kellene, ez így kerek egész, egy hangulatos, igazi mellékvonali állomást ilyennek lát az ember.
Kisfaludy Zsolt asztalának építését végig követtem a fórumokon. Igazából amennyire kicsi, annyira tetszett az ötlet, a megvalósítás, de főleg a szellemiség, hogy minél egyszerűbben, minél szebben, és lehetőleg olcsón. Van az a pénz amennyi alatt tényleg nem érdemes belevágni a modellezésbe, de itt látszik meg valójában, hogy nem kell milliókat beleszórni a nagy gyártók pénztárcájába, hogy igényes művet adhasson ki kezéből a modellező! A sínrendszer PIKO A Gleis, a terep hungarocell, épület alig van, a fák saját készítésűek - és megkapó az egész. Saját készítésű váltó jelzők, a padló alatti állítóművek Conrad gyártmányúak és egyedileg lettek alkalmassá téve a PIKO pályához, a vezérlés pedig egy analóg kapcsolópult egy pici PWM vezérlővel, ennyi az egész, egyszerű és nagyszerű! Amit láthattunk még csak egy darabja a leendő egésznek, mert még két elem készül a panellakásban tárolt asztalhoz, amelyen majd egy fűtőházi részlet lesz majd látható. Zsolt magasra tette a mércét, én kíváncsian várom a folytatást. Pont ez az asztal, amelyet nézegetve a fejemben beindul a számológép, hogy mennyiért lehetne a kis játék-terepasztalunkat eladni, hogy egy ilyenbe foghassak...
Bencs Zoltán TT méretű fűtőházát láthattuk már többször, de mostanra érkezett el az az állapot, hogy a vontatási teleppel és a forgalmi vágányokkal együtt már terepasztalt alkot. Szinte kizárólag egyedileg épített modelleket láthattunk, minden vontatási nem legjava vonult fel a TT asztalon! Motorkocsi, gőzmozdony, dízelgép, de a közúti járművek közül is nekem telitalálat volt az öreg Csepel TEFU színekben!
Kövér Zoltán asztalát is láthattuk már más kiállításokon. Gyakorlatilag erre az asztalra is elmondható, hogy minimális helyre maximális tartalmat sikerült elhelyezni - figyelem, a bezsúfolni szót szándékosan kerültem. A sok tereptárgy, épület, hidak, kanyargó út ellenére sem hat zsúfoltnak az üzem. Éppen ez a lényeg, a szintekkel, kanyargásokkal sikerült elkerülni a zsúfolt hatást, képzeljük el mindezt egyetlen síklapra helyezve, ugye, hogy mennyivel más lenne? A tárgyak, épületek különböző szinteken elhelyezésével külön jelenetek jönnek létre, amelyek önállóan megállják a helyüket, így például a dombtető a házakkal, az alsó szinten a gyalogátkelőhely - buszmegálló kombó, felette pedig az állomás - mozdonyszín - szenelő.
Végül, de nem utolsó sorban, Ténai László diorámáinál is hosszan időztem. Ott még nem, de itthon nézegetve a fotókat az jutott eszembe, hogy képeslapok, ezek három dimenziós képeslapok. A fotós ott állt egy-egy város egy-egy pontján, lefotózta amit éppen látott. Chur-ban, Kelet-Berlinben, az 1800-as évek végén vagy a hidegháború kellős közepén, és most itt van nekünk 3D-ben, körbejárhatóan, amit akkor látott. Egyben volt minden, a járművek, az épületek, az emberek, aki csak elsétállt mellettük, bánhatja.
Hazafelé jövet villództak a fejemben a képek, mit is kellene majd írnom erről a kiállításról, hogyan fogalmazzam meg vagy szedjem össze a lényeget, vagy hogyan lehet tárgyilagosan írni olyan dolgokról amelyek számomra inspiráló hatásúak. Nagyjából így sikerült. Mindehhez társul néhány fotó a képtárban, klikk. Ha ki kellene emelni, mi tetszett a legjobban, talán Kisfaludy Zsolt asztala. Vagy Áta. Vagy a nagy H0-H0e. Vagy a Martrain vezerlés. Vagy....
egy újabb "gyűjtögetős" lap, ezúttal eléggé témába vágó, Mozdonyok világa címmel. A kiadó honlapja itt található, rajta az első három számban megjelenő mozdonyokkal.
A bevezető ár 595Ft, a további számok ára 1390Ft lesz. A csomag egy fényes lapra nyomtatott újságot és egy db bliszteres modellt tartalmaz, kis vágánydarabra csavarozott N-es (1:160) méretarányban. A modellekel Del Prado néven már találkozhatott a gyakorlott e-bayt leső, külföldön már igen régóta megy a sorozat. Egy másik sorozatnak már rabja vagyok (Retroautók), de azt egy másik kiadó adja ki, és 1:43-as fém modelleket adnak. Igazából tehát nem tudom, hogy ez az összehasonlítás megállja-e a helyét, de árban csak minimálisan drágább az 1:43-as autós sorozat, de mind a hozzá adott újság, mind pedig a modell kidolgozása több nagyságrenddel az Amercom kiadvány felett van. OK, az első szám 595Ft-ért megérte, de a továbbiakra nem fogunk pénzt adni: ha esetleg olyan gép következik a sorozatban, ami érdekes lehet, akkor esetleg megvesszük, de mindet biztosan nem. Crash jóvoltából láthattam több N-es modellt, Nürnbergben is kint volt a kínálat színe-java, tehát nagyjából sejtem, mit lehet ebben a méretarányban kihozni. A mozdony jellegében hasonlít, de minden részlete erősen elnagyolt, kidolgozatlan. Az újságban a szokásos technikai bakik (szakkifejezések nem mindig helyesek) előfordulnak, és hát igazából én el tudtam volna képzelni, hogy a teljes számot egy mozdonnyal töltik meg, pont az SD (ami nem Switcher, ahogyan az újságban vélik, hanem Special Duty) sorozat annyira szerteágazó, sok helyen használt mozdony, hogy bőven lett volna miről írni. Annyira nem bánom a "beruházást", mert a talpról lecsavarozott mozdony nagyjából jól illik Máté fiam SIKU vonatjai közé, méretben, bár kidolgozásban eléggé egyenlőre áll a mérce azokkal és jól bírja a kiképzést a valódi szőnyegvasúton. A vacillálóknak még annyit tudok írni, hogy E-bayen 9-13€ között mennek maguk a modellek, tehát ha valaki szeretne egy ilyen asztalidíszt, akkor talán célszerűbb megvárni a megjelenést, olcsóbban kijön. Az újságosnál levő példányokat pedig át kell vizsgálni, mert több sérült-hiányos darab is kikerül, nem nagyon vigyáznak rá, utólag meg már nem nagyon lehet reklamálni: pénztár előtt nézze át mindenki a példányát, hogy sértetlen-e benne a modell.
a búcsúsok! Anno gyermekkorom szürke szeptemberét csak egy ilyen bekiabálás tudta feldobni: épp, hogy elkezdődött a suli elsején, még jó idő volt, vártuk a szeptember közepi búcsút. Amikor megérkeztek a szedett-vedett teherautóikkal, mindenki kerékpárra kapott és tekertünk a vásártérre, nézni a szerelést, meg persze reménykedni abban, hogy egy-egy ingyen kör leesik a frissen összerakott dodgemen.
Amikor felkerült a hirdetés, és megláttam benne a két MAN teherautót, nekem rögtön ez ugrott be. A búcsús Rábák a mai napig megvannak: hörögve-sziszegve húzzák a faluk közti poros utakon a két pótkocsit, E, P, Y, M mindenféle rendszám-fajta megtalálható rajtuk, a festés meg hát csak a vizsgán átcsusszanjon jelleg. Gyakorlatilag, néhány tűzoltó egység kivételével szinte már csak itt láthatjuk az egykor minden utat bejáró nehéz teherautókat.
Lassít az átjáró előtt, majd gázfröccsel visszatolja kettőbe, a következő gázfröccsre lelép a kupplungról és meglódul a szerelvény ismét.
Vontatmány nélkül fordul a második körre. A kipufogó kicsit kifúj, a jellegzetes turbó-hangba csak ez zavar bele kicsit.
Amíg a többiek megérkeznek, az állomás előtti téren akasztotta le a futót.
Az átalakítást nem vittem túlzásba: egyáltalán nem alakítottam át semmit. A cél nem az volt, hogy egy katalógusképből lelépett autót építsek, hanem egy olyat, ami jellegében visszaad valamit a Rába teherautókból. Szerintem ez sikerült. A lepukkant hatás érdekében koszoltam, maszatoltam, elhúztam, összefestettem mindent amit értem, legfeljebb selyemmatt festéket használtam a matt mellé.
A legtöbb segítséget ez adta: rézmaratott MAN - Rába átalakító szett :) A méretek érzékeltetése végett egy H0 talpfadarabot és egy REVELL festéket tettem mellé. Hát, a legkisebb ecset is túl nagy volt ahhoz, hogy a feliratokat a helyére igazgassam :) egy nagyobb sóhajtás elfújja az egészet a fenébe, tehát csak óvatosan! Igen, két szettet vettem, lesz folytatás is. Ide tartozik egy kis update: a Rába átalakító rézlap kapható, az ára 200Ft. A teljes költségvetést az igényekhez alakítottam: igen alacsonyra tettem. A szett ugye 200, az autó használtan 2500 körül állt meg, erre jött a pár gramm festék és a munka öröme ami mint tudjuk megfizethetetlen. Ennyit szántam tehát rá, a célnak megfelelő modellt létrehozni bőven elég volt.
És egy két a kiindulási és a végső állapotról. A bal oldali masina lesz a "szép" teherautó, a jobb oldali marad "búcsúsnak". Letöltöttem közben számos fotót a Rába teherautókról, még az is lehet, hogy a második valóban átépítés lesz, majd eldől. Igazából ezen az egyszerű átfestésen is kb két hetet ültem, ettől csak lassabban tudok dolgozni, ha tényleg szépen akarom megcsinálni. Mindenesetre, a rossz idő "rásegít" a benti munkák befejezésére már.
megint azt, hogy anyám én nem ilyen lovat akartam, de ezt más elsütöttük egyszer. Szóval hirtelenjében sikerült túladni a GP 30-ason, hogy átadja a helyét ennek:
Ez elvileg egy GE C 40-8 Narrow Nose. Eredetileg egy Dash 9-re pályáztunk, csakhogy ez olcsóbb volt, és 1:32-es méretű, az MTH Gauge One sorból.
Annyira azért nem vagyok hanyattesve tőle: félreértés ne essék, azt kaptam amit vártam, az USA Trains sokkal szebb kidolgozású, viszont árban is magasabban van.
Van 1-2 olyan megoldása ami manapság már TT-ben is büntetendő, pl a forgóvázzal együtt mozdulú első szoknya, amit utoljára a 80-as években láttunk (meg a Gützold retteneteken van ilyen még H0-ban, de olyat nem veszünk többet). A forgóváz sem olyan kidolgozott, mint az USA Trains gépeken, viszont maga az egész mozdony masszívabb, "ütésállóbb" kivitelnek tűnik, mint azok. Eredetileg ez egy nagyobb gép, mint a GP 30-as volt, bár az 1:22,5 ez pedig 1:32 a méretük nagyjából azonos, viszont a kidolgozása is olyan, hogy jobban elfér az űrszelvényben, míg a GP 30-as képes volt learatni a váltóállítókat, ettől békében megférnek, bár Mátét megkértem, ha nem muszáj ne járassa kitérőbe a gépét. A kapcsolókat le fogjuk Märklinre cserélni rövid úton, mert azokat a kocsikat kell majd vontatnia, egyelőre viszont meg tudtuk oldani, hogy F7-essel együtt vontatnak szerelvényt. Nem tudom, hogy hosszabb távra tervezzünk-e MTH beszerzést, majd eldől.
mentünk. Régóta húzódott már, és elsején, szombaton sikerült végre nyélbe ütni a hajtányoz(tat)ást a vasúttörténeti parkban, kapóra jött tehát a krampácsverseny rendezvény, ami alapvetően pályavasúti jellegű. Ezen belül a park egy PVG-t, mi pedig hármat biztosítottunk, valamint a park kézihajtánya is kint volt, a vendégek választhattak, melyikünkkel szeretnének jönni.
Magáról a versenyről röviden: a MÁV hivatásos PFT csapatainak egy-egy azonos hosszúságú sínszakaszt kellett megmunkálniuk: sínszálak lebontása, talpfacsere, visszaállítás, aláverés, mindezt kézi erővel, kézi szerszámokkal. Értékelték a gyorsaságot, pontosságot és a munkavégzést magát is. Nem, ez nem egy kirakat dolog volt, ténylegesen szétszedték a vágányt, ténylegesen kicserélték, összerakták, bemérték, átadták. A vágányok a körfűtőház B korong körül voltak kijelölve, így biztosítva, hogy minden csapat azonos hosszúságú szakaszon dolgozhasson. Az átadott szakaszt mérték, átnézték, értékelték a bírák, majd mintegy próbaként, a 17-es Nohab hajtott rá mindegyikre. Tényleg szép volt, látványos volt a verseny. A verseny után pedig termites hegesztést lehetett megnézni, közben pedig pályás eszközök és mérőkocsik bemutatója zajlott, na meg mi hajtányoztattunk.
Egészen más volt "belülről" látni a parkot, mint látogatóként, együtt dolgozni a park dolgozóival. Nagyon jól megértettük egymást, de egy dolog tisztán látszott: a fenttartás nagyon komoly hiányosságokkal küzd, míg a látogatókért próbálnak mindent megtenni a lehetőségeken belül. Mi ezt a park hajtányainak üzembe helyezésén láttuk: csak a második-harmadik körre már sikerült elindítani, később feltöltöttük olajjal a csontszáraz(!) blokkot, majd a kupplungot is beállítottuk - az átnézettként átadott járművön. (A másik átnézettként átadott jármű benzincsövén jókora hiányosságot találtunk, így napközben egy tank benzin elcsöpögött belőle, hiába próbáltuk volna üzembe helyezni, a gyertyapipa is hiányzott róla. Majd legközelebb azt vesszük kezelésbe :) ) Mindegy, estére már egészen jól porolt a masina, reméljük vigyáznak rá, úgy tűnik lesz gazdája ennek is. És reméljük azt is, hogy lesz folytatása a rendezvénynek, mi szívesen megyünk. Volt pár ötletünk, hova, hogyan lehetne egy jó kis hajtánypályát kijelölni a járműveknek, mi több, be is jártuk azt :)
Nagyon régóta kötődöm a vasúthoz, és sokszor adódott lehetőségem már vezetőálláson utazni, de most végre vezethettem is pár métert, az egyik M28-assal egy rövid utat tettünk meg a lóvasútnak kijelölt pályán, valamint a BHÉV 27-es vezetőállásában tettünk meg egy-egy kört. Nagyon jó volt, az M28-as nagyon kezes gép, nem lettem természetesen mozdonyvezető egy kör alatt, de jó volt vezetni a gépet :)
Délutánra jutott egy-két jutalomkör nekünk, és egy kis eye candy-ként még két Nohab érkezett a fordítóra valahonnan.
trainmodeller|2011. október 3., hétfő
Krea
Mi sül ki abból,
ha a kreatívok rászabadulnak egy terepasztalra? Nézzük:
Hát valami ilyesmi. Ötletes, lendületes, vidám. A feladatról és megvalósításról a YT oldalon írtak bővebben. A filmet az LMRA Railroad Club H0 asztalán vették fel, a továbbiakban a számítógépé volt a főszerep. Na, tegye a szívére mindenki a kezét aki épített már terepasztalt: hány ilyen kisfilm pergett le építés / játék közben? Na ugye! :)
