évben van egy-egy esemény, kiállítás, amire azt szokták mondani, hogy az év csúcspontját jelenti. Idén, ez a Gödöllőn látható modellkiállítás lesz, úgy érzem. Vigyázat, "ömlengés" található lentebb, aki nem szereti, inkább a következő bejegyzésre várjon, aki csak a fotókat nézegetné, klikk.
A beharangozók alapján sokat várhatott a látogató, eléggé felfokozott várakozás előzte meg az eseményt, a szervezők bevallása szerint meghúztak egy vonalat, ami alatt nem kerülhetett kiállításra modell. A kiállított asztalok, azokon a járművek egytől-egyig azt a szintet képviselték, amit elvár az ember egy ilyen rendezvénytől. Lehet vitatkozni ezen, vasutaskritikus blogján épp olvasható egy beszámoló egy másik kiállításról: én úgy vagyok vele, ha elmegyek valahová és nem tetszik, inkább már nem is írok róla, mert nincs kedvem állni azt a sárdobálást, ami egy vélemény megírása után vár(na) rám! Így nem volt beszámoló pl a szokásos éves MAVOE kiállításról sem: szinte ugyanazt láthattuk, amit eddig. Ha tudom, hogy valahol érdekesség várható, érdemes meglátogatni, akkor megyek már csak, mert x alkalommal utazni, belépőt fizetni, majd megnézni ugyanazt nem fogom, ez szerintem egyértelmű. Vasárnap, ráadásul délelőtt átogattam meg a rendezvényt, ami nem pont ideális időpont: rengetegen voltak, várni kellett még a belépésnél is. Magáról a helyszínről sok dolgot nem írnék, Gödöllő egy fontos állomása volt a magyar EU elnökségnek, elég sok mindenre jutott így pénz, a Művészetek Háza nevű intézmény szép, kulturált hely. A környezet is stimmelt hozzá, mindenhonnan, minden közlekedési eszközzel jól megközelíthető, valamint külön plussz egy városi helyszínnel szemben, hogy a vasárnapi rengeteg látogató ellenére is volt parkolóhely. A személyzet udvarias, külön figyeltek arra, hogy a megfelelően világos kiállítótér ne legyen vészesen zsúfolt, tehát ha kijött pár ember, akkor engedtek be új látogatókat.
A nézelődést Martisz Gábor asztalánál kezdtem. Szép, igényesen kidolgozott asztal, ha valaki nem olvasta volna száz helyen, akkor most tudja meg, hogy ez volt az első alkalom, hogy kiállításra hozta el. Az egyetlen negatívum, hogy látszik rajta még, hogy átépítés alatt áll. Gyakorlatilag egy városi fejpályaudvart, egy műszaki telepet, és két kisebb állomást láthatunk az asztalon - valamint a példásan kidolgozott terepet, részleteket. Kiemelném a digitális "finomságokat" az asztalon: a hangdekóder, vezérlés "alap" de ezen felül volt még füstgenerátoros mozdony, a felsővezeték szerelő járművet is láthattuk üzemben, valamint a működő áramszedős E103-as is elő-előjött. A vidámparkot nagyon sokan dícsérték, a fények, plakátok nagyon sokat adnak a hangulathoz.
Szűcs Miklós asztalát már többször, több helyütt láthattuk, de igazából annyi minden van rajta, egy olyan kavalkád, amit nem nagyon lehet megunni. Talán így van vele az építője is, a nagy méretű összeállításon mindig van egy-egy újabb apróság, ami eddig nem. A forgalom folyamatos volt, érhető ez a közútra és a vasútra is.
Áta, szintén Szűcs Miklós munkája. Gyakorlatilag az Északis kiállítás egyik legszebb eleme volt, az Áta modul. Mintaszerű, minden egyedileg készült, nagy gondossággal, az igazit pontosan leképezve. Igazi életképeket látunk, a leszaggatott vezetéktől a fát vágó szolgáltati lakásban lakó nyugdíjas vasutasig, hibátlan megvalósítás. Se több se kevesebb, mint kellene, ez így kerek egész, egy hangulatos, igazi mellékvonali állomást ilyennek lát az ember.
Kisfaludy Zsolt asztalának építését végig követtem a fórumokon. Igazából amennyire kicsi, annyira tetszett az ötlet, a megvalósítás, de főleg a szellemiség, hogy minél egyszerűbben, minél szebben, és lehetőleg olcsón. Van az a pénz amennyi alatt tényleg nem érdemes belevágni a modellezésbe, de itt látszik meg valójában, hogy nem kell milliókat beleszórni a nagy gyártók pénztárcájába, hogy igényes művet adhasson ki kezéből a modellező! A sínrendszer PIKO A Gleis, a terep hungarocell, épület alig van, a fák saját készítésűek - és megkapó az egész. Saját készítésű váltó jelzők, a padló alatti állítóművek Conrad gyártmányúak és egyedileg lettek alkalmassá téve a PIKO pályához, a vezérlés pedig egy analóg kapcsolópult egy pici PWM vezérlővel, ennyi az egész, egyszerű és nagyszerű! Amit láthattunk még csak egy darabja a leendő egésznek, mert még két elem készül a panellakásban tárolt asztalhoz, amelyen majd egy fűtőházi részlet lesz majd látható. Zsolt magasra tette a mércét, én kíváncsian várom a folytatást. Pont ez az asztal, amelyet nézegetve a fejemben beindul a számológép, hogy mennyiért lehetne a kis játék-terepasztalunkat eladni, hogy egy ilyenbe foghassak...
Bencs Zoltán TT méretű fűtőházát láthattuk már többször, de mostanra érkezett el az az állapot, hogy a vontatási teleppel és a forgalmi vágányokkal együtt már terepasztalt alkot. Szinte kizárólag egyedileg épített modelleket láthattunk, minden vontatási nem legjava vonult fel a TT asztalon! Motorkocsi, gőzmozdony, dízelgép, de a közúti járművek közül is nekem telitalálat volt az öreg Csepel TEFU színekben!
Kövér Zoltán asztalát is láthattuk már más kiállításokon. Gyakorlatilag erre az asztalra is elmondható, hogy minimális helyre maximális tartalmat sikerült elhelyezni - figyelem, a bezsúfolni szót szándékosan kerültem. A sok tereptárgy, épület, hidak, kanyargó út ellenére sem hat zsúfoltnak az üzem. Éppen ez a lényeg, a szintekkel, kanyargásokkal sikerült elkerülni a zsúfolt hatást, képzeljük el mindezt egyetlen síklapra helyezve, ugye, hogy mennyivel más lenne? A tárgyak, épületek különböző szinteken elhelyezésével külön jelenetek jönnek létre, amelyek önállóan megállják a helyüket, így például a dombtető a házakkal, az alsó szinten a gyalogátkelőhely - buszmegálló kombó, felette pedig az állomás - mozdonyszín - szenelő.
Végül, de nem utolsó sorban, Ténai László diorámáinál is hosszan időztem. Ott még nem, de itthon nézegetve a fotókat az jutott eszembe, hogy képeslapok, ezek három dimenziós képeslapok. A fotós ott állt egy-egy város egy-egy pontján, lefotózta amit éppen látott. Chur-ban, Kelet-Berlinben, az 1800-as évek végén vagy a hidegháború kellős közepén, és most itt van nekünk 3D-ben, körbejárhatóan, amit akkor látott. Egyben volt minden, a járművek, az épületek, az emberek, aki csak elsétállt mellettük, bánhatja.
Hazafelé jövet villództak a fejemben a képek, mit is kellene majd írnom erről a kiállításról, hogyan fogalmazzam meg vagy szedjem össze a lényeget, vagy hogyan lehet tárgyilagosan írni olyan dolgokról amelyek számomra inspiráló hatásúak. Nagyjából így sikerült. Mindehhez társul néhány fotó a képtárban, klikk. Ha ki kellene emelni, mi tetszett a legjobban, talán Kisfaludy Zsolt asztala. Vagy Áta. Vagy a nagy H0-H0e. Vagy a Martrain vezerlés. Vagy....
