az M40-es, de halad a Dnz pakli és halad az 520-as építés is, újra. A rossz kinti idő beszorított teljesen a házba, a kerti pályát betemette a hó, úgyhogy marad a benti munka, abból pedig van bőven. Hamarosan képekkel jelentkezem, mit hoztam össze idáig.
megmagyarázhatatlan láncolata vezetett odáig, hogy az Mdmot helye még szinte ki sem hűlt a polcon, már van lakó a helyére. Ismét vásároltam egy Tóth Laci-féle M40-es karosszériát és ablakokat hozzá. A réz kiegészítő szett már vagy egy éve ott porosodik valahol két könyv között, szóval legbelül készültem én erre, de azért amikor megláttam a börze topicon a hirdetést, nem tudtam egyetlen észérvet sem felhozni arra, hogy miért kell nekem ezt megvennem. Szóval a paklikocsi projekt mellé becsúszott oldalról egy M40-es, a kettő most együtt heverkezik az asztalomon...ez van. Azt meg kell állapítanom, hogy ez sem sokkal jobb, mint az enyém volt, lesz rengeteg munka vele mire kikupálódik valamennyire. Hogy milyen hajtást teszek bele, jótékony homály fedi, igazából a kasznit szeretném készre szerelni, festeni, feliratozni, így a hajtásban egyelőre nem is gondolkodom, lehet, hogy dummy marad jó ideig. Szóval, lett egy Púposom. Megint.
lelkesebb és naprakészebb blogger kollégák már kivesézték, én csak begyűjtök most. Jobb híjján, mivel sajnos az idei nürnbergi kirándulás nem jött össze, következnek a 2012-es év újdonság katalógusai.
Sokat nem tudok hozzátenni sajnos. Egyelőre nagyon nem vagyunk vásárlóerő, hogy 1-2 üdítő kivételtől eltekintve (ACME V63) befektessenek nagyobb összeget országspecifikus járművekbe, maradnak az átfestések továbbra is, valódi "formneuheit" aligha lesz. A Märklin szokásos grandiózus katalógusa végén láthatóak az 1-es újdonságok is, nem dobtam hátast az egyetlen új mozdonytól (és változataitól), inkább a várhatóan 1500€-s árától. Válság van - vagy csak ezt hazudja nekünk valaki :)
ültem ezen a szemlén, megint az a helyzet, hogy most szemlézem holott megjött a következő szám is, de arról majd jövő hét végén.
Vasút&Modell 2011.ősz
Címlapon: 109-es sor.mozdony Strasshof fűtőházban. Az első cikk a Déli Vasút korabeli plakátjaival foglalkozik, a 109-es sorozatot pedig mi leginkább oda tudjuk kötni. Azért érdemes belegondolni, akkoriban az egyetlen marketing lehetőség volt a plakát, hirdetés, tehát igen komoly üzenetet kellett közvetítenie. Mindehhez hozzátartozik a nyomdatechnika és maga a plakát készítés sajátságos mivolta, mindjárt másként értékeljük ezeket a művészi kidolgozottságú képeket.
NKP 765, egy amerikai mozdony bemutatása: bár Máténak mindene az amerikai vasút, a gőzmozdonyok valahogy kiesnek ebből. Igazából ha már külföldi vasút, a biciklivel vasúton című sajátságos útleírást jobban értékeltem. Folytatódik a Sín sorozat, a fogaskerekű vasutak közül a Rimamurányi vasmű és környéke leírásával. Ebből a számból, vitathatatlanul a kedvencem a Ganz sínbuszos cikk. A leírás sokkal objektívebb, kitér arra, hogy ez egy szükségmegoldás volt, nem is vitatható, hogy miért nem lett belőle tömeggyártás, kellett volna még dolgozni rajta. Eddig nem publikált fotókat is láthatunk. Az Ontraxs kiállítás egyik gyöngyszeme a Hezelpoort dioráma, ami végül is diorámától több, terepasztaltól kevesebb: a járművek járnak rajta, még ha sajátos megoldással is, de gyönyörű részleteket láthatunk akármelyik részét vizsgáljuk. Gödöllői kiállítás, beszámoló tőlem - erről olvashattunk sokat, próbáltam összefoglalni a főbb részeket. Gützold V180 teszt - egy kis infóval a valódi gépről. Nekem anno megvolt a "sima" és a "törött" orrú is, igazából nem vagyok rajongója a Gützold termékeknek. Tillig TT emeletes kocsik - belső világítással valami gyönyörű szerelvényt kapunk. Piko Blauer Blitz: szerintem az egyik legszebb motorkocsi. Nem véletlen, hogy akárhányszor hazánkba látogat, kimegyünk megnézni. Végül pedig egy beszámoló a bécsi Modellbau Messe -ről, Noch lézer vágott épületekről.
ModellEisenbahner 2012/2
Ez még viszonylag friss szám, most jött ki a február. Nem olyan régen vezették be azt, hogy több mindent bemutatnak, "villámteszt" keretében és egy rövid értékelést is adnak róla. A címlapon láthatjuk, hogy 14 modell tesztjét találjuk a számban, felsorolni is hosszú lenne ennyi mindent. Két dolgot emelnék ki főként: a címlaptéma a DR egykori 243/143 -as sorozata, amely már szinte a DR-korszak végére esett így jócskán találkozhatunk vele DB színekben is. Természetesen a modellek sem maradhatnak ki a bemutatásból, szinte minden méretarányban és festési variánsban elkészült már a mozdony. A másik pedig egy H0e asztal bemutatása, amely Wernigerode kisvasútját mutatja be, nagyon sok szép, egyedi részlettel amelyet az eredeti alapján építettek. Érdekességképen, bemutatnak egy motorvonatot amelyet nemrég Kanadába szállítottak, egy ottani turistaparadicsomban fogja tovább szállítani az utasokat. Német jellegű asztalt építőknek nagy segítséget jelenthet az egységesített, Württembergi szabvány állomások terveinek bemutatása, rajzokkal és fotókkal, valamint egy modell épület építését is végigkövethetjük.
is aktuális, szerintem most még jobban a kispénzű lehetőségek tárháza. Nem kell krőzusnak lenni ahhoz, hogy egy kis szőnyegvasutat összehozzunk. Elég népszerű volt anno a kukázott vasútmodelles post, most egy "tematikus" gyűjteményt mutatok be, nézzük Máté fiam modelleit. A kiindulás: amerikai stílusú modellek, minden mennyiségben, olcsón, strapabíróan.
A modellvasút gyűjtést régi, innen-onnan összeszedett PIKO Junior kocsikkal és PIKO pályával kezdtük. A Junior mozdonyoknál egy szempont volt, 500-1000Ft maximum, a kocsiknál pedig 500Ft volt a határ. Összejött 4 BR80-as és 4 kis kék gumi dízel valamint jó pár kocsi. A hirdetéseket kell csupán figyelni, résen lenni, de volt olyan jármű amit több másikkal együtt "csomagban" vettem meg. Amikor Máté érdeklődése az amerikai vonatok irányába fordult akkor sikerült egy Mehano dízelt vásárolni neki, természetesen használtan, kicsit romosan, Southern Pacific festésben.
A képen: az első Mehano, a zöld Southern, majd a legfrissebb, 700Ft-os Santa Fe.
Aztán a Mehano dízelt követte két másik és két Bachmann gép, de sajnos a postának köszönhetően csak a két Bachmann ért ide. Alapvetően innen indult el a "gyűjtemény". Nemrég kezdtük el a teljes átállást, amerikai modellekre.
Variációk egy témára: Southern Alco és Bachmann gép, egyikük kb 1000Ft, a másik nagyjából 14 ezrest kért.
Mit kapunk 14-ért? Áttört rácsokat, finom vonalakat.
Nos, 1000Ft-os nagyságrenden éppen csak, de megy a mozdony.
Vannak itt részletek bőven, nem csak a néhány évtized feljesztés a különbség. A Bachmann gép az egyen-belsőre és hajtásra épül.
A börzén feladott hirdetésekkel sikerült minden PIKO Juniort eladni, és egyesével érkeztek Mehano kocsik is végre. Gyermekkorom első H0 készlete pont egy Mehano szett volt: a Conrail 6297-es SD40-es dízele, négy teherkocsi és egy caboose, valamint egy 8-as alakú pálya. A mozdony kinyírhatatlan volt, hosszú hosszú évekig szolgált, túlélte a kocsikat és a pályát is. Mivel a Mehano pályához nem lehetett váltót kapni, meg egyáltalán síneket sem, a pálya használhatatlan volt, PIKO-t gyűjtöttem tovább. Szóval ez az emlékkép élt még bennem élénken, amikor a Southern Pacific dízel megérkezett. Az egyszerű szerkezet könnyen helyrehozható volt, a kerekek és érintkezők pucolása óta hibátlanul rójja a köröket.
Még két Bachmann gép, F unitok. A New Heaven festésű csak dummy, a másik pedig tekintélyes súlyú, on-board DCC gép.
Emlékeimben a Mehano kocsik egyszerű felépítése és egyen-formája élt, ehhez képest kicsit meglepődtem, amikor az "új" kocsik megérkeztek: volt köztük egy áttört rácsos élőállat szállító kocsi is, aminek nyitható ajtaja volt, külön felszerelt tetőjárdája és kézifék-kerekei. Hát jó: tényleg nem vitték túlzásba a díszítést, feliratozást és a méretpontosságra, feliratok pontosságára sem vennék mérget, de jól gurulnak, stabilan futnak, és nagyon jól mutatnak szerelvényben.
És ismét Bachmann gép: forgóváz hajtásos, a Made In Jugoslavia Mehano gépekkel egyidős kivitel lehet, motorja leginkább a PIKO E69-esére hajaz, vastag, elnagyolt részletekkel.
A zöld Alco dízel szintén egy csomag-szerűség vásárlása útján került hozzánk: egy motorosra alakították és a súlyt beletömködött gyurma képviseli. Bármilyen meglepő, de még így halálán is nagyon jól teszi dolgát: vontat, halkan fut, elvisz 3-4 kocsit fél hajtásával.
A tipikus Mehano kocsik. A Bettendorf-forgóváz kidolgozása csak jelképes, egyen-forgóváz és "kinematika" minden kocsi alatt. Az utolsó időkben már cserélhető volt a kuplung.
A dolog megkoronázása egy komplett Mehano szettre lecsapás volt: A jófogás.hu oldalon, Bács-Kiskun megyében hirdettek H0 vasúti kocsikat, 3500 Ft-ért és a képen egy mozdony volt az öt kocsival. Rákérdeztem, először e-mailen aztán telefonon is: együtt, a hibátlan szett 3500Ft....nagyon nagy szerencsém volt, hogy Kecskeméten lakó unokatestvéremet sikerült ráállítani, így másnap már nyélbe is üttetett az üzlet, már náluk van a szerelvény, onnan majd egy látogatáskor elkerül hozzánk, így még a postát is megspóroljuk. Index börzén 8000-et elkérnek egy szép mozdonyért, vagy 2000-et a kocsikért, de Vaterán olcsóbban is találhatunk.
Ahogyan a zárt kocsikból, a tartálykocsikból is többféle kapacitású készült.
Egy szó mint száz, a jelenlegi állomány tehát fillérekből állt össze: 11 teherkocsi, 7 mozdony van eddig, a két újonnan vásárolt Bachmannt is beleszámítva. Ezek árát nem számítva kb 15 ezer Ft-ot költöttünk el, de kellett még pálya is alájuk! A szettet vásárlók már itthon is követik azt a trendet, hogy a kellően alacsonyra vett árnak köszönhetően csak azt tartják meg egy-egy készletből, ami számukra fontos: van, aki a szerelvényt, van, aki a pályát, van, aki a vezérlést, a többit pedig mi megvehetjük olcsón.
A nyitott gondolák is készültek több színben - nos, hogy melyiknek van köze a valósághoz, inkább ne firtassuk.
Caboose, szénszállító kocsik. Utóbbiak pillekönnyűek, két pici lemezke lenne a súly a két végén, szerelvény elejére inkább ne sorozzuk be őket.
A Geoline pálya már bizonyított többszörösen nálam: a gyerekek nyúzását-taposását könnyedén viseli, bárki összerakja, jól tart, minden elfut rajta. Nem volt kérdés, hogy a PIKO síneket mire cseréljük. A meglévő sínek értéke gyakorlatilag nulla volt, még a nyáron megkapta Máté a homokozójukba, játszani őket, hihetetlen vár és alagút pályákat építenek belőle, fittyet hányva emelkedésre, ívsugarakra és szabványokra: de így van ez jól :) Aztán lőttem egy komplett körpályát, váltóval, 8 ezer Ft-ért, majd apránként a bővítéseket (akár 10-15 elemet is vásárolhatunk pár ezer Ft áron!). Számoljunk tovább: a használt mozdonyok és a használt pálya összesen kihozható 25 ezerből, ehhez még egy jó öreg strapabíró Fz1-re van szükségünk, és mehet a játék. Ez nekünk adott volt itthon, de 4-5 ezer Ft körül vehetünk egy hibátlan példányt. Van tehát pályánk váltóval, 5(7) mozdonyunk, 11 kocsink és nem értük el a 30 ezer Ft-ot: azt hiszem a gyermek vonatoztatása ezzel megoldottnak tekinthető.
A Caboose kidolgozása is jelképes, ablakok üveg nélkül, egybefröccsöntöt kapaszkodók.
A szénszállítón is megtaláljuk azért a léghengereket, csappantyúkat és az elmaradhatatlan fékkereket.
Mind a régi Mehanok, mind a Bachmann dízelek kivállóan állják a sarat, igaz, hogy Máté megtanult rájuk vigyázni, de tudni kell, hogy simán vonatozik akkor is ha nem vagyok otthon (csak akkor megy az Fz1 ha van felügyelet!) tehát tologatja-vonogatja, akár 3-4 mozdonyt összekapcsolva, és persze minden vonatozáskor történik valami hihetelten baleset, a szénszállító vagon csak robbanóanyagot szállíthat és a tartálykocsin sem vicc az "Extremely Flammable" felirat....
Kicsit kevesebb lesz most a bejegyzés, mert a járművekre megy el minden szabadidőm: készül a hét végére két lapszemle, akkor lesz érdemes leginkább visszanézni. Viszont, a Youtube csatornámra töltögetek fel videókat, kertivasút témakörében, tessenek csak klikkolni, kényeztetni a szemet.
tőlem, mikor van időm modellezni. A válasz egyszerű: leginkább nincs időm, ami van, az is csak este.
Egy pillanatkép, amikor este a kölykök épp elvannak valamivel foglalva és leülhetek reszelni valamelyik romot. A Dnz kocsi szépen halad, elkészültek az ajtónyílások, ajtók, készül az ablakok befalazása is hozzá.
méltatlan időben, verőfényes napsütésben tartottuk a két frissen érkezett MAXI teherkocsi futópróbáját a hét végén:
a szürke és a barna kocsi érkezett a szerelvényhez. Elég jól alakul ez a vonal, jó áron sikerült lecsapni rá, Vaterás vétel volt. Az érdekesség kedvéért megjegyezhető, hogy ugyanattól vettük, akitől a sárga F Unit érkezett. A csapágyakra ráfér egy olajozás, mert elég gyatrán gördülnek, de a benti teszt pályán egyelőre jók teszt-terheléshez :)
Sajnos nagyjaink igen csak odacsaptak a lovaknak, így ami eddig működött, most nem: eddig érdemes volt kintről vásárolni, most eléggé fordított az irány, a magas € árfolyamnak köszönhetően inkább külföldre adjunk el mindent, ez látszik a legjobb iránynak. Új beszerzésről a továbbiakban tehát nem sokat lehet majd olvasni, ha így maradunk.
Saját építésről annál inkább: a három személykocsi mellé megkezdtem egy Dnz poggyászkocsi építését, egyelőre a bontásnál tartok, építeni még csak az alvázat sikerült. Alkotasu topictárs mindenre kiterjedő képes útmutatása alapján épül ez a kocsi is, tehát gyakorlatilag egy utánépítés. Annyi a saját benne, hogy az alvázat másként raktam össze.
Itt látszik jobban, hogy több darabból vágtam össze az alapot adó kocsi alját egy új alvázzá. A csalást ott követtem el, hogy a csapágyazást nem tettem ki a kocsi végére, ahogyan kellett volna, mert nem sikerült jól megcsinálni: maradt mindkét csapágyazás a gyári, csak toldottam közéjük és mögé annyit amennyi kellett. Meglepő, de alulról nézve még így is vállalhatóan néz ki, futnak a vonalai :) A kaszni még igencsak alakul, egyelőre inkább bontok mint építek rajta. A hátfala már készen van, az oldalfalhoz még nem nyúltam. Egy alapozó réteget felfújtam rá de már visszacsiszolás alatt van, csak simítottam az oldalát és a tetejét vele. Csiszolok, reszelek, csiszolok, reszelek, ez van, messze még az eredmény. Mindeközben elég óvatosan kell dolgoznom, mert nincs több alapul szolgáló kocsim, pótalkatrészem, kétszer meggondolom, mielőtt valamit végleg alakítanék rajta.
látogatóim, szavazzatok. 2010 októberében illesztettem be az oldalra a Google Adsense hirdetéseket, és a tegnapi napon kaptam meg az első kifizetést: 238Ft-ot utalt a Google. A szavazás témája pedig: vasúthoz, modellezéshez kapcsolódó dolog vásárlása, mondjuk 300Ft-ra kiegészítem a keretet. Nincs konkrét megkötés azon kívül, hogy vasúti témájú dolog legyen. Én máris fellapoztam a V-vel kezdődő aukciós portált és kiválasztottam pár tételt, most rajtatok a sor. A nyertes ötletet megvásárolom :)
Röviden a Google Adsense programról: hát, úgy tűnik nagy mértékben nem éri meg, legalábbis alacsony látogatottságnál. Átlagosan havi 6-8 ezer látogatóból 10 kattintást tudok gyűjteni, így gyűlt össze a mai napig 5,94€ a számlán, ebből utaltak át 0,valamennyit most. Ettől eltekintve nem ér annyit sem, hogy tököljek a html kódok kiszedésével, szóval ha zavar a hirdetés, állítsd be a böngésződben a blokkolását inkább.
éve fut már ez a blog. Sokszor gondolkodtam is, hogy ideje lenne tovább lépni. Jellemzően ezek akkor kerülnek felszínre, amikor évforduló közelében járok. Biztos, hogy modorosnak hat, de év végén azért csak-csak visszatekint az ember - pláne, ha van már hová visszatekintenie: az itt szereplő néhány bejegyzés, fotó már elég jó alapot adhat ehhez. Igyekszem egyfajta egyensúly megtartására, kerti vasút - szobavasút - hajtányozás - vonatozás tekintetében, mind az életben mind a blogban. Idén a vonatozások kivételével ez szerintem nagyon jól sikerült. Vonaton elég keveset utaztam, kirándulások, fotózások elmaradtak, szinte alig készült vasúti témájú fotóm. Nem a hely a gond, inkább az idő. Elég sok helyen jártam az országban, ahol adott lett volna a fotótéma, inkább az idővel volt gond. Szeretnék minél jobb fotókat készíteni. Egy hirtelen lefotózott, "ott ment előttem" kapáslövésnek nem látom értelmét, a szépen kidolgozott, jó helyről jókor lőtt fotó számomra többet ér, mint tíz ilyen. Nap-mint-nap találkozom a Traxx mozdonyokkal, sőt a napokban FLIRT szerelvény jár felénk, látom amit meg szeretnék mutatni de nem jut rá idő, hogy meg is valósítsam. Egyelőre. A dolog odáig fajult, hogy a napokban még a fényképezőgépemet is eladtam, mi több, a tükörreflex után könnyen lehet, hogy kompakt vagy brigde gépre váltok. A megfelelő eszközt keresem, mert nem tudom megtenni, hogy az objektíveket hordjam magammal mindig, egy gép kell amivel lehetőleg mindent meg tudok valósítani. Gondolom az olvasóknak is elege van a mobilos videókból, én viszont nem akarok újabb kütyüt, tiszta sor, hogy HD videós masina a cél tehát. Erről egyelőre ennyit is.
A házunk építésekor a H0 gyűjtemény és a terepasztal ment a levesbe. A maradékokon épült fel a kis játszós asztal, a játszós modellekkel, aztán elindult ebből egy olyan barkácsolós vonal amit jó lenne tovább vinni. Elkészültek az első saját járműveim, átfestéseim, látom a hibáikat de szeretem ezt csinálni, most is készül egy-egy újabb kocsi. Továbbá, most látom idejét, hogy egy nekem jobban tetsző, talán szebben kidolgozott asztalt meg tudjak valósítani. Ennyit tudok válaszul mondani, a felmerült kérdésekre - nem sajnálom-e az asztalt. Nem, ötleteim vannak, most már több lehetőségem van arra, hogy megvalósítsak néhányat belőle, megyünk tovább a következőre.
Idén szerintem minden eddiginél többet hajtányoztunk, még akkor is, ha a keskeny nyomközű "dobozos" egy métert sem ment. Vértesacsán jó volt és jó most is a pálya, elég sokat tudtunk lent gurulni, eljutottam végre saját járművel 1-1 szünetelő vonalra, megjártuk a vasúttörténeti parkot és a BKV sínjeit is koptattuk kicsit. E kettő válhatna hagyománnyá is akár, bár a parkban az általam vártnál kevesebben vannak, de nagyon jó lehetőség, hajtányozásra. Reméljük az ottani járművek üzemképesek, rendben vannak továbbra is.
Végül de nem legutolsósorban, idén minden eddiginél többet kertivasutaztunk, köszönhetően az új pályának és a sok járműnek, ami nálunk megfordult. Jöttek kocsik , mozdonyok, és megérkezett az első live steam gőzösünk is. A ráülős kerti vasutat nem sikerült befejeznem, de nem kapkodok, ami eddig elkészült szerintem jó lett, használható lett, és az ideiglenesnek készült favonat még mindig állja a sarat, üzemben van :)
A legvégére hagytam az olvasókat. A bevezetőben elindított gondolatot fejezném be ezzel. Szóval sokszor felmerül, hogy merre tovább, ideje továbblépni valami más felé vagy menjen tovább a blog, de egy-egy komment, e-mail hatására visszajön az ami elszállni látszik és lesz új anyag a bloghoz. Megkaptam már párszor, hogy miért adok-veszek modelleket, de ez így megy, ebből megy a blog, ebből van anyag az újabb és újabb postok alá. Ígérni nem tudok semmit a jövőre nézve, hogy lesz-e terepasztal, épül-e újabb szakasz a kerti vasúthoz, megyünk-e hajtányozni a négyes metró vonalára, nem - csak - rajtam múlik. Köszönettel tartozom minden egyes olvasómnak, akik akár szándékosan akár véletlenül az oldalamra klikkoltak. Külön köszönet azért, hogy a tragikus helyesírásomat is elnézi mindenki :) Boldog új évet kívánok mindenkinek!
a régi terepasztalnak holnap nagyon fog örülni egy srác valahol, az új terepasztalhoz tegnap megérkezett az első elem. A fordítókorong. Hát ez van, ilyet akkor kell venni, amikor olcsón van, nem akkor, amikor tényleg szükség lenne rá. Kicsit olyan érzés ez, mintha a vanília illatú Wunderbaumhoz keresnék autót, de sebaj. Szóval boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak, és ne feledjétek, vonatot a fa alá!
újra közlekedik Budán és Pesten a fényvillamos. A BKV az elmúlt években kicsit nyitott a közlekedésbarátok felé, így a fényvillamos és az egyéb programok is kifejezetten számukra kerültek bevezetésre. Részletes menetrend itt található: http://www.bkv.hu/hu/kozlemenyek/ujra_itt_a_karacsonyi_fenyvillamos
A tegnapi napon, miután leadtuk ajándékainkat a Mikulásgyárban, mi is kipróbáltuk. Nagyon szép, rengetegen fotózták a megállókban, a kívül-belül kidíszített UV szerelvényt. A személyzet kifejezetten utasbarát kivitelben került elhelyezésre a járművön, a bemondás sem a megszokott "szllkllmantérrkvtzik", a gyerekek élvezték nagyon. Mivel velük közlekedni nem egyszerű, hiába húzta a vállamat a fényképező vállszíja, egy fia fotót nem tudtam lőni a szerelvényről. De azért aki teheti nézze meg, menjen egy kört vele, egészen más élmény UV-zni mint a Combinon ülni. Megközelítésre így a karácsonyi őrületben csak a tömegközlekedést tudom ajánlani, autót a város szélén vagy valami kintre eső parkolóban hagyva.
a live steam gőzös megérkezése óta nem volt "elektromos" forgalom a kerti pályán. Valahogy egyszerűbbnek tűnt kimenni, felfűteni a gőzmozdonyt, és vonatozni, újra feltölteni, vonatozni, mintsem a pályát takarítani holmi levelek és piszok miatt. Nameg, a trafó és az erősítő is cserére várt, addig amíg a régi trafókat el nem adtam, nem vettem meg az újat, ez is hozzátett 1-2 hetet a dologhoz. A múlt hétvégén már nem húztam tovább a dolgot, a nemrég megérkezett erősítő is csak szobai próbán volt, a nap fent sütött, így a tavaszias időjárásban kiköltöztem pályát tisztítani. A diófa levelei három délelőttre elegendő munkát adtak (maga a fa pedig rengeteg diót), ezzel már nem kellett foglalkoznom, csak a pálya teljes átpucolásával. A szokásos módon fogtam és lemostam az egészet. A pályán nagyjából fél-háromnegyed óra alatt értem végig, mert nagyon nagyon durván elkoszolódott, az előző tisztítás óta másfél hónap telhetett el.
Mátéé volt az elsőbbség, egy nagyobb tehervonatot állítottunk össze amivel több kört ment az amerikai mozdonyával, addig én készülődtem az új kedvenccel, a füstölőssé alakított BR80-assal.
A füstölőt elég nehéz jól üzemeltetni. Valahol a 0 és az 1ml közötti folyadékot kell beletölteni és akkor jól megy, ha sokat töltök nem megy ha keveset akkor alig pöförészik. Viszont végre teljes a kis mozdony, füstöl, pöfög! A benne levő dekóder képes a dinamikus füstgenerátor kezelésére így nem kérdéses, hogy majd ilyet is szerzünk hozzá. A kerti vasúthoz történt még egy beszerzés, de nem gördülőállomány képében, hanem 25 méter 2.5-es sodrott réz vezeték érkezett. A képeken lehet látni, hogy több helyen a pálya mellett fut egy fehér kábel. Ez adja sok helyen az áramellátást, de ez csak 1.5-ös átmérőjű. Amikor készült a pálya, a nagy részén földben vezetett 2,5-ös kétszeres szigetelésű kábeleket tudtam lefektetni, a bővítésnél viszont már nem, így az akkor éppen kéznél levő 1,5-es csillárvezetéket használtam. Mivel nem akartam, hogy ez legyen a végleges megoldás, a leásást nem is csináltam meg - ha leásom tuti, hogy úgy marad végleg, és a vékony kábelen a nagyobb áramerősség nem valami jó dolog. Végre megvan a kábel, lehet, hogy ha elmaradnak a nagy fagyok, nekilátok valamelyik hétvégén, ha jönnek a fagyok akkor csak tavasszal, de rendesen lefektetem a kábelt, a kötések itt is dobozba kerülnek. Így a képekről a zavaróan igénytelen fehér csillárvezeték el fog tűnni végre!
"A felnőttek a végén még azon is sóhajtozhatnak egyet, hogy míg az ő kiskorukban a villanyvasút egy átlagos gyerekszoba alapfelszerelésének számított, a múzeum shopjában egy kis kortárs elektromos mozdony 24 ezer forint, és akkor még nincs se kocsink hozzá, se egy centi sínünk."
24 ezerért talán használt holmi lehetett? A decemberi MEB tele van akciós, karácsonyi ajánlatokkal, nagyon jó szettekkel, ezt szívesen lehoztam volna, de itthon ebből semmit sem látni, nem kaphatóak, a boltok weblapján nem látom a karácsonyi akciókat. Arra gondoltam, körbetelefonálom őket, hátha csak a weblapon nincs kint, de végül letettem róla. Tegye fel a kezét, aki a gyereknek 40-60 ezer Ft közötti villanyvasutat venne? Nem látom! Ott a hátsó sorban talán? Ja nem csak vakarózik. Szóval ez van, a fenti cikk utolsó mondatán el lehet gondolkodni. A mára felnőtt, blogoló vasútmodellezőket mind-mind ennek köszönhetjük, és sokan azért írunk blogot, hátha 1-2 embert sikerül visszahozni ebbe a nagyon szép világba, ahol ha akarod mozdonyvezető vagy, ha akarod forgalmista, ha akarod utazol az Orient Expressz-el, vagy ICE-n száguldasz valahol Németországban de ha mégsem akkor lehetsz ismét kisgyerek, a vonatoddal. Ennyi.
agyaltam még egy kicsit. Aztán méricskéltem, rajzoltam tovább, próbálgattam mi hogy fér el. Végül pedig minden bátorságomat összeszedve a döntéshozók elé terjesztettem félve terveimet (feleség). És lőn csoda, megszületett a közel végleges eredmény. Kimérve, elfér, elférünk, beférünk, stb, e örö, bódottá.
Négy méter hosszú, 120-125 centi széles. A középső részen 80 centi körüli szélesség, ami kezelhetővé teszi az állomási részt valamint könnyebb hozzáférni mozdítás nélkül az asztal mögött levő ablakhoz. Ennek ellenére hasonló megoldással kis mértékben mobil lesz, ez alá is gurulós lábakat építek be. Az elképzelés szerint két részre lehet majd bontani, két méteres darabokra. Az illesztést a fremo-s moduloknál látott módon szeretném megoldani. A témája magyar jellegű asztal, lesz, a bal oldalon fűtőház. jobb oldalon ipartelep, városias környezettel, utakkal. A pályaudvari szint alatt rejtett tároló pályaudvar kapott helyet, itt spóroltam annyit, hogy hurkot kihagytam. A hurok a tervezett beépítésnél a terepből sok helyet elvett volna. Első körben a Medikernél összeállítottam kosárba a síneket, nagyjából az előző asztal árából megvan a teljes sínrendszer! Viszont, egyelőre a négykerekűn dolgozom, tehát az építés elkezdésére még várni kell. Majd valamikor tavasszal kezdem, addig a garázsban elvagyok. Kommentokban várom, hogy mit gondoltok a tervről.
utolsó útjára érkezett hozzám, még a télapó hozta a tavaszias reggelen. Mondjuk zöld autója volt rénszarvasok helyett, meg a ruhája is zöld volt, de hát mindegy, a postás is télapó valahol, az év minden munkanapján képes meglepetést okozni.
Nos, hát ő Jenny. Áramszedői elkoptak, a sajátos Märklin megoldásnak hála belevertek a kerék küllőibe amitől azok megszorultak és a motor fém fogaskereke ledarálta a tengelyen levő műanyag fogaskereket, így működésképtelenné vállt. Nem csak ez a hibája, hiányzik ez-az róla már sajnos, de nem is a gyűjtemény díszének vásároltam, eleve alkatrésznek érkezett, egy Junior szettes PIKO mozdony áráért nagyjából.
Jenny a kis Mamod gőzösnek tartogat némi feljavításhoz szükséges anyagot: csatlórudakat, gőzhenger utánzatot, lámpákat, és egy széntárolót amiben el tudom majd az RC elemét és áramköreit rejteni. Ezen kívül a benne lakó füstpatron a BR80-asba vándorol, és a fém fogaskerekes standard Märklin motor is jól jöhet még - tartaléknak elteszem. Az üzemképtelenül érkezett mozdonyt néhány perc alatt megszabadítottam a forgást akadályozó elkopott érintkezőktől, így képes volt pár métert menni, de a legyakott fogaskeréknek köszönhetően igencsak berregő hangon. A motort kiemeltem belőle, így további bontásig a gyerekek új kedvence, szabadon tologatható a padlástében levő tesztpályán. Egyébként gyönyörűen simán fut, a Mamod ugrálása sehol sincs Jenny suhanásához képest...jó lenne a teljes futóművet átmenteni, de több probléma megakadályozza ezt, például a kerékátmérő, ami a Mamod gépnél a működést alapvetően befolyásolja. Így ilyen komoly műtétbe még nem fogok, de amit tudok átépítek a live steam gépre, hogy egy kicsit szebb legyen. Meglepiként Jennyvel egy dobozban egy újabb umbauwagen is érkezett, hogy a szerelvényem immár négy kocsis legyen, nagyon szépen néznek ki együtt a kocsik, örülök az új beszerzéseknek.
és be is üzemeltem az új erősítőt. A kerti pálya tervezésénél, már a legelső, simán homokra fektetett pálya esetében kiderült, hogy az egyik legfontosabb dolog a tápegység. Bár az a pálya még a régi háznál volt, az sem volt teljesen sík, az U alak mindkét szára emelkedett. A kertivasúti találkozón pedig elég gyakran lenyomtuk az igencsak kevéske mobile station korlátját.
Az "átmeneti" pályán már többféle tápegységet használtam, és időközben kiderült, hogy a Mobile ami nálam volt, a H0 szettekhez kapható, gyengébb változat, így lecseréltem egy erősebbre. A pálya elég tűrhető sík terepen feküdt, egészen jól működött minden, a kis körben négy betáplálási pont is volt.
A mostani pályánál már becsövezett vezetékekben, 1.5 és 2.5-ös réz kábelekben gondolkodtam eleve, így készült el minden. Megvásároltam egy 60VA-s Märklin tápot és bíztam abban, hogy mindent megtettem a siker érdekében. Nos, lótúrót. Az emelkedők többszöri próbálgatásra lettek kialakítva, hogy a gyenge gépek is felhúzzanak rajta néhány kocsit, a próbaterhelés pedig a csupa fém F7-es volt. Hamar kiderült azonban, hogy a Mobile elvi, 2.1A-s terhelhetősége semmi, két mozdony megindítása már gondot okozott neki, állandósult a zárlatjelzés. Vándorffy Józsi ekkor jött a képbe, készült egy kísérleti DCC erősítő, amely be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Voltak hiányosságai, de egy teljes szezont végigüzemelt becsülettel, néha négy vonat egyszerre közlekedett a pályán, alapvetően jól bírta.
Azonban, a végleges megoldástól messze volt. A mérések alapján mind az erősítő, mind a tápegység hiányosságokkal küszködött. A tápegység is elég hamar kimerült, a nem stabilizált kimeneten akár 1-2V esés is mutatkozott terhelésre. Felváltottam egy nagy teljesítményű labortáppal, a mérések idejére, de akkor az erősítő érte el teljesítőképessége határát, simán lehetett volna tojást sütni a hűtőbordákon, a hőkioldó is működött 1-2 esetben. Ekkor Józsi már dolgozott az új megoldáson, részben azért, mert épült Joó Feri monster-sized kerti pályája, oda pedig kell a táp rendesen. Az elkészült erősítőt nálunk próbáltuk ki koraősszel. Csodát láttam, a mozdonyok mintha újjászülettek volna, az emelkedőn vánszorgás - hangerő - fényerő csökkenés helyett a V200-as akár öt kocsival is vágtázott felfelé, mindezt 16V-os sínfeszültségnél (az eddigi 23V helyett)! Nem volt kérdéses, hogy erre van szükségem. Sikerült eladnom a két Märklin trafót, és beszámolta a régi DCC erősítőt, én pedig itthon a kiürített dobozba berámoltam mindezt:
Ennyi az egész, az a pici laptop táp méretű fényes doboz a nagy teljesítményű kapcsolóüzemű tápegység, a fekete doboz pedig erősít. Csak jelzésként emelném ki a dupla betáp vezetéket, 10A az nem játék. A DCC erősített kivezetésen levő 1-es rezet azt hiszem ideje lesz 2.5-ösre cserélnem, mielőtt elvilágítom :) Az erősítő rendelkezik még visszacsatolási funkcióval, amit én a buta Märklin rendszeremmel nem tudok használni. Ha valaki nagyobb terepasztalt épít, nézze meg az erősítő árakat. Aztán vegyen egyet Józsitól, a megmaradt összegen meg valami szép kis modellt ráadásnak.
megkötés az, hogy a megmaradt Roco digitális alapkészletemmel fogom vezérelni az új asztalt. Minden másban egyelőre szabad a pálya, nem vagyok semmi jónak elrontója, de, van egy alap koncepcióm. Bár nagyon nagy a tetőterünk, a terepasztalra fordítható rész természetesen nem az egész terület, meg kell húznom a határt, négy, négy és fél méterben, vagy valahol a környékén. A második alapkő az, hogy két vágányos vonalat szeretnék, ha lehet, U alakú asztalon, középen az állomás, bal oldalt fűtőház, jobb oldalt ipartelep. Dilikört felejtsük el, ha nem mondtam volna, két szint kell minimum, alagút, híd. Na szóval innen indulunk, egyelőre PIKO A-ban rajzolok.
Hát ez egy pöttyet nagyra sikeredett. De a koncepciót kell benne meglátni: bal oldalt a körben belül lenne a fűtőház, a vonal itt süllyed le az alsó szintre, a kereszteződés előtt bújik ki az alagútból, hídon keresztez. Az állomás alatti rész 2-3 vágányos rejtett pályaudvarnak hasznosítható.
Ugyanaz négy és fél méterre lecsípve azzal, hogy ívbe tettem az állomást. Épphogy csak ív ez, még pont belátni a két végét a középpontról, nincs szükség előjelzős trükközésekre. A váltókörzetben csaltam megintcsak magamnak egy kis helyet. Bal oldalt a fűtőházi vágány enyhén emelkedik, hogy a süllyedő fővonal bebújhasson alá. Jobb oldalt az iparvágányból is elvettem, kis méretű üzemet tervezek eleve, a két vágány nem létfontosságú. 1-1 kocsi ottmaradhasson, körüljárási lehetőségre nincs szükség. Szintén az állomás alá bújtatható el a rejtett tároló pályaudvar. Az U alak belső fele alig 90cm, ez jó, kezelhető méret számomra. Véleményed van? Másként csinálnád? Halljuk, itt kommentbe' vagy itt hozzászólva.
Update: most így állunk, négy méterre lementünk, 80 centis darázsderékkal, alakul ez.
a december, esernyővel és gumicsizmával jön a mikulás, a rénszarvasok meg a szánkó pihennek hó hijján a garázsban. De megérkezett a decemberi ModellEisenbahner is, gyors átfutás jön.
100 éve áll a Hohenzollernbrücke (szokás lefordítani a hídneveket?) Kölnben. Ennyi idő alatt megélt ezt-azt, rendszerek épültek fel és dőltek össze, háborúk törtek ki és zárultak úgynevezett béketárgyalásokkal, a cikkben kitérnek minderre. A nürnbergi kiállításon már beharangozták, a Busch és az MTH közös gyermekét, a bajor S3/6 mozdonyt, 0-ás méretarányban. A 3,5kg-os gépezetet az MTH készíti teljesen fémből, a Busch csupán a németországi partnerük a terjesztésben. Az MTH hosszú évek óta dolgozik 0-ban, nem egy új területre léptek a modellel, ez meg is látszik rajta. A Pacific gőzmozdonyok egyébként is a gőzösök legszebbei, ezt a modell is hűen tükrözi. Modelltesztekből rengeteg van, az 1:32-es Wiking John Deere tetszett leginkább, régóta tervezem, hogy a kerti vasút számára beszerzek néhány járművet, a teherkocsikra rakományként vagy díszként a kertben. Terepasztalok: egy érdekes téma, egy kisebb H0 elágazó-állomás, de nem is a járművek vagy a terep ami megadja a lökést az egésznek, hanem az, hogy kifejezetten őszi tájat építettek. Színesek a fák, fakó a fű, jól eltalát asztalról van szó. A másik egy látogatható klub-asztal, kiállítás jellegű: Miniatur-Elbtalbahn felújítása, Bad Schandau állomás épülete készült el, lézervágott alkatrészekkel, egyedi építésben, az eredeti mintájára. Modellújdonságok: a PIKO kiadta a G méretű krokodilt, de csak a következő számban lesz részletes bemutató. A Roco erősít TT terén, egy újabb BR120 változat jön ki, és a Búvárt is kihozták. Nem tudom kihagyni Jörg Chocholaty átépítését, ezúttal egy BR181.2 -t szuperelt, kis szériás kiegészítőkkel, festéssel. "Röviden" ennyi, a héten belehúzunk, RC-sedik a gőzös, érkezik némi kerti vasúti kiegészítő, és az MD is alakult itt-ott.
mivan? A Trainmodeller szabadságra ment, úgyhogy nincsenek bejegyzések, mint látható. A terepasztal is elutazott végre, két 1-es mozdony is elindult vissza németországba, más holmik viszont úton vannak ide, a szabadság ideje alatt pedig RC irányításúra fabrikáltam a live steam gőzösömet. Minderről be is fogok számolni, hamarosan, de most vár a garázs.
